Nincs közvetlen háborús veszély

Benkő Tiborral a Magyar Nemzet készített interjút. 

– Orosz katonák vonultak fel Ukrajna határainál, az amerikaiak pedig több száz millió dolláros fegyverszállítmányt küldtek keleti szomszédunknak, miközben az Egyesült Államok és Oroszország kölcsönösen egymást fenyegeti. Jelent ez közvetlen veszélyt hazánkra? Készültségbe kellett helyezni a katonáinkat?

– Jelenleg nem fenyegeti közvetlen veszély Magyarországot, de természetesen sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk minden apró jelre. Még maguk az ukránok is úgy látják, hogy  még nem alakult ki átfogó háborús helyzet az országukban, Oroszország nem indít klasszikus értelemben vett teljes körű háborút ellenük. 

Ezért egyelőre nem rendeltünk el magasabb készültséget a Magyar Honvédségnél, de katonáink nyilván a helyzetnek megfelelően végzik kiképzési feladataikat. Nagyobb figyelmet kell fordítani viszont a felderítési adatok gyűjtésére és az információk elemzésére. Ukrajna szomszéd ország, Kárpátalján több mint százezer magyart tartunk nyilván. Tagja vagyunk a ­NATO-nak, a szövetség elveinek megfelelően gondolkodunk, de a legfontosabb, hogy az országunk és a határon túli magyarok békéje és biztonsága garantált legyen. Nyomon követjük, mi történik Oroszországban és Ukrajnában, milyen retorikát hallunk az Egyesült Államok és a NATO részéről. Ezenkívül nagyon intenzív a kapcsolattartás is, folyamatosan tárgyalunk, nemrég járt nálam az ukrán védelmi miniszter, és hétfőn egyeztettem a brit védelmi miniszterrel.

– A tárgyalásai alapján lehet abban bízni, hogy diplomáciai úton orvosolható a krízis?

– Nagyon bízom benne, hogy igen. Mindenképpen diplomáciai úton kell megszüntetni ezeket a nézeteltéréseket, nem szabad, hogy fegyveres konfliktusok alakuljanak ki. A helyzet azonban bonyolult, hasonlít a hidegháborús időszakra. Ehelyett azonban korrekt módon meg kellene állapodniuk a feleknek abban, hogy kinek mi a szándéka és mit akar elérni. Most válik talán az is kézzelfoghatóvá mindenki számára, hogy egy békés időszak hogyan változhat meg egyik napról a másikra. Ezért képviseljük azt az elvet, hogy a Magyar Honvédséget fejleszteni kell, az országnak szüksége van erős, megbízható, ütőképes hadseregre.

– Telepítenek-e Magyarországra is amerikai haderőt, támaszpontot, illetve folytatódnak-e azok a magyar–amerikai hadgyakorlatok, amelyek célja egy keleti irányú támadás megállítása?

– Állandó amerikai katonai erőt nem szükséges most hazánkba telepíteni. Azokat a NATO- vagy kétoldalú hadgyakorlatokat azonban folytatjuk, amelyeket eddig is megtartottunk Magyarországon. Egyébként most is tartózkodik hazánkban amerikai repülőgép és személyzet is, folynak a kiképzések és a felkészítések. Ennek azonban nem kell olyan jelentőséget tulajdonítani, mintha egy esetleges orosz támadás elleni fellépés lenne a céljuk.

– Azért az nem lehetett véletlen, hogy az elmúlt öt évben megnőtt itt az amerikai haderő aktivitása.

– Igen, de ennek az a fő oka, hogy ebben az időszakban rendkívüli módon fejlődött a Magyar Honvédség. Ennek köszönhetően pedig számos megállapodást kötöttünk és egyre több területen tudunk együttműködni.

Az ameri­kaiak támogatásával hoztuk létre például hazánkban a regionális különleges műveleti erők parancsnokságát, amelyet Németország és Lengyelország is támogat, és amelyhez már öt nemzet csatlakozott. Létrehoztuk ugyanakkor a többnemzeti hadosztály-parancsnokságot Székesfehérváron Szlovákiával és Horvátországgal együtt. Mivel nagymértékben erősödtek képességeink, egyre több feladat kerül Magyarországra is.

– Sajnos mára ismét konfliktusos zónává vált a déli határvidék is. Egyre agresszívebbek a bevándorlók és az embercsempészek. Utóbbiak nemrég rá is lőttek katonákra, illetve megpróbálták elütni őket az autójukkal. Hogyan lehet megerősíteni a határ védelmét?

