Olga Kurylenko: bűntudatot érzek azért, hogy ember vagyok

A nemrég mozikba került Egy lélegzetnyire című francia thrillerben Párizst hatalmas földrengés rázza meg, ami után gyilkos köd száll le a városra. A túlélők menedéket keresnek a város felső emeletein és háztetőkön. Hírek, áram, víz és étel nélkül próbál egy család a megmenekülésért küzdeni, hogy túléljék a katasztrófát. De ahogy telnek az órák, kénytelenek elfogadni:: nem jön mentőcsapat. Ha szeretnének életben maradni, akkor kockáztatniuk kell és ki kell merészkedniük a ködbe. A film női főszerepét az ukrán szupermodell-színésznő, Olga Kurylenko alakítja, aki a magyar nézők számára leginkább A Quantum csendje című James Bond film női szerepéből lehet ismerős. A színésznővel a Vasárnap reggel számára Kubiszyn Viktor készített interjút.

Ön milyen típusú filmekben szeret leginkább szerepelni?

Ez attól függ, hogyan van megcsinálva a film. Szeretem a sci-fit, ha azonosulni tudok a karakterekkel, és hihető az egész háttérsztori, amikor a történet valóságos. Ami igazán tetszett az Egy lélegzetnyire projekttel kapcsolatban, az az, hogy a toxikus ködszivárgás akár valóban megtörténhetne ma is. Egy nagyon aktuális jelenségről van szó, ami az éghajlatváltozás és az ember a természetet pusztító magatartásából fakad.

Játszott Michale Boganim „Land of Oblivion” című filmjében, ami a csernobili katasztrófáról szól. Érzékeny az olyan témákra, ahol az emberi tevékenység nyomán következnek be a természeti katasztrófák?

Ez a téma abszolút hozzám szól. Én a világ polgárának érzem magam itt a Földön, ahol élünk. Tudatában vagyok annak, hogy pusztítjuk és fenyegetjük a Földet, és bűntudatot érzek azért, hogy ember vagyok, és részese a bolygónk progresszív megsemmisítésének. A téma közel áll a szívemhez, és úgy gondolom, néha könnyebb a játékfilmeket használni arra, hogy érzékenyebbé tegyük az embereket az ilyen kérdéseket illetően, mint valamilyen tudományos könyvet vagy dokumentumfilmet.

Hogyan jellemezné a filmben játszott karakterét?

Akit alakítok az egy fizikus, éppen ezért nem esik pánikba, mert racionális ember. Természetesen aggódik, de folyamatosan figyel magára, és mindig azt kérdezi, hogy egy adott helyzetben, milyen gyakorlatias lépéseket lehet tenni. Tehát egy erős és sztoikus nő, akinek a feje a vállán van, és aki nagyon átgondolja a dolgokat. Ennek eredményeképpen, még ha aggódik is a lánya miatt, elengedhetetlen volt, hogy ne úgy ábrázoljuk őt, mint aki kétségbe van esve. Ő egészen az ellenkezője az apának, aki inkább spontán és álmodozó. Ő a csodát keresi, míg az én karakterem sokkal inkább szkeptikus. Nagyon érdekes volt a két nagyon ellentétes karakter – ő, aki racionális, és az apa, aki az érzelmes -, akik így pont kiegészítik egymást. Alapvetően láthatjuk, hogy mindkettőjüknek igaza van, a maga módján és amikor összefognak, ez csak a lányuk javára szól. A karakteremet valójában a lánya iránti szeretete hajtja. Habár elválik az ex-férjétől, a tény, hogy ugyanazt az érzést érzik, ugyanazon ember iránt, újra egyesíti és megerősíti őket. Azt hiszem, egy gyerek örökre összekapcsolja az embereket, még akkor is, ha a mindennapi életben nem mindig tudnak kijönni egymással. Kemény időkben ez az a szeretet, ami mindent meggyógyít: intelligens emberek nem harcolnak egymás ellen örökké.

Milyen volt Daniel Roby rendezővel együtt dolgozni?

Sok felvételt és sok vágást készített egy-egy jelenethez, mert azt hiszem, folyamatosan kereste azt az extrát, amitől egy új, kiszámíthatatlan módon folytatódhat egy jelenet. És még akkor is, ha nagyon jól sikerült egy felvétel, akkor is forgattunk egy másikat, és még egyet, így a tempó nagyon intenzív volt. De ez a tempó teremti meg azt a nehéz feszültséget és légkört, amit a filmen is érezni. Rendkívüli állapotban voltunk, és lehet, hogy valójában azért készített annyi extra felvételt, hogy ilyen kimerült állapotba kényszerítsen minket. Ez az a fajta film, amely megköveteli az ilyen megszorításokat. Ha túl gyorsan csináltuk volna a dolgokat, akkor valószínűleg nem jutottunk volna ilyen erős drámai feszültséghez. Amikor láttam magam a képernyőn, eszembe jutott, mennyire kimerült voltam, de az eredmény abszolút megérte. Bizonyos rendezők, különösen, ha thrillerről vagy egy akciófilmről van szó, csak a formára és a vizuális hatásokra gondolnak, de Daniel úgy irányított minket, mintha egy független filmet forgatnánk. A színészvezetés nagyon fontos volt számára. Ez azt is megmagyarázhatja, miért készített annyi felvételt, hiszen így a karakterek érzelmeit is mélyebben feltárhattuk.

Ez a film eltér az általános francia produkcióktól. Hogyan érezte magát forgatás közben?

Én egészen franciának éreztem az egészet. Az angolszász és a francia légkör közötti különbségek elég nyilvánvalók számomra, és ez egyértelműen egy francia forgatás volt. Nagyon szerettem ezt az érzést, és mondtam is magamban, hogy sokkal közelebb érzem magam a francia kultúrához, mint az amerikai vagy a brit kultúrához.

Borítókép: Olga Kurylenko

Forrás: AFP/Ammar Abd Rabbo