Illik úgy adni, ahogy mi kaptuk

Hét árhullám vonult le az idén a Tiszán, a belvíz mennyisége megközelíti az 1999–2000-es rekordot. Ráadásul 2010-ben emlékeztek a cianidszennyezés tízéves évfordulójára. Volt és van miről nyilatkoznia Fejes Lőrinc szakaszmérnöknek.

– Ma is szeretettel és nosztalgiával emlegeti szülőfaluja, Bodony miliőjét. Milyen útravalót adott ez a közösség Önnek?
– A szeretetteljes és boldog gyermekkoron túl azoknak a bodonyiaknak a létét, ma már emlékét, akik egykor azt az összetartó, tenni akaró közösséget alkották. Gyerekként még nem érzékeltük, csak később tudatosult bennünk, mekkora figyelem és láthatatlan gondoskodás vett minket körül.

– Bodony nem egy tipikus „vizes falu”. Hogyan került a vízügyi szakmába?
– Véletlenek sorozata hozta ezt az „eredményt”. Egy barátom jelentkezett Miskolcra vízépítési és vízgazdálkodási tagozatra középiskolába, egy évvel később én is oda felvételiztem. A sors érdekessége, hogy neki ez nem jött be, nekem igen. Innen egyenes út vezetett a bajai főiskola általános vízgazdálkodási szakára.

– Hogyan emlékszik vissza a 2000-es évre?
– Életem legnehezebb éve volt, számos vizes rekord született. Kezdtük a telet belvízrekorddal, majd február 1-jén érkezett a cianid, a Tisza eddigi legnagyobb ökológiai katasztrófája. Csak itt, Kiskörén volt arra lehetőség, hogy vízkormányzási manőverrel megpróbáljuk a bajt enyhíteni. Ezt a műveletet főnököm betegsége miatt már nekem kellett irányítani. Aztán az április meghozta a máig rekorder 1030 centiméteres árvizet, majd az év második felében aszály következett. Három közvetlen haláleset is mélyen érintett: Tiszay József szakaszmérnöké, illetve a családból is ketten távoztak az élők sorából, köztük édesanyám...

– Pályafutásának csúcsa a tiszaroffi tározó megnyitása volt. Ön is így érzi?
– Már a cianidszennyezés is nagyon komoly munkát kívánt, de való igaz, hogy a tavaly decemberben átadott és a június 10-én megnyitott tiszaroffi árapasztó – mely szakasz védelmi vezetője vagyok – kuriózum a vízügyi berkekben. Európa árvízzel küzdő országai közül hazánk jutott el oda, hogy a Vásárhelyi-terv keretében sikerült olyan árapasztókat építeni, amelyek jelentősen csökkentik az árvízveszélyt. A nemzetközi vízügyes szakma érdeklődését azóta is folyamatosan bírja a tiszaroffi árapasztó. 　　

– Szakaszmérnöksége idején kezdődött a pálinkafőzés és lekvárkészítés hagyománya. Hogy jön ez a vízügyhöz?
– A vízügyi szolgálat kötődik a természethez, a vízhez, a klímához, a napsütéshez. Ha a természet bőkezű velünk, azt meg kell becsülni. Működési területünkön több gyümölcsöst, barackost, szilvást is gondozunk, a termést részint pálinkaként, részint lekvárként saját használatunkra fordítjuk, vagy elajándékozzuk.

– Az utóbbi hónapokban neve megjelent a vízügyi múlt őrzése kapcsán is. Kirándulás a történelembe?
– Hartl Ede élete jól példázza a mai kor embere számára is, hogy baj esetén hogyan lehet gondoskodni egy közösségről, akár annak árán is, hogy saját érdekeit háttérbe szorítja. A tiszai árvízi hajós képes volt a többség érdekét az egyéné elé helyezni, áldozatot hozni. Nem azt az utat választotta, hogy saját vagyonát bőrödbe rakva elmenekült, hanem értéket mentett, még a saját veszteségei árán is.

– Tudott, hogy Ön vadászik. Mit kedvel benne?
– Szeretem a természetet, de nem a vadászatért, hanem önmagáért. Néha a vidék állatvilágának megfigyelése és a jó társaság többet jelent, mint a siker. Széchenyi Zsigmond mondta: a vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.

– Számos társadalmi megbízatásnak is eleget tesz. Miért fontos a közösségi élet?
– Az embernek vannak elvei és kötődései. Amikor az ember eljut odáig, hogy valamit lehet hittel és alázattal végezni, akkor megérik benne a másokért való munkálkodás szándéka is. Én az életben nagyon sokat kaptam, nagyszerű emberek, tanárok, kiváló gátőrök, mérnökök, példamutató vízügyes kollégák vettek körül. Ez az érzés észrevétlenül átfordul, és akkor már jobb adni, mint kapni.

– Lett volna lehetősége elhagyni a Tisza-tavat, de nem tette. Miért nem?
– A Tisza-tó, az Alföld a szívemben épp olyan fontos helyet foglal el most már, mint a szülőfalum. Számos külföldi országba eljutottam, és azt láttam, sokkal kisebb természeti értékeket, sokkal nagyobb marketinggel adnak el, mint ahogy mi tesszük. A Tisza, a tó, az Alföld hatalmas kincs a birtokunkban. lllik ezt megőrizni és legalább úgy továbbadni, ahogy mi kaptuk. 　

Névjegy:

Fejes Lőrinc

Született: Bodony, 1960. december 24.

Család: Marietta 19, Márk 23 éves.

Végzettség: mérnök, általános vízgazdálkodási szak, környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakmérnök.

Legmagasabb kitüntetése: miniszteri elismerő oklevél

Szakmai cél: a Tisza-tavat megőrizni jelen állapotában, a jövő vízügyi csapatát kinevelni

Született: Bodony, 1960. december 24.

Család: Marietta 19, Márk 23 éves.

Végzettség: mérnök, általános vízgazdálkodási szak, környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakmérnök.

Legmagasabb kitüntetése: miniszteri elismerő oklevél

Szakmai cél: a Tisza-tavat megőrizni jelen állapotában, a jövő vízügyi csapatát kinevelni -->