– Valóban azt látjuk, hogy erősödik a migrációs nyomás. Ehhez az is hozzájárul, hogy húsz év után Afganisztánból kivonult a NATO, és a szövetséges erők nem fejezték be a tervezett feladataikat. A migránsok, illetve a szervezett bűnözőkből is álló embercsempész csoportok pedig ma már valóban használnak kézi fegyvereket is. A határvédelmet tehát meg kell erősíteni, és ezt a készültséget hosszú távon biztosítani kell, mert úgy tűnik, sokáig együtt kell élnünk a problémával. Eközben azonban elvonjuk a kato­náinkat a szakfeladatoktól. 

A határ mentén tehát inkább egy olyan szervezett erőre lenne szükség, amelynek kifejezetten ez a feladata, a nap 24 órájában ezzel foglalkozhatna, nem lenne szükség az állandó katonai erők rotációjára.

– Ezek szerint vissza kellene állítani a határőrséget egy önálló helyőrséggel?

– Nem a határőrség régi formájának visszaállításáról beszélek, hiszen annak ennél jóval összetettebb feladata volt. A szakembereknek kell eldönteniük, hogy egy önálló határvédelmi egység milyen formában hozható létre. Az egyéb helyőrségekben szolgáló, más szakfeladatok ellátására hivatott katonák egyszerű járőröztetése hosszú távon ugyanis a katonai műveleti képességek meggyengüléséhez vezethet, az pedig nem erősíti az ország védelmi képességét. Természetesen amíg ebben nincs változás, a katonák maradéktalanul el fogják látni ezt a feladatot is.

– A tömeges bevándorlás megakadályozásának másik eszköze az, hogy békefenntartókat küldünk az egyes válságövezetekbe. A hírekben olvasni lehet egy úgynevezett Takuba hadműveletről. Ebben részt vehetnek a magyar katonák is? Afganisztánból kivonultunk, most bevonulunk Afrikába?

– A múlt héten beszéltem a francia védelmi miniszterrel erről. Rendkívül nehéz helyzet alakult ki Maliban, ahol az Országgyűlés döntése értelmében magyar katonák is jelen vannak, egyelőre tizenkét fős létszámban. A Takuba művelet a Száhel-övezeti békefenntartó feladatokat foglalja magába, és elsősorban a terrorizmus elleni küzdelmet szolgálja. Maliban azonban egy katonai junta megbuktatta a kormányt, és azt kifogásolja, hogy mit keresnek külföldi, elsősorban francia katonák az országban. Ráadásul összefogtak a Wagner-csoporttal, amely egy fegyveres zsoldosokból álló szervezet, és így akarják elérni a békefenntartók távozását. A francia kollégám arról biztosított, hogy mindent megtesznek a helyzet tárgyalásos úton történő rendezésére. Addig nem veszünk részt ebben a műveletben, amíg annak az érintett felek között jogi akadályai vannak. 

A konfliktuskezelés abban a térségben egyébként is magas kockázatú, ezért a feladat ellátására egy nyolcvanfős különleges műveleti katonákból álló alegységet terveztünk.

– A jó szakembereket meg kell fizetni, de nem biztos, hogy a katonák többsége úgy nyilatkozna, hogy túl van fizetve. Nem jönne jól egy jelentősebb illetményemelés?

– Természetesen minden illetményemelés jól jön. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy miközben 2003 és 2014 között nem nőttek a fizetések a honvédségnél, 2015 óta folyamatosan növeljük a katonák illetményét. Arra pedig korábban szintén nem volt példa, ami most történik, hogy tavaly év végén a végzett munkáért külön teljesítményjuttatásban részesítettük az embereket, idén pedig további, átlagosan tízszázalékos illetményemelést kaptak. A missziós járandóság tavalyi 15 százalékos emelését követően az idén további tíz százalékkal növekszik. Eközben megkapják a hathavi fegyverpénzüket is.

– Ez talán a legénységi és altiszti állomány körében a legégetőbb kérdés, és ebben a beosztásban több a fiatal, akiknek a lakhatás is gondot jelent. Ezen hogy tudnak segíteni?

