Bizonyíték

Nem mondom, hogy feltétlenül elegáns egy férfidezodor-világmárka szlo­genjét ide citálni, de higgyék el, adja magát a helyzet. Nem fogják kitalálni, a női kézilabda-világbajnokság szolgáltatja az apropót. Pontosabban a magyar válogatott már nem is annyira ifjú csillagai, akik 2018 tájékán megjelentek a sportág egén, de valamiért nem ragyognak úgy, ahogy azt mi szeretnénk.

Minden komoly nemzetközi torna előtt abban reménykedünk, hogy Háfra Noémi és Klujber Katrin végre kilép a tehetségskatulyából,

és állja a versenyt a külföldi pályatársaival, aztán általában csalódunk. Mert mindig többet várunk tőlük.

Ők persze mindig megígérik, hogy végre megmutatják, miért is tartjuk, tartottuk őket oly nagyra, aztán legtöbbször csalódás lesz ennek a vége. Hát, így jön a képbe a világhírű dezodor reklámszlogenje: bizonyíték kell, nem ígéret.

Mi is így vagyunk az 1998-ban született Háfra Noémivel és a nála egy évvel idősebb Klujber Katrinnal. Elnézést tőlük ezúton, hogy éppen őket pécézem ki magamnak, de a kézilabda mégis csak „lövő sport”, márpedig ők az átlövők, nekik kell villogniuk. És mi szentül meg vagyunk győződve arról, hogy csak a töredékét mutatták meg eddig a tudásukból a válogatott mezben. Pedig a lehetőség mindig megvolt. Sőt: Háfra Noémi tette magasra a lécet azzal a bizonyos sistergős bombával, a németek ellen az utolsó másodpercben dobott győztes góljával a 2017-es Európa-bajnokságában.

Azóta leplezetlen, mohó kíváncsisággal várjuk, hogy az ígéret még legalább ötször, tízszer ugyanúgy találja el a labdát, mint 2017-ben, a katarzissal felérő, kierőszakolt siker utolsó utáni pillanatában. És azt is, hogy az átlövő társa, Klujber Katrin ne csak klubmezben szórja a tutikat a Bajnokok Ligája-csoportmeccseken, hanem süljön a keze a válogatott mezben is. Mert ha a Fradiban megy, akkor a címeres mezben is mennie kell, ha 2018-ban a junior-vb-n ment, akkor nem létezik, hogy három év múlva a felnőttek között ne menjen. Főleg akkor, ha a koronavírus nem gátolja meg őket a pályára lépésben, de jobb, ha erre nem is gondolunk.

A türelmi időszak a végéhez közelít. Háfra és Klujber még üde, fiatal, de már nem juniorkorú, ártatlan lélek, aki esetlenül mozog a felnőttek zord világában. A két hölgy rendszeres szereplő a BL-ben, ismeri a felnőttmezőnyt, tudja, hogyan kell érvényesülni. Ezért is várhatjuk el tőlük három évvel a junior-vb után, hogy mutassanak végre valamit. Nekünk bizonyíték kell, nem ígéret.