A Földközi-tenger a művészek szemszögéből

Figyelemreméltóan impozáns, rendkívül gazdag lapszámmal jelentkezett a Napút folyóirat. A legújabb, 2019/7-es kiadvány „Földköz” címmel látott napvilágot, s

a mediterrán térséget járja be Portugáliától a Balkánig, Horvátországtól Izraelig; időben Orpheusz, a mitikus dalnok feltételezett sírjának régészeti feltárásától a legkülönfélébb történeti korokon át egészen a kortárs művészetek térségi érzéki láttatásáig.

A földközi-tengeri kiadvány ötletadója, anyaggyűjtője, szerkesztője (s résztvevő szerzője), a folyóirat főszerkesztője által felkért

Hegyi Botos Attila finom választékossággal, gondolatvezetőn törekedett a mediterrán régió rendhagyóan bőséges, változatos, sokoldalú bemutatására.

A magyar ajkú alkotásokon, valamint külföldi szépirodalmi fordításokon túl szép számban vannak jelen a műveket újra meg újra átszövő életbölcseleti gondolati szálak;

az irodalomtudomány mellett a zene- és képzőművészet, a természetrajz: tanulmányok, esszék, vallomások különféle humán, valamint természettudományos területekről. Utóbbiakban legkifejezettebben a tájföldrajz, botanika és zoológia, elhintett szórványokban geológiai vonatkozások.

A közreműködő művészek, egyetemi tanárok, kutatók jelentős része aligha ismeretlen, ám mellettük feltűnnek kevéssé, vagy csupán szűk körben ismert nevek is (a Napútra általában és alapvetően jellemző tehetség- s értékgondozási misszió jegyében).

Noha az érintett szerzők igencsak jelentős számából adódóan ki nem térhetünk minden fontos publikációra, ízelítő gyanánt érdemes pár nevet felemlítenünk.

Finom, mély gondolati írással jelentkezett: Alexa Károly (élet-, táj- s kultúrbölcselet), Géczi János (struktúra- és fényszemléltetés Beit Tanchum zsinagógája kapcsán), Tillmann J. A. (tengerfilozófia), Bánki Éva (velencei láttatás, valamint egy regényrészlet), Báthori Csaba (Rainer Maria Rilke kései alkotói szakaszáról), Csikós Attila (személyes, lírai nyárbölcselet), Ladik Katalin (hvari regényrészlet), Száraz Miklós György (a tőle megszokott, meleg, oldott hangszínű andalúz beszámoló), összetett humorral, érzékeny bújtatottsággal Zalán Tibor.

A tanulmányok közül említhetjük Szabó Máriáét (tájföldrajz), a mélyreható alaposságú Déri Balázsét (katalán térpoétika), a bolgár Nikolaj Ovcsarovét (régészeti feltárás), Bodó Mihály perspektivikus elemzését (egy antik görög festmény kapcsán), s a zenetörténeti vizsgálódásokat: Sziklavári Károlyét (Debussy Prelűdjei), Nagy László Bálintét (művelődéstörténet – többek közt: Pauline Garcia Viardot énekesnőről), valamint Németh Györgyét (a balkán táncokról, a táncnyelv közösségi viszonyrendszereiről).

Külön kiemelendők a lapszám színes mellékletében Kőnig Frigyes alkotásai, s az azokat felvezető líraian finom hangvételű, éleslátású szépírás egy tengerparti szoborról, időről, művészetről, barátságról.

A prózai írásokat keretező két lírai rovat (magyar versek, valamint versfordítások) bőségessége végképp lehetetlenné tesz egy érdemi felsorolást (Babics Imrétől kezdve Dobai Péteren át Jász Attiláig, Fekete Annáig; Ibükosztól Dom Dinisen át Mario Luziig [s ezeket a neveket sem egy előtérbe állítás jegyében!]).

A publikációk többsége szokásosan felkérésre született, először itt olvasható, az oldalakat több helyütt fotóillusztrációk, valamint Csongrádi János építész rajzai díszítik.

A kiadvány elengedhetetlenül fontos mindazok számára, akiknek szívügye az európaiságot alapvetően meghatározó Földközi-tenger és a térség összes kultúrája.

A több mint kétszáz oldalas, negyvenöt magyar szerzőt, fordítót felvonultató lapszám tartalomjegyzéke a Napút Online-on böngészhető.

Borítókép: Charles Ray szobra a Punta della Doganánál Velencében