– A legénységi és altiszti állománynál kétszer akkora mértékben emeltük az illetményeket, mint a magasabb beosztású katonáknál, és a továbbiakban a legénységi beosztásban lévő katona is kaphat lakhatási támogatást. Mint már említettem, külön juttatással ismerjük el a jó teljesítményt, és támogatjuk a gyerekvállalást, a katonacsaládokat, amelyek ezen felül részesülhetnek a kormány által mindenkinek nyújtott családtámogatásokban is. Az a fontos, hogy ezt a tiszteletre méltó hivatást anyagilag és erkölcsileg egyaránt elismerjük.

– Sok fiatal jelentkezik ma katonának vagy tartalékosnak?

– Egyre többen. Egyrészt nem igaz az, hogy a mai fiatalság értékvesztett nemzedék. Sokat tudunk közülük megszólítani a hazafias honvédelmi nevelés programja révén. És az is sokat számít, hogy a legkorszerűbb haditechnikai eszközöket szerezzük be, hiszen a modern technika és innováció vonzza a fiatalokat. Ma már csaknem ötezer diákunk van, akik kadétképzésben vesznek részt. Januárban a századik középiskolával kötöttünk szerződést. Olyan ösztöndíjrendszert alkottunk, hogy azt, aki a katonai pályát választja, a tanulmányi eredményétől függően már az iskolai évek alatt segíthessük. Egyre több fiatal jelentkezik önkéntes tartalékos katonai szolgálatra is, köztük egyetemisták, főiskolások. Tíz év alatt több mint 11 ezer fő lépett be ebbe a szolgálatba.

– A haditechnikai fejlesztések a haderőképességek növelése miatt is fontosak. Felsorolni is nehéz, amilyen korszerűsítések voltak az elmúlt években. Mi valósul meg ezekből a közeljövőben és milyen fejlesztéseket terveznek még?

– Ez is fontos kérdés, de az is, hogy miért volt erre szükség. Ezt egyrészt megkövetelte a biztonsági környezet romlása, és itt visszautalhatok akár az ukrajnai krízisre is. 

Ráadásul a programunk előtti évtizedekben hagyták, hogy lepusztuljon a hadsereg, ezért a hiányosságokat rendkívül gyorsan kell pótolni. A honvédelmi és had­erőfejlesztési program azonban hosszú távú, tíz-tizenöt éves projekt. Ezt 2017-ben kezdtük el, így nagyjából a feladatok egyharmadánál tartunk. A légierőnél csapatszállító és kiképző repülőgépeket, könnyű, többfunkciós helikoptereket szereztünk be. Utóbbiak­nak a napokban fejezzük be a rendszerbe állítását. Hamarosan megjelennek az állománynál a közepes, szállító, illetve többfunkciós helikopterek. A szárazföldi erőknél ott van a Leopard 2 A4-es harckocsi, de hamarosan érkezik a Leopard 2 A7 típus is. Beszereztünk Gidrán páncélozott katonai járműveket, és idén érkeznek új önjáró lövegek. Rendkívül fontos az is, hogy megindult a hazai hadiipar fejlesztése, hamarosan Zalaegerszegen gyárthatunk például Lynx típusú harcjárműveket.

– Veszünk-e új vadászgépeket a honvédségnek, illetve meghosszabbítjuk-e a Gripenek bérleti szerződését, hiszen az 2026-ban lejár?

– Ezzel kapcsolatosan is megkezdődött a felkészülés, a katonai tervezés. Fontos meghatározni már most, hogy milyen képességekkel bíró légierőt, ezen belül 2026 után milyen vadászgépflottát kell felépíteni a kor kihívásainak megfelelően. 

Ebben a tervezésben tehát nem típusokról van szó, hanem képességekről. Nagyon fontos, hogy a Gripeneket a bérlés alatt is folyamatosan naprakésszé tettük, kiegészítettük a legkorszerűbb felszerelésekkel, tűzeszközökkel. Ez tehát nem elavult technika, amelyet ne lenne érdemes használni továbbra is. Most azonban még nem lehet látni, hogy a Gripennél maradunk-e vagy más típusban fogunk gondolkodni. Eldöntöttük viszont, hogy a vadászgépflottánkat bővítjük. A feladataink ellátásához ugyanis több repülőgépre van szükség, és egyébként más országok is fegyverkeznek. Nem maradhatunk le, tartanunk kell a lépést.

Borítókép: Benkő Tibor (Fotó: Mirkó István)