Megállapították, mi mindenre használta kezét a modern ember elődje

A kétmillió éve Dél-Afrikában élt Australopithecus sediba egyik egyedének kézcsontozatát vizsgálták:

a kézujjak szerkezete arra utal, hogy az emberős fára mászott, hüvelykujjának szerkezete pedig arra, hogy eszközöket használt.

Christopher Dunmore, az angliai Kenti Egyetem kutatója vezette tudóscsoport nagy felbontású komputertomográffal (CT) vizsgálta meg több Dél-Afrikában, Kelet-Afrikában és Európában talált fosszília kézcsontjainak belső szerkezetét. Ezek között voltak az Australopithecus sediba, az Australopithecus africanus, az Australopithecus afarensis, a neandervölgyi ember és a Homo sapiens egyedei, melyek a 12 ezer és hárommillió évvel ezelőtti időszakban éltek.

Az Australopithecus sediba fajról, amely átmenetet képez az emberszabású majmok és az emberfélék között, korábban is ismert volt, hogy két lábon járt, arról azonban nem voltak ismeretek, mire használta viszonylag hosszú karjait.

Anatómiai adottságai alapján a mai ember kezeit mászásra és eszközhasználatra is alkalmazhatja. A belső csontszerkezet árulja el, valójában mire használja végtagjait.

„Ott vannak a csontszövetek alkotta kis csontgerendák, a trabekulák, amelyek egy élet során alakulnak ki a terhelés hatására”

– mondta el Dieter Pahr, a Bécsi Műszaki Egyetem és a Kremsben lévő Karl Landsteiner Egészségtudományi Magánegyetem kutatója. Az általa kifejlesztett értékelési módszer segítségével olvashatók le azok az információk, amelyeket a csontok magukban rejtenek és amelyek a CT segítségével válnak láthatóvá.

„Ha a kezet az akkori idők mindennapi munkájára használták, például vadászatra, élelem előkészítésére, eszközök készítésére, élőhely építésére, a terhelések kisebbek, mint akkor, ha a kezükkel mozogtak, tehát fára másztak, a fákról lógtak vagy mind a négy végtagjukon jártak”

– mondta Pahr.

Eszközhasználatkor a kezek általában néhány kilogramm súlyú tárgyakat tartanak, mozgáskor viszont a teljes testtömeget.

Az Australopithecus sediba kezén a csontgerendák szerkezete az orángutánéra hasonlít, amely csaknem egész életét a fákon tölti, hüvelykujjának szerkezete azonban a tárgyak emberre jellemző használatára utal.

Ez egyedülálló kombináció, amelyre eddig nem találtak példát a kutatók.

A vizsgált kéz arra utal, hogy ennél az emberszabású ágnál a fán töltött és a földön töltött élet közötti váltás nem hirtelen, hanem fokozatosan történt meg.

Borítókép: illusztráció