Világrekordra készül a magyar íjászbajnok

Mónus József nem sportolóként tekint önmagára, hanem a régmúlt harcos hagyományait őrzi, ezért, mint mondja, csak a győzelem számít. Azért versenyez, hogy a magyar zászlót a győztes jogán a magasba emelhesse. A legutóbbi verseny után az egyik török harcos a közösségi oldalára azt írta: „ha Allah megsegít bennünket, egyszer talán legyőzhetjük” – írja a lap.

Az íjászkodás kirándulással indult. 2006-ban Egerben volt, ott látott egy íjászversenyt, és úgy érezte, mintha korábban már járt és harcolt volna ott. Azelőtt is sikeres volt, abban amivel foglalkozott, de olyan elfoglaltságot keresett, amely kimozdíthatta a mindennapokból. Ekkor vágott bele az íjászatba, amelyet előtte még nem is próbált. Egyedül a történelem érdekelte, rengeteget olvasott a magyarok őseiről – mesélte a Vasárnap Reggelnek.

2008-ban még egyedül állt a nemzetközi versenyeken, azóta viszont Kínától Amerikáig, emberek tömege sorakozott fel mögötte tiszteletük jeléül. Korábban üldözték a hagyományőrzőket, eltakarították az íjakat, íjkészítőket „a múltunkat akarták megsemmisíteni” – mondja Mónus József, majd így folytatja: „nekünk az a küldetésünk, hogy az őseink hagyományairól méltón megemlékezzünk és e hagyományokat felélesszük”. Szerencsére egyre többen csatlakoznak az íjászokhoz. A fia ugyanakkor fertőződött meg, az íjászat szeretetével, Egerben, mint ő. Kezdettől fogva ügyesen lőtt. Alig néhány év gyakorlás után Európa bajnok lett. Azóta összesen nyolcszor győzött. A felesége is íjász. Kezdetben csak fényképezte a fiúkat, később, hogy több időt tölthessenek együtt, saját maga is fegyvert fogott, ami nem csoda, hiszen Zrínyi Miklós egyenesági leszármazottja.

Mónus József egy ideje Fehér Farkas néven versenyez. A nevét egy mongol íjásztól kapta, miután 653 méter távolságra sikerült lőnie. Akkor azt mondta a mongol csapat vezetője, hogy érzi benne a farkast, amikor versenyez. Ezt meg is magyarázta: csak a legjobb harcosok tudnak farkasként falkában, elszántan harcolni, és ha kell, meghalni a családjukért. Azóta is büszkén viseli ezt a nevet. Annak a lövésnek egyébként emlékoszlopot állítottak.

Manapság a legnagyobb hagyományos íjászversenyeket Törökországban rendezik, a két legrangosabb a Világhódítók Kupája, ahol idén 37 ország 500 íjásza indult és a Hősök Városának Kupája, amelyre ebben az évben több mint 700 versenyző nevezett be. „Idén nehéz volt, szembeszél fújt és 40 fok melegben kellett lőni” – emlékezett az íjász.

A török versenyeken nagyobb a feszültség, mert sokkal inkább hasonlítanak a harci helyzetekre, mint például az amerikaiak, ahol elmélyültebb körülmények között lehet lőni, „ez jobban is illik a stílusomhoz” jegyezte meg Mónus József.

Jó versenyzéshez jó fegyverek kellenek, ezért saját magának készíti az íjakat, ugyanazzal a technológiával, mint régen. Eddig csaknem háromszázat készített. „Ha modern íjat készítek, akkor elöl-hátul üveglemez közé famag kerül, bizonyos kúposítással – magyarázta-. Ha régi módszer szerint készítek íjat, akkor a famag van középen, a felőlem lévő oldalon, és szürke marha vagy vízi bivaly szaruját alkalmazom, a cél felőli oldalon pedig szarvas lábszárinait használom”. A régi, természetes anyagokból készített íjak elkészítéséhez 3-4 hónap kell, a modernebb hamarabb elkészíthető. De a versenyt nem az dönti el, hogy modernebb vagy ősibb technikával készül a fegyver. „Győzni csak akkor tud valaki, ha a saját vágyait akarja teljesíteni, ha a hitének erejével tud lőni” – mondta.

„Mindig azt szeretném bebizonyítani, hogy elképzelhetetlen messzinek tűnő távolságba is el lehet lőni ezekkel az íjakkal. Ha egy török harcos az 1500-as években képes volt 800 méterre lőni, akkor erre egy magyar is képes lehetett, csak esetleg arról nem maradt fenn írásos emlékünk”.

Azért küzd, hogy bizonyítsa, a magyarok is képesek 800 méter távolságra lőni. A titkot, amely lehetővé teszi, hogy ilyen távol repüljön a vessző, csak a fiának és Prokaj Kiarának árulta el, és arra kérte őket, hogy ne osszák meg másokkal, csak a gyerekeikkel, mert nem szeretné, hogy ezzel a tudással mások győzzék le a magyarokat.

Akkor tud nyugodtan versenyezni, ha tudja, hogy felkészült, ha a napi 500-1000 lövést elvégezte. Bár néha fájdalommal jár, annyira fárasztó, de a dobogón mindig eszébe jut, hogy ezt a tudományt az ősök hagyták neki örökül. „Mi, tradicionális íjászok, minden lövéssel a magyar múltat éljük át” – jelentette ki Mónus József.

Célja, hogy a 907-es pozsonyi csata emlékére több mint 907 méter fölé lőjön el egy nyilat. Ezt már évek óta szeretné. Azt a csúcsot szeretné megdönteni, amelyet még az 1600-as években állított fel egy török vitéz. Neki akkor 845,79 méterre sikerült ellőnie a nyílvesszőt, pusztán kézi erővel, minden segítség nélkül. Bár egy megfigyelés alapján szeptember bizonyos időszakaiban azon a helyen olyan szél fúj, amely röpíti a nyilat. Mónus József szél nélkül szeretné megpróbálni, és ha sikerülne a 907 méter, abból a török rekordból is egy magyar csúcs lenne végre. 833 métert már lőtt edzésen, bízik benne, hogy szeptember másodikán, a legnagyobb amerikai versenyen 900 méter fölé fog tudni lőni – olvashattuk a Vasárnap Reggel hasábjain.

Legnagyobb lövései:

Névjegy:

Mónus József 1965. október 5-én született Hajdúnánáson.

Gépész üzemmérnökként végzett a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán.

Többszörös világbajnok és világrekorder távlövő íjász.

2006-ban vett először íjat a kezébe, 2008 óta versenyez.

2009-ben csigás íjjal hivatalos Európa-bajnokságot is nyert, de azóta csak tradicionális íjászattal foglalkozik.

Felesége, Mónusné Ruszin Annamária és két tanítványa, Mónus László és Prokaj Kiara is világbajnokok és világrekorderek.

2016-ben Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki.