Meglepő dolog derült ki a tatárjárásról

Magyar és kanadai bölcsész kutatók és természettudósok egy nemrég megjelent tanulmánya cáfolta azt a nagy visszhangot keltett hipotézist, amely szerint a tatárok hirtelen kivonulása Magyarországról 1242-ben környezeti okokkal, vagyis a klíma megváltozásával lenne összefüggésben.

Az elmúlt száz évben is számos kutató igyekezett feltárni a tatárjárás utolsó felvonásaként értelmezhető váratlan esemény mozgatórugóit. A kivonulás hátterében környezeti okokat sejtő hipotézist Ulf Büntgen és Nicola Di Cosmo, a Berni Egyetem és a Princeton Egyetem vezető kutatói közölték 2016 májusában, cikkük nagy figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban.

Időjárás évgyűrűkből

Tanulmányukban famaradványok évgyűrűadatai alapján rekonstruálták az 1238 és 1242 tavasza közötti rendkívüli időjárási eseményeket, az 1238 és 1241 közötti súlyos aszályt, a szokatlanul hideg telet 1241-ben, majd a rá következő csapadékos időjárást 1242 első hónapjaiban.

Azzal érveltek, hogy a kora tavaszi esős időjárás korlátozta a legelőterületek fűhozamát és a mongol hadsereg manőverezési lehetőségeit, és ez vezetett a tatárok hirtelen kivonulásához.

A magyar-kanadai kutatócsoport környezet- és klímatörténeti, valamint régészeti, történeti és ökológiai érvekkel cáfolta ezt a leegyszerűsítő, az egész eseményt egyetlen okra visszavezető magyarázatot – olvasható a magyar Tudományos Akadémia honlapján.

Durvább helyzethez szoktak

Érvelésük szerint a mongolok sokkal komolyabb környezeti kihívásokhoz szoktak, és hadjárataik során ilyenekkel is megbirkóztak, ráadásul Magyarországról visszavonulva Batu a Volga-deltában alapította meg hatalmi központját.

Utóbbi egyenesen cáfolja azt a vélekedést, hogy a mongolok idegenkedtek volna a vizes élőhelyektől.

A szerzők szerint a környezeti hipotézissel ellentétben az Alföldön nem a csapadékos időszakok eredményeznek gyengébb termést, hanem éppen az aszályok. a környezeti hipotézis képviselői ráadásul azt az ellentmondást is figyelmen kívül hagyták, hogy a mongolok épp egy hároméves aszályos periódus végén érkeztek Magyarországra.

A bemutatott történeti források (régészeti leletek, érmék, korabeli írásos emlékek stb.) és ökológiai megfigyelések együttesen azt bizonyítják:

Az országnak éppen azt a részét sújtották leginkább a tatár hadak pusztításai, ahol a környezeti hipotézis szerint súlyos problémákkal kellett volna a hódító seregeknek szembenézniük.

Mindezek alapján a tatárok hirtelen kivonulásának okát csak több dolog együttes elemzésével vizsgálhatjuk, és ebben a rendkívüli időjárás mellett más tényezők is legalább olyan fontosak.

Ilyen ok lehetett például a nagykán utódlási viszályokkal fenyegető halála, a mongol hadak rendkívül hosszúra nyúlt utánpótlási útvonala, illetve az, hogy a könnyű lovas harcmodorhoz szokott tatárok nem voltak felkészülve a várostromokra.

Borítókép: Wikimedia