Farkas Bertalan szeretne még magyar űrhajóst segíteni

 Farkas Bertalan, az egyetlen magyar űrhajós is látogatást tett Egerben, a Szakmák Éjszakáján, ahol a Kereskedelmi, Mezőgazdasági és Vendéglátóipari Szakgimnázium diákjainak tartott előadást élményeiről. A prezentációt megelőzően lehetőség nyílt egy rövid interjúra is, amelyen érdeklődtünk tőle, mi a véleménye az űrkutatás aktualitásairól, valamint a szülőfalujába, Gyulaházára tervezett Space Központról, amely egy múzeum lenne, ahol a magyar űrkutatással, repüléssel kapcsolatos relikviákat állítanák ki, modernebb formában, mint most.

[caption id="" align="alignleft" width="299"] Farkas Bertalan: A kutatás az élet feltételeiről szólFotó: T. B.
[/caption]

– Van, aki hetvenévesen is járt az űrben, ön elvállalna még egy utat?
– John Glenn, az első amerikai űrhajós hetvenhét éves korában repült másodszor. Ha versenyezni szeretnék vele, nekem 77,5–78 évesen kellene mennem a világűrbe. Addig van még tíz évem, de nem vagyok abban biztos, hogy az elkövetkező tíz évben engem, vagy magyar űrhajóst fognak fölkészíteni. Nagyon drága mulatság, de remélem, egy hölgyet vagy fiatalembert a kiválasztása, felkészítése kapcsán tudok segíteni a munkájában, ez fantasztikus volna számomra.

– Egy kimutatás szerint keveset fordítunk az űriparra, holott megérné többet befektetni a területbe, mert sokszorosan megtérülne.
– Érdekes, tudniillik sokat kellett azon dolgozni ismerősökkel, mérnökökkel, hogy a politikusokat meggyőzzük arról, hogy az űrkutatásból nem szabad kikerülnie Magyarországnak. Persze, ez sok pénzbe kerül. Óriási szerencse, hogy 2015-ben aláírtuk kapcsolódásunkat az Európai Űrkutatási Szövetséghez. Mindig ott voltunk valahol, de nem voltunk rendes tagok, csak megfigyelők. Olyan ez, mint egy gyorsvonatról lemaradni, amit utána bonyolult lenne utolérni. Ha egyszer már benne voltál, érdemeket szereztél, akkor ezt tovább kellene fejleszteni. Ez a mostani egyezmény, a kétoldali szerződések mellett lehetőséget ad arra, hogy az európai szövetségen belül különböző programokban, a pénzügyi keret függvényében, részt vegyünk. A programokban a magyar űripar és alapkutatások is részt vehetnek, ha nem is űrhajóssal, de mesterséges holdak fedélzetére különböző berendezéseket gyárthassunk. Erre a magyar szellemi potenciál kész.

– Ejtsünk pár szót a Mars-utazásról, ön szerint mikor juthat el ember a bolygóra?
– Az amerikaiak úgy döntenek, hogy egyből a Marsra mennek. Szerintem először a Holdat kellene becélozni és ott építeni sátrat, ahol életfeltételeket tudnak biztosítani az űrhajósoknak, akik oda kerülnek. Ha megvan a tapasztalat, lépjünk tovább, menjünk a Marsra. Nem lesz könnyű, talán 2030 körül mehet oda ember, mindez pénz kérdése.

– Mostanában sok hír jelenik meg arról, hogy lakható bolygók után kutatnak. Ön szerint van-e esély találni ilyet?
– Igazából nem találtak olyat, ahol emberi lényre bukkanhattak volna, ez csak hipotézis a kutatók számára. El tudom képzelni, hogy igen, valahol valakik létezhetnek, hogy aztán ők milyenek, nem tudom, senki sem tudja. A kutatás az élet feltételeiről szól. Ha az ember kikerül az űrbe és látja a világmindenséget közelebbről, kitágul a fantáziája… és miért ne?

– Gyulaházán Space Központot terveznek, mi a véleménye erről?
– A hárommilliárd forintot a térség kapta, a bulvár tévedése volt, hogy az egészet a központra szánták volna. Az, hogy múzeumot fogunk felépíteni, nagyszerű dolog, jómagam már legalább 15–20 éve harcoltam érte.