Akik tollal harcoltak a szocializmus ellen

Az újságot az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) Heves megyei elnöksége és a Heves Megyei Tanács adta ki, s ennek megfelelően a tartalmát is felügyelte. Vajon mekkora mozgásteret hagytak az újságíróknak és szerkesztőknek? Sikerült-e a pártnak a teljes mértékben a felügyelete alá vonni a szerkesztőséget? Ennek járunk utána most induló sorozatunkban, amely a Végrehajtó Bizottság (VB) utasításainak és a Népújság lapszámainak tartalmi összevetésén alapul.

A pártállam három követelményt támasztott mind az országos, mind a megyei sajtóval szemben: a hivatalos ideológián, a dialektikus materializmuson kívül minden más filozófiai irányzatot negligáljon, a hírek csakis a főhatalom által ellenőrizve, annak céljait szolgálva jelenjenek meg, végül pedig a sajtóban megjelenő nem pártpolitikai szervektől származó nyilatkozatok erősítsék az államrend legitimitását.

A hazai sajtó szigorú politikai felügyelete az új gazdasági mechanizmusig (1968) jellemezte a hazai újságírást. Nemcsak a lapstruktúrát és a feldolgozott témákat határozták meg, de a szerkesztőségben dolgozók személyéről is döntöttek. A sajtó működése minden korban és társadalomban leképezi a társadalmi és politikai viszonyok alakulását, s ez a Kádár-korszakban sem volt másképp. Az újságírók mozgásszabadsága a korai években csekély volt, a rendszer fokozatos erjedése viszont egyre nagyobb mozgásteret adott a szerkesztőknek és az újságíróknak: az 1970-es évektől a szigorú felügyelet lazulni kezdett, az 1980-as években pedig a párt döntései jószerével már csak iránymutatásként szolgáltak. Ennek egyik következménye lett, hogy Heves megyében a sajtó munkatársai hatékonyan tudtak közreműködni a rendszerváltás előkészítésében, mivel az egyre nagyobb szabadság lehetőséget adott számukra a rendszerkritika megfogalmazására.

A pártsajtó kialakulásának korai évei

A koalíciós időkben a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) szalámi-taktikája nemcsak a politikai életben bizonyult hatékonynak, de a különböző újságok és folyóiratok szerkesztőségét is átalakította. A Hevesmegyei Népújság – mely ebben az időben még hetente egyszer, szombaton jelent meg – szerkesztőségi közleménye már 1949 áprilisában jelezte az új irányvonalat. „Korábban már megindokoltuk, hogy miért vált szükségessé lapunk elnevezésének megváltoztatása. (…) A legfontosabb, hogy minél rövidebb időn belül megjavítsuk olvasóink és a szerkesztőség közötti viszonyt. Olvasótáborunknak egyre jobban tisztában kell lennie, hogy egy olyan társadalomnak a tagja, amely szuverén ura az államhatalomnak, az országnak. A Hevesmegyei Népújság hetente hű tükrét adta megyénk gazdasági és politikai életének.

A magyar sajtó hivatalos államosítása 1949-ben történt meg, amikor az Alkotmány XX. törvénycikkének 55. paragrafusába bekerült, hogy a Magyar Népköztársaság a dolgozókérdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot. A független, vagyis nem az MDP érdekkörében tartozó pártlapok felszámolása viszont már ezt megelőzően megtörtént.

A Rákosi-diktatúra alatt a napilapok száma lecsökkent. Csupán 8 vidéki napilap maradt meg 11 napi mutációval, hét közigazgatási területnek pedig hetilap jutott. A megyei lapok irányítása közvetlenül a pártbizottsághoz került. A sajtót hivatalosan nem cenzúrázták, de tartalmilag erősen nyomás alatt tartották, a szerkesztőségi hierarchia a politikai önellenőrzést szolgálta. A munkatársak párthűségét minden esetben vizsgálták.

