Sport

2008.11.04. 10:28

Szert Gyula ötvennél is több NB I-es meccset számol

Szert Gyulának a jobb lába volt pontosabb, de kényszerből a bal lett az erősebb.

F. B.

Az egri labdarúgás három elkülöníthető szakaszban járt a csúcson, az utolsónak is utána járunk már húsz esztendővel. Az 1980-as évek csapatából néhányan még megtalálhatók – például edzőként – a sportág vérkeringésében, de akad, aki nem sokkal a szép emlékű időszak után szinte eltűnt a porondról.

– Baráti hívásnak tettem eleget 1990-ben, amikor Besenyőtelken játszottam – alacsony termetem ellenére – középhátvédet, s azzal végleg elköszöntem a futballtól – mondja Szert Gyula, a Csank János által irányított sikeres Eger SE bekkje.

[caption id="" align="alignright" width="293"] Szert Gyula a futballozás után a családjának szenteli az életét. Fotó: a szerző.
[/caption] A kezdéstől számítva, ezek szerint két évtizedet tett magáévá az aktív sportból.
– Való igaz, mert 1970-ben igazolt le az Egri Dózsához Lisztóczki Péter, az ifjúságiak edzője. Eljutottam az első csapat keretéig, de nem fogadtam el a felkínált szerződést. A Siroki Vasasban folytattam, majd Bélapátfalvára kerültem.

A balszélsőként indult játékosra a Kazincbarcika, az Ózd és a Salgótarján vezetői is szemet vetettek, ám családi gyász következtében jó ideig maradt az Építőknél.
Szentmarjay Tibi bácsinak, az Eger SE edzőjének a hívását fogadtam el 1982-ben, minek utána beépültem abba a csapatba, amelyik kétszer is feljutott az élvonalba. Ötvennél több NB I-es mérkőzésen játszottam egri színekben. A bajnoki találkozókon túl, sok nézőt vonzott például a Marlboro-kupa. Az Austria Wien elleni meccsen 14 ezren szorongtak a lelátón. Abban az időben bővítették két szektorral a stadiont. A szép korszakból jutott nekem is.

A balszélsőből egyszer csak balhátvéd lett, de játszott a jobb oldalon is.
– Eredetileg jobblábas futballista voltam, de sérülés miatti kímélnem kellett egy ideig, és azzal megerősödött a bal. A pályafutás utolsó éveiben a kímélet sem segített. Többünknek volt lovaglóizom fájdalma, aztán jöttek a térdpanaszok, engem Pécsett meg is műtöttek. Játszhattam még két évet ismét Bélapátfalván, majd következett a már említett besenyőtelki végjáték.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!