190 éve született Vámbéry Ármin keletkutató

190 éve, 1832. március 19-én született Vámbéry Ármin, a magyar őstörténet és a keletkutatás világhírű tudósa.

Tehetségére hamar fény derült

Wamberger Hermann néven látta meg a napvilágot a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Apja, egy szegény zsidó szabómester nem sokkal később meghalt, így a 3 éves kora óta sánta fiú gyermekkora bővelkedett nélkülözésekben. Középiskolai tanulmányai során bámulatos nyelvtehetsége révén néhány év alatt több nyelvet is megtanult, ekkor már beszélt németül, szlovákul, héberül, latinul és franciául.

A 6. osztály után Szlavóniában, egy Kutyevó nevű faluban volt házitanító, ekkor sajátította el a horvát és a török nyelvet, idővel pedig már olasz, angol, spanyol, dán és svéd írókat is eredetiben olvasott.

Az 1850-es évek elején vette fel a Vámbéry Ármin nevet. Rövid bécsi kitérő után Pesten az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa lett. Ekkor határozta el, hogy a 2 jeles őshazakutató, Reguly Antal és Jerney János nyomdokaiba lép. Báró Eötvös József támogatásával 1857-ben Isztambulba utazott, levéltárakban kutatta a magyar múlt török emlékeit, a magyar nyelv eredetét. 1858-ban jelent meg német-török szótára, amelyet számos nyelvészeti dolgozat követett, munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia 1860-ban levelező tagjává választotta. Vámbéry bejáratos lett az isztambuli előkelő körökbe, Husszein Daim pasától kapta Rasid efendi nevet, amelyen a muzulmán világ megismerte.

Kőrösi Csoma Sándor nyomán meggyőződése lett, hogy a magyar őstörténet gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni.

Keleten kereste a magyar őstörténet gyökereit

1861 őszén rövid időre hazatért, majd az akadémia támogatásával 1862-ben ismét Keletre indult. Dervisnek öltözve, karavánnal jutott el Teheránba és a dél-perzsiai Sirázba, majd 1863 márciusában Teheránban csatlakkozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsapathoz. Kolduló dervisként megjárta a közép-ázsiai Hivát, Bokharát és Szamarkandot, és az afganisztáni Heráton keresztül tért vissza a perzsa fővárosba. A mintegy 1500 kilométeres út során Közép-Ázsia európaiak számára szinte teljesen ismeretlen világába nyert bepillantást. Útjáról angolul írt könyve 1864-ben Londonban jelent meg, ebben leírást adott a még érintetlen Keletről, mielőtt azt is bekebelezte volna a terjeszkedő orosz cári birodalom.

Vámbéry előadást tartott a Királyi Földrajzi Társaságban, sőt még Lord Palmerston miniszterelnök is fogadta.

A briteket elsősorban Vámbéry politikai megfigyelései érdekelték, informátoruknak, tanácsadójuknak tekintették, idővel évjáradékot folyósítottak számára.

1864 májusában érkezett haza Pestre, ahol mint a tudósok céhén kívül álló műkedvelőt kezdetben közöny és értetlenség fogadta. A Pesti Egyetemen kapott állást, 1865-től a keleti nyelvek tanára volt egészen 1904-ig. 1876-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes, 1893-ban tiszteleti tagja, 1894-ben igazgatósági tagja. 1889-1890-ben Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt.

A magyarok török rokonságát valló Vámbéry a magyar nyelvet a török és ugor nyelv keveredéséből, összeolvadásából eredeztette.

A csaknem 20 évig tartó ugor-török háborúban ugyan alulmaradt a tisztán finnugor rokonságot hirdető nyelvészekkel, Hunfalvy Pállal és Budenz Józseffel szemben, elmélete mellett azonban haláláig makacsul kitartott.

A tudományos világot jelentős geográfiai, néprajzi és politikai ismeretekkel gazdagította, neve méltán vált ismertté.

Tudományos eredményeit, tapasztalatait olyan könyveiben tette közkinccsé, mint a Vándorlásaim és élményeim Persiában, Az iszlám a XIX. században, A török-tatár nyelvek etymológiai szótára, A magyarok eredete, A török faj ethnológiai és etnographiai tekintetben, A magyarság keletkezése és gyarapodása, a Dervisruhában Közép-Ázsián át.

Gazdag életművet hagyott hátra

Vámbéry Ármin 82 éves korában, 1913. szeptember 15-én hunyt el Budapesten. Munkásságát tanítványai folytatták, nem egy közülük, mint Goldziher Ignác és Germanus Gyula maga is világhírű orientalista lett. Fia, Vámbéry Rusztem a magyar polgári radikalizmus kiemelkedő képviselője volt. Vámbéry Ármin nevét emléktábla őrzi az üzbegisztáni Buharában, Dunaszerdahelyen alapiskola, gimnázium és a főtér viseli nevét.

Egy magyar dervis Közép-Ázsiában címmel összegyűjtött írásaiból, ereklyéiből és személyes levelezéséből 2019-ben rendeztek nagy sikerű kiállítást az Ybl Budai Kreatív Házban.

Borítókép: Fortepan / Francia Nemzeti Könyvtár