Az új Hevesmegyei Népújság 1952. május 1-jén jelent meg, az ünnepi lapszám az MDP Heves megyei pártbizottságának lapjaként került az olvasók elé. A címlapot 1953. január 11-től kiegészítették a „Világ proletárjai, egyesüljetek” internacionalista jelmondattal (amely 1989. október 5-ig szerepelt a fejlécben), a lap neve pedig Népújságra egyszerűsödött.

Az MDP 1956. november 1-jéig felügyelte a lapkiadást. A forradalmi időkben Eger város forradalmi tanácsának lapjaként jelent meg az orgánum. A Népújságot november 11-től a „dolgozó nép lapjaként” adták ki, de a megjelenést már a formálódó új rezsim felügyelte. Az MSZMP ideiglenes elnöksége november 7-i ülésén döntötte el, hogy a lapot átveszik az MDP-től, de a nevén nem változtat. Ezen a tanácskozáson döntöttek a megírandó témákról is. Így például előírták, hogy magyarázzák meg az újságírók, miért tartózkodnak hazánkban a szovjet csapatok, írjanak tájékoztatást a megyei közellátásról, jelenjen meg egy üzemi riport, továbbá adjanak közre egy felhívás a pártszervezeteknek. A kialakult belpolitikai helyzet miatt azonban a lapot nem tudták megjelentetni.

Az MSZMP Heves megyei elnöksége és a Heves Megyei Tanácsa csak 1957. január 6-án tudta csak kiadni az újságot Új úton néven. A politikai környezet bizonytalanságát mutatja, hogy a novemberi ülésen elhatározott témák közül egyiket sem dolgozták fel, vezető hírnek egy főiskolai hallgató halála jelen meg, a vezetőfotó pedig a tél örömeiről szólt. A vezércikk a lap aljára került, írója pedig óvatosan fogalmazott: „A kormány és a párt jövőbeni terveit, ha nagy vonalakban is, ha nem is teljes részletességgel, de ismerjük.”

Figyelemre méltó, hogy a párt megyei vezetői 1957. február 25-i ülésükön nem tudták pontosan meghatározni, hogy az 1956. október 23-i események forradalomnak, vagy ellenforradalomnak minősítsék-e? Ezért ellentmondásos utasításokat adtak a lap egyik vezető munkatársának, Papp Jánosnak: foglalkozzon a hazafiasság kérdésével, de hangsúlyozza a Szovjetunió által adott segítséget és az országba érkező nyersanyag fontosságát is. A megyei politikai vezetése egyébként Papp Jánosban sem bízott, mivel korábban kapcsolatban állt a Skálnicz-féle forradalmi szerkesztőséggel. Suha Andor későbbi felelős szerkesztő azonban megvédte kollégáját, mivel „Papp elvtárs néhány napig volt csak ennek a szerkesztőbizottságnak a tagja. Azért hagyták meg egy ideig, mert ő értett a nyomdai dolgokhoz. Azokban a napokban is minden este eljött a lakásomra és ott megmutatta az újságot és egy-egy szocialista jelszót is írtunk az újságba, amiért ő többször ki is kapott.”

A helyzet konszolidálódását jelzi, hogy 1957. július 10-én az újság visszakapta a Népújság nevet. Ezt az időpontot tekinthetjük a klasszikus Népújság megalakulása időpontjának.

