Verebes István albérletet keres – Facebookján kér segítséget

Természetesen nem arról van szó, hogy Verebes István hajléktalan, egyszerűen megírta azt a kálváriát, amelyet albérletkeresgélés közben átélt és átél most is. Íme:

„Van egy nagy gondom. Ehhez tudni kell, hogy egy kis lakást keresek Budapesten, ahol szeptembertől szeptemberig, amikor is a fővárosban dolgozom, elalhatok. A bérleménynek nem kell sokat tudnia, egy ágy, fürdőszoba, esetleg egy kicsi asztal, amin írni tudok. A hirdetésekből már eddig is kiszemezgettem azokat a kerületeket, amelyek nekem kényelmesek tömegközlekedésileg (VI.,VII.,XIII.kerület) és nem orbitálisan, hanem csak irreálisan drágák (100-120 ezer + rezsi). Startból sejthető volt, hogy ezért az árért mi várható. Na, de...! Öt számot felhívtam, mind az öt tulaj úgy beszélt velem, mintha szívességet tenne, hogy ezért a pénzért beenged az övébe. Szinte kelletlenül keresték az időpontot, amikor esetleg meg is nézhetem, amit kínálnak. Hozzáteszem, hogy amit a lakásokról leírtak, az a diskurzus közben kicsit mind alább alakult kondícióit tekintve, és fölé alakult anyagilag. Hát akkor most itt is próbálkozom, hátha ezen az úton sikeresebb leszek, mert az öt hívásom után elment a kedvem a hazai emberiségtől. Ha tud valaki Soroksáron és Cinkotán belül egy kicsi lakást, ahonnan metróval, villamossal, busszal vagy trolival elérem a József Attila Színházat és a Nagymező utcát, kérem, jelentkezzen. Nekem egy olyan albérlet is jó, ahol a házinéni szűkszavú és nem túlzottan kéjsóvár. A lakást, vagy a kiadó szobát este 10-től reggel hatig használom többnyire kizárólag alvás érdekében, ha a feleségem is megszáll, ígérem, nem élek házaséletet, ha a fiam, aznap nem pofozom fel. A gangra is kimegyek cigarettázni. Tévét nem nézek, a KLASSZIK rádiót fülhallgatóval élvezem. Adósságom még az életben nem volt. Ha gondoljátok, osszatok meg, hátha...! Ja, aki kiadja a lakást vagy szobát, attól csak azt kérem, legyen kedves velem, mert mimóza lelkű vagyok.” – írja Verebes a teljes posztban.