Isten hozta, őrnagy úr! - Szarvaskő nem felejt

„Hogy rohan az idő?” – mondhatják azok, akik olyan patinás magyar filmeken nőttek fel, mint a Tizedes meg a többiek, az Indul a bakterház, vagy az Isten hozta, őrnagy úr. Az utóbbi, Fábri Zoltán rendezte alkotás különlegessége, hogy a forgatás helyszínéül az Eger tőszomszédságában lévő Szarvaskőt nézte ki a filmszakma egyik hazai atyja, az egy évtizede elhunyt világhírű operatőr, Illés György, vagy ahogy errefelé mondják: Illés Gyuri bácsi. S miként rohan az idő? Még alig vettük le tekintetünket a – Darvas Iván narrációjával kísért – Latinovits Zoltánt, Sinkovits Imrét, Fónay Mártát, Páger Antalt, Rajz Jánost, Venczel Verát és más legendás színészeket felvonultató filmvászonról, máris ötven esztendős jubileuma közeleg az egykori forgatásnak.

A falu nem felejt. Bár a színészek közül – Venczel Verát leszámítva – mindenki az égi teátrumban alakít már dobozoló őrnagyot, vagy Tót urat, a lelkekben és tárgyi emlékekben azért ők itt maradtak továbbra is e gyönyörű faluban. Olyannyira, hogy tíz éve Venczel Verát meg is hívták egy falunapra és Isten hozta Ágika! (Filmbéli neve. – A szerző) feliratú transzparenssel köszöntötték. Amikor eljött, többen megmutatták neki a féltve őrzőt relikviákat a legendás időkből.

Mert relikviák vannak. Elsősorban a Nahóczki család tagjai vigyázzák azokat. Nem véletlenül: az ő, akkor még állami tulajdonú erdészházukat szemelte ki helyszínnek a stáb. Erről a hetvenes éveiben járó Bartáné Nahóczki Éva mesél nekünk.

– Elmúltam már 30, a kisfiam, Lacika 13 esztendős volt, amikor betoppant szüleimhez Fábri Zoltán, Illés György és Bagusz József. Utóbbi volt, aki a film pénzügyi dolgait csinálta. Én már nem itt laktam, de szinte napi vendég voltam a szülői háznál. Amikor a forgatás elkezdődött, ha lehetett, még sűrűbben jöttem. Az itt lévő kertre és az udvaron külön álló, nyári konyhának használt épületre esett a választás. Itt épült meg a filmbéli ház, a fő helyszín, amit aztán elbontottak. A nyári konyha viszont benne is van a filmben és még ma is áll – emlékezik Éva asszony, aki felidézi, hogy Márton Éva volt az „építésvezető”, s az ő akkor 4 éves kislánya, Hegyi Barbara is gyakran szaladgált az anyja körül.

– A 48 éves korában hirtelen betegség miatt elhunyt kisfiam akkor naplót vezetett. Egymondatos bejegyzések ezek, de itt őrzöm. „Utolsó tanítási nap, Szarvaskőbe mentem.”; „Dobozolásért csokit kaptam.”; „Statisztálásért 48 forint.” Azt is sorolja nevekkel, amikor a színészekkel megismerkedett. De vannak más emlékeink is. Például az a filmbéli levél, amit a fiú írt a frontról „Drága Szüleim és Ágika!” megszólítással, és ami azt taglalja, milyen nagy jót tett vele az őrnagy úr.

Annak, hogy Éva asszony unokaöccse, Nakóczki László nem lehetett ott a forgatáson, prózai oka van: jó másfél évtizeddel később született. Ám olyan kordokumentumok vannak a birtokában, amelyek segítségével szeretne emlékszobát, „mini múzeumot” létrehozni. Meséli, hogy az a bizonyos „nyugi vécé”, amelyen ülve Latinovits és Sinkovits beszélgetett, egy tűzvészben elpusztult. De megvan az a kézzel szőtt vászonlepedő, ami a budi hátsó falát fedte. Eredeti forgatókönyvet is őriz, Latinovits Zoltánét.

A múlt legendává lesz

Nahóczki László elbeszélésekből, tárgyi emlékekből ismeri a forgatás körülményeit. Mint mondja: azt a szülei mesélték, hogy amikor az egri születésű Illés Gyuri bácsi kereste a helyszínt, egy nagy fekete Volgával jöttek. A felmenői meg is rettentek, hiszen akkoriban a fekete autók rossz emléke még nem múlt el teljesen a fejekből. A filmben Szarvaskőből is többen kaptak statiszta szerepet. Nahóczki László említést tesz még egy olyan dokumentum értékű, birtokában lévő fotóról, amelyen Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Illés György, Venczel Vera és Páger Antal állnak együtt a fényképezőgép előtt.