Honnan származnak a magyarok?

A Magyar Természettudományi Társulat „Bizonyosságok és bizonytalanságok a tudományban” konferenciasorozatának egri, harmadik állomásának délutánján is változatos előadásokat tartottak. A tudományos bizonytalanság ott van a fizikában, a földrajzban, de a biológiában és az archeogenetikában is. Dr. Bernert Zsolt antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója „Bizonyosságok a magyarság őstörténetében – bizonytalanságok az interpretációban” címmel beszélt a honfoglalókról, honfoglalásról. Először is annak idejéről és mikéntjéről. Az Árpádok krónikájában megírt hagyománnyal ellentétben ugyanis nem egy mozzanatról volt szó, a Kárpát medencét évtizedek alatt vették birtokba a magyar törzsek, 860-tól 950-ig tarthatott a letelepedési folyamat.

Arra a kérdésre sem tudjuk a választ, honnan jöttek eleink, annyit tudunk, hogy Keletről. A hét törzs eredete nem egyezik, a archeogenetikai kutatások alapján legalább négy térségből származtak elődeink. Az egyik terület Magna Hungaria az Urál vidékén (illetve a hegységen túl), ahol nagy temetőket tártak föl és ahonnan a népesség kisebb része jött el a Kárpát-medencébe, a többség helyben maradt. Más törzsek a Kaukázus előteréből származhattak, a harmadik feltételezett térség Belső-Ázsia, Mongólia területe. Apai és anyai ágról is voltak onnan eredeztethető honfoglalók, az Abák és az Árpádok is onnan származhattak, az innen érkezettek az elit ötödét tehették ki az előadó szerint. És vannak az eurázsiai sztyeppékről, Kazahsztán keleti vidékéről, az Altaj előteréből származó csoportok, akik a népek országútján éltek és azon a sztyeppe nyugati széléig, a Kárpát-medencéig vándoroltak. Dr. Bernert Zsolt szerint legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és manysik genetikai jellege is hasonló az itteniekhez, ők viszont az erdő övezetben indultak észak felé. A főigazgató úgy gondolja, korábban is vita volt arról, hogy a finnugor nyelveket milyen nyelvészeti csoportba sorolják, de valószínű, hogy a finnugor népek genetikai eredete az Altajnál van.

Az antropológus szerint hiába éltek a magyarok elődei ott a legnagyobb számban, a szteppén nehéz megtalálni a nomadizáló népcsoportok temetkezési helyeit, azok inkább ott kutathatók, ahol állandó, letelepedett lakosság van. A bizonytalanságok között említette azt, hogy egy kisebb honfoglaló népesség hogyan adta át nyelvét a helyben élő többségnek, ha viszont sokan voltak, akkor miért tűnt el gyorsan genetikai hagyatékuk? A magyar nyelv a honfoglalóké lehetett-e vajon, vagy a helyben talált lakosoktól vették át? Szerinte a feltárt honfoglaló temetőkben lévők türkök voltak. Előfordulhatott kétnyelvűség is, az érkezők egy része magyarul beszélt, más része türk nyelvet használt. Dr. Bernert Zsolt elmondta, a keletről érkező férfiak és nők genomja egy irányba mutat, azaz családok, egy erős társadalom érkezett a Kárpát-medencébe, nem volt tehát nőhiány, nem raboltak maguknak asszonyokat a férfiak.

A továbbiakban dr. Török Zsolt Győző, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetének docense „Ez már az Újvilág? - Amerika körvonalai 16. századi térképeken” címmel adott elő. A nagy földrajzi felfedezések idején számos világtérkép készült, ezek közül mutatott be prezentációjában néhányat a kartográfus.

Dr. Kőrösi Mária, az Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar docensének előadása a „Földrajztanítás a geográfus gróf Teleki Pál szellemiségében. Bizonyosságok és bizonytalanságok a mai földrajztanítás nyomán és a közéletben” címet viselte. Teleki Pál tudós és tanár volt, s az első világháború idején, katonaként írta meg könyvét, ami iránymutatást jelenthet, hogyan kell művelni a földrajzot dokumentumokkal, és mihez kell még érteni mellette (történelem, filozófia és más tudományok). Ugyanakkor szükség van a természet és a politika ismeretére is, de szerinte erkölcsi nevelésre is szükség van a hallgatók képzése során. Földrajzi gondolkodást kell elsajátítani, amely módszereket, szakfelfogásokat hoz közelebb. Hangsúlyozta Magyarország és magyarság európai helyzetének oktatását, Európa és a benne élő kisebbségek jövőjét, a politikai földrajz tanítását.

Dr. Szalontai Lajos, a Miskolci Egyetem, Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar dékánhelyettese „A szállópor nyomában – hitelesített eszközök és low-cost szenzorok által mért adatok és modellek” címmel a mérések fontosságát hangsúlyozta, hiszen a szálló por befolyásolja az egészséget. A hitelesített berendezések beszerzése és üzemeltetése költséges, a térbeli lefedettség így korlátozott. Az olcsó eszközökkel viszont sűrűbb mérőhálózat érhető el, ugyanakkor a kapott adatok sem hitelesek és nem is használhatók föl közvetlenül. Több modellt is kidolgoztak, az adatokat interpoláció segítségével terjesztették ki térben, amelynek előnye, hogy sima felszínt kapnak eredményül (például Miskolc esetében nem egyenletes a domborzat), hátránya, hogy a pontoktól távolabb eső térrészek esetében kiugró értékeket adhat.

Dr. Benczik Izabella, az EKKE Fizika Tanszékének docense „A bizonytalanság tudománya: a káoszelmélet és megjelenése az életünkben” előadással készült. A bizonyosság és a bizonytalanság a káoszelméletben fonódik össze legszorosabban, amely azonban nem a rendetlenségről szól, hanem olyan determinisztikus dinamikájú rendszerekről, ahol állandósul az instabilitás. Ezek viselkedése előrejelezhetetlen és megismételhetetlen.