Azt hisszük, megmentjük őket, pedig valójában a végüket okozzuk

A Sheffieldi Egyetem tudósai azt tanulmányozták, hogyan érinti az ázsiai elefántok szaporodási képességét, ha a természetes élőhelyükről eltávolítva fogságban tartják őket. A kutatók azt találták, hogy a vad elefántok befogása nemcsak közvetlenül, hanem a fogságban született elefántborjak csökkent életképességén keresztül közvetetten is károsítja az állatok reprodukcióját – írja az Origo.

Mivel világszerte állatok millióit ragadják ki élőhelyükről, és fogják be akár természetvédelmi, vagy kutatási, akár gazdasági célból, a probléma nagyságrendje óriási. A tudósok szeretnék állatjóléti szakértők, állatorvosok és ökológusok segítségével tisztázni a fogságban tartás pontos következményeit.

Nem akarnak szaporodni a befogott elefántok

A brit kutatók a Turkui Egyetem (Finnország) és a Myanma Fagazdálkodási Vállalkozás (Mianmar) munkatársaival együtt jutottak arra a következtetésre, hogy a vadonból való eltávolítás és fogságban tartás hosszantartó negatív hatásokkal bír az ázsiai elefántok szaporodására.

A befogott állatok közül sokan egész hátralévő életükben nem szaporodnak, és akik igen, azok is később kezdik, mint vadon élő társaik.

A kedvezőtlen hatások a befogástól számított egy évtizednél tovább is érezhetőek voltak, és a következő generációra is ránehezedtek: a fogságban élő anyáktól született borjak túlélési esélyei csekélyebbek voltak, mintha a vadonban jöttek volna világra.

Jól tartják őket, de hiába

Mianmarban, Indiában, Thaiföldön és a környező országokban körülbelül 16 ezer elefánt él fogságban. Legtöbbjüket vagy a turisztikai iparban hasznosítják, vagy a faiparban alkalmazzák rönkhúzásra. Az iparági igények kielégítésére folytonosan újabb állatokat ejtenek foglyul a vadonból, de hogy ez milyen tartós hatással bír az elefántpopulációra, azt nemigen tanulmányozzák. Mivel ilyen nagy számú elefántról van szó, amelyek közül sokat egyébként a veszélyeztetett fajok megőrzésének céljával ejtenek foglyul, természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos megérteni, milyen hosszú távú hatásokkal bír az állatokra a fogság.

Egyedül Mianmarban, ahol India után a világ második legnagyobb ázsiai elefánt – populációja él, mintegy 5000 elefántot tartanak fogságban. Az elefántok munkaerejének igénybevétele a Földnek ezen a részén évszázados hagyományokra tekint vissza, és az állatokat nemcsak alkalmazzák, de igen nagy becsben is tartják – ami nem is csoda, hiszen nélkülük az ország egyhamar csődbe menne. A világ teakfa-termelésének 75 százalékát Mianmar adja, és becslések szerint az ország 60 milliós népességének 50-60 százaléka mindennapi kenyerét közvetlenül vagy közvetetten a faiparból szerzi. A hegyvidéki területek a munkagépek számára megközelíthetetlenek, így itt a fakitermelés teljes egészében a speciálisan betanított elefántok erejére támaszkodik. Az elefántborjak emberhez szoktatása 4 éves korukban, betanítása 5 és 17 éves koruk között történik.

A rönkhúzó elefántok többsége államilag fenntartott táborokban él, ahol az életkörülmények és az állatok életminősége összehasonlíthatatlanul jobb, természetközelibb, mint egy állatkertben. Ezzel együtt a mianmariak aggódnak, mert ha a vad elefántok befogása ilyen ütemben folytatódik, a vadon élő populáció az évszázad végére elfogyhat. A rönkhúzó elefántoknak a fele már ma is fogságban születik, ezért a fogva tartás hosszútávú következményeinek megértése Mianmarban kiemelt nemzeti érdek.

Befolyásolhatja a természetmegőrzési programokat

A természetmegőrzési programoknak, amelyek keretében fogságban élő állatokat próbálnak szaporítani, figyelembe kell venniük, hogy a foglyul ejtés hosszú évekre befolyásolja az állatok viselkedését, és ez hátráltathatja a természetvédelmi célok elérését

– összegezte John Jackson, a Sheffieldi Egyetem kutatója és a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője. – Eredményünk, miszerint a vadon élő állatok befogása hosszantartó negatív hatással bír, nemcsak az elefántpopulációk jövőbeni fenntartása miatt érdekes, hanem az összes többi olyan fajt is érinti, amelyek egyedeit rendszeresen befogják.„

Virpi Lummaa, aki a Turkui Egyetemről érkezett a Sheffieldi Egyetem Állat- és Növénytani Tanszékére, hozzátette: „A legfontosabb levonható tanulság az, hogy a befogás kedvezőtlen hatása évtizedekig elhúzódik, és a fogságban élő következő nemzedékekre is kiterjed.

Ez olyasmi, amivel a természetvédőknek számot kell vetniük, amikor befogják az állatokat, mert még ha sikerül is jó körülményeket biztosítanunk számukra, az állatoknak gondjaik lesznek a fogságban a szaporodással.”

A kutatók szerették volna azt is megérteni, miért megy rosszabbul a sora a fogságban született elefántborjaknak. „Úgy véljük, hogy a befogás által okozott stressz kártékonyan hat ki egy sor élettani folyamatra, így a magzatok fejlődésére, az egészségi állapotra és a társas kölcsönhatásokra is. Összességében ez magyarázhatja, miért látunk ilyen nagy mértékű visszaesést a termékenységben„ – magyarázza Mirkka Lahdenperä, a Turkui Egyetem posztdoktora és a cikk társszerzője.

Borítókép: illusztráció