2020.05.10. 13:34
Hatvanadik születésnapját ünnepli Bono
Bono, a 22 Grammy-díjjal kitüntetett ír U2 együttes énekese, frontembere május 10-én ünnepli hatvanadik születésnapját.
Bono ír zenész, a U2 rockzenekar énekese érkezik az Emmanuel Macron francia államfővel tartandó találkozójára a párizsi elnöki rezidenciára, az Elysée-palotába 2018. szeptember 10-én.
Forrás: MTI/EPA
Fotó: Yoan Valat
Dublinban született Paul Hewson néven egy katolikus ír postás és egy protestáns anya gyermekeként. Vallásos nevelést kapott, de kisgyermekként saját bőrén tapasztalta meg Írország mélységes vallási megosztottságát.
Anyja korai elvesztése mellett ez határozta meg világlátását, dalszerzői munkásságát és az eltökéltséget, hogy jobb hellyé tegye a világot.
A hetvenes évek elején egy Lipton Village nevű, a szürrealizmussal kacérkodó banda tagja volt, itt ragasztotta rá legjobb barátja a később Bonóra rövidült Bono Vox (latinul jó hang) művésznevet.
A U2 története 1976. szeptember 25-én kezdődött, amikor a 14 éves, dobokon játszó Larry Mullen az iskolai hirdetőtáblán keresett társakat egy rockbandához.
A jelentkező Bono, a később The Edge néven ismertté vált gitáros Dave Evans és a basszusgitáros Adam Clayton első találkozására Mullen szüleinek konyhájában került sor. Bono kezdetben gitározni akart, de a hangszeren játszani nem tudott (és azóta sem tanult meg igazán). Társai javaslatára inkább énekessé lépett elő és gyorsan kiderült, hogy karizmatikus egyénisége révén fizikailag és érzelmileg is szoros kapcsolatba tud kerülni a közönséggel. A Feedback és a The Hype után a U2 névnél maradó együttes tagjai egyre jobban muzsikáltak, 1980-ban megjelent első albumuk, a Boy kapcsán a kritikusok a bennük rejlő energiát és Bono előadói képességeit emelték ki.
Bono énektechnikájának kifejezetten jót tett a turnék sorozata, így mire 1983-ban megjelent első brit listavezető lemezük, a War, szárnyaló tenorja betöltötte a koncerttermeket.
A szövegeiben nyíltan politizáló, minden háborút elítélő korongról a legismertebb az 1972-es észak-írországi „véres vasárnapra” emlékező Sunday Bloody Sunday lett. A U2 részt vett az afrikai éhezők megsegítésére készült Do They Know It's Xmas című lemez felvételén, 1985-ben emlékezetes élő fellépésük volt a Live Aid koncerten. Egyre több emberi jogi rendezvényen szerepeltek, szinte minden, zenészek által kezdeményezett humanitárius akciót támogattak.
A nagy áttörést az 1987-ben megjelent The Joshua Tree hozta meg.
Az együttest szupersztárrá emelő korongon egyaránt merítettek az amerikai és az ír zenéből és a gospelből, a szövegek között van spirituális és nyíltan politizáló. Az identitás- és hitkereséssel foglalkozik a Still Haven't Found What I'm Looking For, amelyet egy évvel később egy harlemi kórussal is előadtak a Rattle and Hum című élő lemezen, a Where The Streets Have No Name és a With Or Without You. A közép-amerikai polgárháborúkról szól a Bullet The Blue Sky, a latin-amerikai diktatúrák áldozatainak állít emléket a Mothers of The Disappeared című dal. A The Joshua Tree máig legsikeresebb lemezük, amely két Grammy-díjat kapott, húsznál több országban vezette a listákat, csak az Egyesült Államokban tízmillió példányt adtak el belőle, és megjelenése után a U2 egyszerre szerepelt Time és a Newsweek magazin címlapján.
A nyolcvanas évek végén folyamatosan úton voltak, majd a rivaldafénytől visszavonulva a német újraegyesülés lázában égő Berlinben kezdtek hozzá egy új lemez felvételeihez.
Az 1991-ben megjelent Achtung Baby a U2 teljes zenei átalakulását jelentette, sokan az alternatív rock, a dance és az indusztriális zene elemeit is felhasználó albumot tartják legerőteljesebb és legjobb művüknek. Az ezt követő gigantikus Zoo TV turnén többek között száznál több Trabantból épített színpaddal kápráztatták el a rajongókat, Bono a színpadról hívott fel politikusokat, a koncertkörút egyik állomása Budapest volt.
A Zooropa és a Pop című lemezeiket sem a közönség, sem a kritika nem értékelte túl nagyra, ám a 2001-ben piacra dobott, a hagyományos rockhoz visszatérő All That You Can't Leave Behind ismét régi önmagukat idézte. Ezt az irányt folytatta a 2004-es How to Dismantle an Atomic Bomb, amely kilenc jelölésből kilenc Grammy-díjat kapott, és 32 országban lett listavezető.
Az öt év után megjelent újabb U2-lemez, a No Line on the Horizon lett tizedik brit listavezető albumuk, ennél többel csak a Beatles és Elvis Presley dicsekedhet, a korongot kísérő koncertkörút állomásain építették fel a világ legnagyobb színpadi díszleteit.
A 2014-es Songs of Innocence című albumot először az Apple zeneboltjának félmilliárd felhasználója kapta meg ingyen (bár ennek nem mindegyikük örült), a lemezhez a világ 11 legjobb utcaművésze készített videót, fontos hivatkozási pontként tekintve az észak-írországi politikai falfestményekre. Eddigi utolsó, sorban a 14. albumuk a 2017-ben megjelent Songs of Experience.
Bono több filmben is szerepelt, sikeres üzleti vállalkozásai vannak.
Népszerűségét és politikusokkal is fenntartott kapcsolatait kihasználva munkálkodik jótékonysági ügyeken, a világ megosztottságának csökkentésén. Bob Geldoffal 2005-ben megszervezte a Live8 segélykoncert-sorozatot, újabb és újabb programoknak próbál megnyerni államfőket és pénzembereket az éhínség, az AIDS megfékezése érdekében. A francia becsületrend lovagja, a Brit Birodalom rendjének tiszteletbeli parancsnoka, pályafutása során Grammy-, Oscar-, Golden Globe- és Nobel-békedíjra is jelölték, a Golden Globe-díjat 2014-ben a Mandela: Hosszú út a szabadságig című film egyik betétdaláért el is nyerte.
Magánélete kevésbé látványos, mint színpadi előadásai, feleségével, Alison Stewarttal 1982 óta él házasságban, és négy gyermekük van.
Megjelenéséhez hozzátartozik napszemüvege, amelyet glaukómája miatt szinte soha nem vesz le.
Borítókép: Bono ír zenész, a U2 rockzenekar énekese érkezik az Emmanuel Macron francia államfővel tartandó találkozójára a párizsi elnöki rezidenciára, az Elysée-palotába 2018. szeptember 10-én