2024.11.12. 14:18
Elhunyt Heves vármegye egyik legnagyobb sportrelikvia gyűjtője
Hosszan tartó betegség után után, életének 40. évében elhunyt Koczka Zoltán sportrelikvia gyűjtő, hajdani gyöngyösi labdarúgó, kézilabda szurkoló és amatőr kerékpározó.
„Fájó szívvel tudatjuk, hogy Zoli hosszan tartó betegség után az angyalokhoz távozott!” – osztotta meg Koczka Zoltán testvére az elhunyt közösségi oldalán, megjegyezve: „Most már a felhők felett biciklizik tovább!”
Azt már másik ismerőse teszi hozzá, milyen igazságtalan az élet.
„Zoli elkötelezett sportrajongó volt. Még a kezelései idején is átbicajozott Szűcsiből Hatvanba a lányomék kézimeccsére. Megannyi kézilabdamezt kereteztünk neki, amelyekre nagyon büszke volt. Utoljára most a szülinapján írtam neki pár sort. Rossz érzésem volt, mert nem válaszolt...” – kesergett bejegyzésében a hozzászóló.
Szeretett egyesülete, a Gyöngyösi Kézilabda Klub így emlékezett.
„Hosszas betegség után elhunyt csapatunk egyik leglelkesebb szurkolója, Koczka Zoltán, akinek kitartása és akaratereje csak a legnagyobb sportemberekével volt összevethető. Nyugodj békében, Zoli, köszönjük, hogy oly sok éven át buzdítottad a farkasokat!”
Koczka Zoltánról 2020. márciusában írtunk bővebben.
„A mini múzeumként szolgáló hálószobájában felhalmozott emléktárgyak erősítik a hitet a hajdani futballistában, hogy az agyműtét után is lehet célokért küzdeni.”
Elhunyt az, akinek a sport adta kapaszkodót
A foci 2007-ig szerves részét képezte a mindennapjainak úgy, hogy félévet a Gyöngyösi AK gárdájánál is eltöltött, mi több, korosztályos megyei bajnoki címet szerzett a zöld-fehérekkel.
Törést az életében a 2015-ben elvégzett agyműtét hozott, amikor rosszindulatú daganatot távolított el a beavatkozást végző orvos.
– Az operáció után teljes bénulás következett be a jobb karomban, emiatt leszázalékoltak. Csak lassan kezdett javulni a kezem, mégis, ilyen lelki teherrel belevágtam, illetve nagyobb elszántsággal folytattam a relikviagyűjtést. Amikor ezzel foglalkozok, olyan érzés kerít hatalmába, mintha a sportolók velem lennének. Ez pedig nagyon jó.
A rehabilitáció szerves részeként a kerékpározás épült be Zoltán mindennapjaiba, gondosan dokumentálva a megtett távokat és helyszíneket. A kilométergyűjtés azonban véget ért, ahogy a hosszas küzdelem is.
„Felvetődött, miért nem nyitok kiállítást, de nem gondolom, hogy a gyűjtőkön kívül ez mást érdekelne. Viszont nekem ez nagyon fontos, kis túlzással, az életemet jelenti.”
Fentiek ismeretében őrizzük meg a szívünkben Koczka Zoltánt.