Út a sikerhez

A Ferencváros 25-23-as diadalt aratott a Győr felett a női kézilabda Magyar Kupa vasárnapi, tatabányai döntőjében, és ezzel lehelyezett néhány mérföldkövet. Sorozatban harmadszor hódította el az MK-serleget, és mivel a bajnokságban is négy pont előnnyel vezet, a papírforma alapján idén duplázni fog. Papírforma? Aszerint legalább a hazai frontokon mindent nyernie kellene az ETO-nak, de mintha a földkerekség egyik legerősebb keretében kialakult volna némi Fradi-fóbia. Mi mással lehetne magyarázni, hogy Oftedalék a parádés, 6-1-es rajt, majd a második félidő közepén is tartott, aránylag biztos vezetés (18-15) után a hajrában összecsuklottak, és az utolsó, bő negyedórát 10-5-re hozta az addig egyszer sem vezető Ferencváros?

Így aztán, mint fentebb említettük,

Hanem – bármilyen hihetetlennek is tűnik – 1997-ben. Azóta összejött ugyan öt-öt elsőség az NB I-ben (2000, 2002, 2007, 2015, 2021) és a kupában (2001, 2003, 2017, 2022, 2023) is, de egy esztendőben kettő soha. Elek Gábor tizenöt éves regnálása során például egyszer sem.

A tavaly őszi, lidérces szezonkezdet, Martin Albertsen rövid, érthetetlen és dicstelen ténykedése mindent ígért, csak ezt nem. Ezért aztán a másod­edzőből kényszerből előléptetett Allan Heine is lehetetlennek látszó küldetésre vállalkozott, hiszen nagyjából nulla bizalmi tőkével és szétmállott csapattal vágott neki a hosszúnak nem ígérkező folytatásnak.

Ehhez képest itt ez a bravúrsorozat, és adódik a kérdés: vajon mit tud Heine? A válasz nem egyszerű, de részigazságok adódnak. A dán tréner ugyan nem tartozik a világ első tíz, húsz, ötven legelismertebb edzője közé, de kétségtelenül megvan benne a Fradinál kötelező szenvedély, a klub tisztelete és – az állandó ugrabugrálás, szurkolói attitűd dacára – az önkontroll, az önmérséklet is. Ennek jeleként nem akarja irányítani a rutinos klasszisokból álló csapatot, nem kísérli meg elmagyarázni Andrea Lekicsnek vagy Böde-Bíró Blankának a modern kézilabda fortélyait. Inkább kérdez tőlük. A taktika összeállításakor és az időkéréseknél egyaránt. A csapat pedig játszik, önjáró módon, híven a „küzdeni mindig, feladni soha” szállóigéhez, és pillanatnyilag kupagyőztes, százszázalékos mérleggel vezet a bajnokságban, áll a BL-ben.

Lehet, hogy mindez Hei­nét lepi meg leginkább. Aki élő bizonyítéka annak, hogy a sikerhez még annál is több út vezet, mint azt hinnénk.