Hírek

Nem is tudom, létezik-e olyan komoly európai klub, amellyel a sajtó ne hozta volna hírbe Szalai Attilát.

Már követni is nehéz, a kontinens melyik pontján teszi fel éppen az életét arra egy klubvezető, hogy megszerezze a magyar válogatott 23 éves védőjét,

aki amúgy, cseppet sem mellesleg, a török Fenerbahce alkalmazottja és stabil tagja. Talán a Sevillával vagy az Atlético Madriddal kezdődött, aztán látszólag kontrollálatlanul röpködtek a nevek és az összegek.

Most a Chelsea szerepel a legtöbbet a hasábokon mint lehetséges kérő, a CNN Türk írta meg, majd átvette az angol bulvársajtó. Vélhetően nem Szalai Attila nevével remélik a több klikke­lést az oldalaikon, hanem a Chelsea a remek hívószó, ne felejtsük, a Bajnokok Ligája címvédőjéről, azaz a világ egyik legjobb csapatáról van szó. Az minden hírben közös, hogy a Fenerbahce állítólag húszmillió euró vételár alatt tárgyalni sem hajlandó, de a folytatás már meglehetősen ellentmondásos. Egyes források arról tudatnak minket, hogy a török klub semmiképpen sem akar a télen megválni a védelem oszlopától, némelyik viszont konkrét összeggel rukkol elő: a Chelsea 23,4 millió eurót szurkolna le Szalaiért, akinek hat évre szóló szerződést kínál esztendőnkét négymilliós fizetésért.

Arra sehol sem találni magyarázatot, hogy ha Fenerbahce húszmillióban szabta meg az árat, akkor az angolok ezt miért fejelnék meg csaknem három és fél millióval, de ez legyen az ő gondjuk. A fizetés pedig nekünk, átlagembereknek nyilván mellbevágó, hiszen csaknem másfél milliárd forintról van szó évente, amennyiről álmodni sem igen szoktunk, ám a futball világában ez egyáltalán nem sok, Szalai állítólag ezzel csak a tizenkilencedik lenne a keret fizetési listáján. Olvasni, hogy a két klub már megegyezett egymással, de találkozhatunk olyan információval is, amely szerint csak ajánlat érkezett Isztambulba, onnan válasz még nem indult el, de tegnap újabb állítólagos kérő neve bukkant fel, a jelenleg pénzügyi válságtól szenvedő Barcelonáé.

És itt már muszáj megállni. Napjaink médiájában bevett gyakorlat, hogy témahiányban szenvedő szerkesztők ontják a hasonló átigazolási híreket, a nagy számok törvénye alapján egy-kettő be is jön, és harsányan verik a mellüket, lám, mi megmondtuk, a rengeteg mellélövésről pedig hallgatnak. Most sem tudni, mi igaz ebből a Szalai-féle hírcunamiból, a legkésőbb a tél végéig kiderül. Addig kár felülni a hatásvadász bejelentéseknek, akadnak fontosabb dolgok is az életben.