A Népújság a megye lapja

Az MSZMP 1957. július 15-től előre rögzített munkaterv és témák alapján képzelte el a lap megjelentetését. A július 17-ére tervezett lapszámnak tartalmaznia kellett volna egy képes tudósítást a megyei pártkonferenciáról, egy riportot a téglagyártásról, egy fotót az aratásról, s előírták, hogy be kell mutatni egy jól működő termelőszövetkezet állattartó telepét, valamint az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkáját. Ennek az elvárásnak csak töredéke teljesült. A címlapon Márkusz László képriportját közölték az aratásról, viszont csak a 2. oldalra került a pártkonferenciáról szóló beszámoló „A párt nem öncél, a kommunisták az egész nép érdekében dolgoznak” címmel. A többi téma nem jelent meg. Az újság viszont erős és nem feltétlenül a párt ideológiájának megfelelő kulturális színezetet kapott. A pártutasítást a szerkesztőség csak részben hajtotta végre, ez pedig azt jelzi, hogy a szerkesztőségben dolgozóknak (elsősorban Suha Andornak, Papp Jánosnak és Gyurkó Gézának) volt olyan szakmai tekintélye, amely – ha egyelőre csak kulturális téren is – de bizonyos önállóságot biztosított számukra.

A Népújságot 1957 nyarától hetente kétszer, szerdán és vasárnap vehették a kezükbe az olvasók. A szerkesztőséget hivatalosan egy szerkesztőbizottság irányította (Suha Andor felelős szerkesztő, Papp János helyettes szerkesztő és Gyurkó Géza főmunkatárs), a felelős kiadó pedig Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkára volt. A végrehajtó bizottság a továbbiakban is igyekezett lapszámonként előírni a preferált témákat (exportra szánt gyöngyösi barack, a parádi ifjúsági tábor élete, a selypi cementgyárban folyó munka). Ennek egyik oka az volt, hogy a pártapparátusban ülők féltek az olvasók reakciójától, az „ellenforradalmi felhangoktól.” Putnoki László kifejezetten kérte, a megszólalók nyilatkozatait vizsgálják meg, hogy azok megfelelnek-e a valóságnak, s óvott olyan témáktól, mint a munkásszállásokról szóló tudósítás, vagy a pártszervezetek férfi-nő aránya.

Ezen a nyáron már tudni lehetett, hogy a heti kétszeri megjelenés Hevesben sem tartható, mivel az országban már csak három olyan megye volt (Heves, Nógrád és Komárom), ahol a megyei lap csak kétszer jelent meg egy héten. A napilappá történő átalakulásnak viszont technikai feltételei voltak, ami egy rotációs gép beszerzésével elhárult. Az 1957. július 29-i VB ülésen úgy döntöttek, el kell indítani a napilappá alakulást, melynek határideje 1958. január 1-je. Ennek érdekében a 11 tagú szerkesztőség (8 újságíró, 1 gyakornok, 2 beíró) létszámát 15-re kell növelni, de a végleges kinevezésekhez a párt hozzájárulása szükséges. A szerkesztőség újságíróit minősítették, szóhasználatuk szerint a zsurnaliszták közepes és jó képességűek voltak, egyetlen párton kívüli munkatársuk pedig Dobai Margit volt.

Gyöngyös vezet

A Népújság megalakulásának időszakában 348 ezren éltek a megyében. A legnépesebb járásnak a gyöngyösi számított (54 ezer), ezt követte a hevesi (49 ezer), az egri (44 ezer) és a füzesabonyi (42 ezer). A megyében csak három település bírt városi ranggal, Egerben 35 ezren, Gyöngyösön 28 ezren, Hatvanban 19 ezren éltek. A lélekszám alakulását folyamatosan nyomon követték, hiszen a napilap témáinak követni kellett a lakosság foglalkoztatottságát is. A megye lakosai ebben az időszakban döntően az agráriumból éltek.

Olvasói panasz 1957-ből

„Terenyei Józsefné az egri Csokonai úti lakosok nevében két panaszt írt meg a Kis ügyek rovatának. Az első az, hogy utcájukban hetek óta kóborol egy veszett kutya, s annak ellenére, hogy már többször jelentették a városi tanácsnak, intézkedés a mai napig sem történt. S íme a bürokrácia teteje: Terenyeiné elment a sintérhez, aki azonban kijelentette, hogy utasítás nélkül nem tehet semmit.”

Folytatjuk...

Szuromi Rita

Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock