A mi emberünk

Kozák Danuta jó szokásához híven ismét elkápráztatta a világot: ahány számban csak elindult – kajak egyes, kettes és négyes 500 m – a Portugáliában, Montemor-o-Velhó­ban rendezett kajak-kenu világbajnokságon, pontosan annyit is nyert meg. Mindezt bő egy évvel azután, hogy megszületett Zora névre hallgató lánya, s két hónapra rá, hogy ismét kajakba ült versenyen. Nem szokatlan tőle a triplázás, hiszen lényegében ezt teszi 2013 óta: akkor a duisburgi vb-n, rá egy évre a brandenburgi Európa-bajnokságon, 2016-ban pedig a moszkvai Eb-n, illetve a riói olimpián állhatott háromszor (is) a dobogó tetejére.

A somogyiaknak is megvan, pontosabban volt a maguk kajakosa: Borhi Zsombor névre hallgat, s jelenleg Kaposvár alpolgármestereként dolgozik.

Emlékszem, én még kezdő firkász voltam, ő viszont 18 éves kora ellenére már érett, ígéretes jövő előtt álló versenyző. Ott volt 1992-ben a barcelonai olimpián, de csak tartalékként utaz(hat)ott.

Már akkor is pedzegették, érdemes lenne a mély vízbe dobni, ám végül ez elmaradt. Amikor Borhi Zsombor Spanyolországból megérkezett Kaposvárra, még aznap kora este kiment a Desedára. Nem nosztalgiázott, hanem azon melegében kajakba ült. S attól a naptól kezdve mondhatni megállás nélkül, összeszorított fogakkal dolgozott és lapátolt. Volt értelme, hiszen a következő két év róla szólt. 1993-ban Koppenhágában tízezer méteren Ábrahám Attilával ért a csúcsra, miközben második lett négyesben ezer méteren, rá egy évre pedig Mexikóvárosban 500 egyesben utasított mindenkit maga mögé, s itt is begyűjtött egy ezüstöt ezer méteren. Azt mondták a szakemberek, ő lehet Gyulay Zsolt utódja. A vb-címeknek persze volt más hozadékuk is:

a világbajnokság után a szülők egymásnak adták a kilincset, hadd kajakozzon az ő csemetéjük is.

A ’95-ös évet már a Honvéd színeiben kezdte, s mint utóbb kiderült, a klubváltás nem tett neki jót. Bár 1997-ben a plovdivi Európa-bajnokságon még begyűjtött csapatban egy aranyat (K–4 1000 m), 2002-ben Szegeden pedig ezüstöt (K–4 500 m), s kijutott több világbajnokságra is (1995 – Duisburg, 2001 – Poznan és 2002 – Sevilla), de már nem a régi Borhi Zsombort láthattuk.

– A Deseda volt az egyik nagy kedvencem. Ha tehettem, napokra leköltöztem, s itt edzettem egyedül, a világ és Budapest zajától távol – mondta az egykori kenukirály, Wichmann Tamás.

Néhány éve már két kaposvári kajak-kenu klub versenyzői edzenek a Desedán, s épül-szépül Borhi egykori klubjának, a Vízügyi SC-nek a csónakháza. S talán egyszer egy új Borhi Zsombor is feltűnik Somogyországban…