Bizonyították: ha a gazdi sír, kutyája segíteni próbál rajta

A friss kutatási eredményeket július 24-én publikálták a Learning and Behavior című folyóiratban.

A vizsgálatban a kutatók 34 különböző fajtájú és méretű kutyát vizsgáltak a tulajdonosukkal együtt. A gazdikat arra kérték, hogy üljenek egy üvegajtó mögött, ahol a kutyák láthatják és hallhatják őket, és 15 másodpercenként mondják ki azt, hogy „Segíts, segítség!”. A csoport egyik részének mindezt semleges, monoton hangon kellett tennie, míg a többieknek szomorú, kétségbeesett hangon.

Akinek semleges hangon kellett beszélniük, azokat arra kérték, hogy két segélyhívás között dúdoljanak magukban egy ismert amerikai gyermekdalt, míg azoknak, akik szomorú hangon kértek segítségek, két kiáltás között sírást kellett imitálniuk, vagy zokogó hangokat kellett kiadniuk. A kutatók videót készítettek arról, hogy a két forgatókönyv esetében hogyan viselkedtek a kutyák, illetve megmérték az állatok pulzusszámát is, aminek változása a stressz árulkodó jele lehet.

Sőt, az állatoknak lehetősége volt átmenni az üvegajtó túloldalára gazdájukhoz, hiszen azt csupán három kis mágnes tartotta zárva: ha a kutyák az orrukkal vagy a mancsukkal hozzáértek, az ajtó rögtön kinyílt előttük.

A vizsgálat során kiderült, hogy nem szaladt át több kutya az ajtó túloldalára attól függően, hogy a gazdájuk síró, vagy csak dúdoló hangokat hallatott: körülbelül ugyanannyi eb „küzdötte” át magát síró, mint dünnyögő gazdihoz. Ugyanakkor a gyorsaság tekintetében már szignifikáns volt a különbség:

azok a kutyák ugyanis, akiknek a gazdája sírt, több mint 40 másodperccel hamarabb mentek át az ajtó túloldalára, mint azok, akiknek csak énekelgetett a gazdája

– mutatott rá Julia Meyers-Manor pszichológiaprofesszor.

A kutyák viselkedését összevetve az is elmondható, hogy azok a kutyák, akik átmentek a gazdájukhoz az üveg másik oldalára, kevésbé voltak stresszesek, mint azok, akik kint maradtak. „Úgy tűnik, hogy a kint maradó kutyákat egyre jobban idegesíti, végül mintegy megbénítja és tehetetlenné teszi a síró gazda látványa” – mondta Meyers-Manor a Live Science-nek, de rögtön hozzátette azt is, hogy a kutatók a viselkedési módok széles skáláját tapasztalták, és láttak olyan kutyát is, aki közömbös maradt gazdája zokogására. Az is egy szempont lehet az eredmények értékelésekor, hogy a gazdák színészi képessége között is eltérés mutatkozhat: tehát lehettek olyanok, akik gyengébben imitálták a kétségbeesést, mint mások.

A vizsgálat egy másik szakaszában a kutyák és gazdáik közti kötődés erősségét mérték fel a tudósok. Arra jutottak, hogy azoknak a kutyáknak, akik az eredeti kísérletben síró gazdákhoz odamentek, erősebb a kötődésük, mint azoknak, akik nem mentek át zokogó gazdájukhoz.

A dúdoló-dünnyögő gazdák és kutyáik esetében fordított eredményt találtak: itt azoknak a négylábúaknak a kötődése volt erősebb, akik nem mentek át az ajtó másik oldalára az eredeti kísérletben.

Hogy miért van az, hogy az erősen kötődő kutyák gyakrabban mentek át gazdáikhoz, amikor sírtak, de ritkábban, amikor dúdoltak? A tanulmány szerző szerint ez a viselkedés „az empátia tükröződése” lehet.

Ugyanakkor ezt nehéz bizonyossággal megállapítani, mondja Meyers-Manor professzor. Szerinte még az sem tisztázott, hogy ilyenkor a kutyusok valóban a gazdáikon szeretnének segíteni, vagy csak saját kétségbeesésükön szeretnének enyhíteni.

Fontos adalék, hogy korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy a kutyák azt is nagyon rosszul tűrik, ha egy idegent vagy egy csecsemőt hallanak sírni, akár felvételről – mondja Meyers-Manor.

„Azt hiszem, ez lehet az általános reakciójuk az emberi sírásra, de

az, hogy cselekvésre adják-e a fejüket, tehát hogy a gazdájuk megsegítésére indulnak-e, az már a hozzá fűződő kapcsolat erősségének függvénye lehet”

– tette hozzá.

Ez a tanulmány most megerősítette azt, amiről már rengeteg kutyatulajdonos beszámolt az idők folyamán. A gazdik általánosságban véve úgy érzik, hogy hűséges barátaik reagálnak arra, amikor ők szomorúak, és mindent megtesznek azért, hogy „elhárítsák ezt a vészhelyzetet.”

Borítókép: illusztráció. Forrás: Pexels.com