Interjú

2017.11.01. 19:00

Felemás zoknik színes varázslata

Sipos Eszter, a magyar Nebouxii termék megalkotója pár éve gondolt egy nagyot, és belevágott egy olyan projektbe, aminek a hazai piacon még se híre, se hamva nem volt. Újat akart, megálmodta, megcsinálta. Hol tartanak ma hazánkban a dizájn termékek, és mi lehet egy olyan terméknek a jövője, amely szervesen hozzátartozik mindennapi életünkhöz, mégis hátrányból indul. De miért van ez? A tervezővel beszélgettünk.

Meszlényi Márk

Honnan származik az ötlet, és miért pont ez?

Miután a Kreán (KREA Kortárs Művészeti Iskola – a szerk.) végeztem enteriőrtervezés szakon, tudtam, hogy az ott tanultakkal ellentétben olyan dologba szeretnék fogni, ami kézzelfogható, megcsinálod, elviszik, kész. De milyen termék nincs itthon? Kisebb piackutatást végeztem, ékszert nem akartam, a divathoz meg tudtam, hogy nem értek. Aztán eszembe jutott, hogy hoppá, zokni. Mindenki hordja, szüksége van rá az embereknek, de mindenképpen színeset akartam. Régebben csak kárómintás zokniban gondolkodtak, ha a megszokottól kicsit eltérőbbet szerettek volna, színes zoknikat még a nagy divatkereskedésekben sem árusítottak. Most 2013 végéről, 2014 elejéről beszélek. Aztán ráakadtam a svéd Happy Socksra, és teljes kétségbeesés lett úrrá rajtam. Ugyanazt csinálják, amit én akartam, színes, pöttyös, csíkos. Ekkor jött az újratervezés. Mi lenne, ha felemás lenne a jobbos és a balos? Így nem kell a zoknikat folyton párosítani, szabadon hordható egyik a másikkal.

Hol és hogyan születnek a zoknik?

Amit a legfontosabbnak tartottam, hogy mindenképpen 100% pamut fonalból készüljenek a termékek. Először Olaszországra gondoltam, de idővel kiderült, hogy onnét tulajdonképpen csak a gyengébb minőségű anyagot, kvázi a maradékot küldik hazánkba, így végül Németország lett a befutó. Megcsináltam a mintadarabot, majd elkezdtem hazai gyárak után kutatni. Semmiképp sem akartam külföldre vinni a gyártást, csak a hazai előállításban gondolkoztam, ami nagyban megnehezítette a dolgot. Nagyon sok helyen jártam, sok helyről küldtek el, hogy képtelenek megcsinálni, amit kérek, máshol én voltam elégedetlen az eredménnyel. Végül egy Budapesthez közeli gyár lett a befutó, az indulás óta velük gyártatok. Régen 200-féle színből dolgozhattak, ma ez a szám 50-re csökkent, így behatároltak a lehetőségek. Mindenki Kína, kelet felé orientálódik, mert kint 3-4-szer olcsóbb előállítani egy terméket, de ez a minőség rovására megy. Emellett hazai tervezőként kitartok amellett, hogy itthon, ellenőrzött keretek között folyjon a dolog, nagyszerű iparral rendelkeztünk, és ezt nem szabad elfelejteni. Az ábrákat egyébként rendszerint egy grafikus barátnőmmel készítjük, átadjuk, majd várjuk az eredményt. Egy-két héten belül visszaküldik a mintadarabot, ha azt jóváhagyjuk, indul a gyártás. Száz pár zokni előállítása durván másfél hónapot vesz igénybe, így elég időigényes a dolog.

Mikor jönnek ki a kollekciók?

Most már eljutottunk oda, ami az első tervek közt is szerepelt, hogy évi két kollekcióval, egy őszivel és egy tavaszival is kijöjjünk. Ezen felül pedig évente egyszer közös projektbe fogok egy másik tervezővel. Ilyen volt, amikor a zoknival azonos mintájú füzetek, valamint azonos mintájú kutyapóráz is született. Pár hét múlva pedig kijön a sapka-zokni kombináció.

Nagyon fontos, hogy a magyar tervezők összefogjanak. Nagyon jó érzés, hogy a hazai tervezők szinte napi kapcsolatban állnak egymással, segítenek egymásnak, kiállnak egy közös ügyért. Hogy magamat ismételjem, próbáljuk megoldani Magyarországon, amit meg lehet, nem kell mindent külföldre vinni és ott legyártatni, mert az nem feltétlenül jobb.

Mi jellemző a vevőkörre, illetve hogyan történik a forgalmazás?

Ami a forgalmazást illeti, kis szériás dizájn termékeket árusító boltokat elsősorban Budapesten találunk. Külföldön is van néhány üzlet, ahol találhatnak Nebouxii zoknikat Berlinben, Antwerpenben például. A vásárlók nagy része így is drágállja a termékeket, a bolt ráteszi a saját hasznát, szóval inkább a webshopon keresztül érjük el a vevőkört. Főként Franciaországból, Svédországból Németországból, Ausztriából rendelnek az emberek, de előfordult már dél-koreai vevő is. Az érdeklődök 80%-a külföldi, valamint a kezdeteknél eltervezett húszas, harmincas korosztály helyett inkább a harmincon felüliek vannak nagy többségben. Olaszországban van olyan üzlet, ahol csak csokornyakkendőket árusítanak, és profitot termel. Itthon ez elképzelhetetlen, de mégis ebben bízom.

Mi jellemzi a hazai vásárokat, a külföldi és a magyar vásárlót?

A hazai vásárlók főként a termékek árát nézik, és kevésbé kíváncsiak a termékek eredetére. A külföldi emberek tudatosabbak. Körbekérdeznek, utánajárnak a dolgoknak, mielőtt vásárlásra adnák a fejüket. Hazai részről nagyon sokszor előfordul, hogy odajönnek hozzám, és megkérdezik, hogy ez a zokni miért kerül ennyibe. Elmondom, de a végkimenetel ugyanaz: „ezt máshol 300 forintért megkapom”. Miközben az itthoni forgalmazásban lejjebb visszük az árakat, de egy bizonyos szint alá nem mehetünk, mert veszteséges lenne az egész. Sajnos nem értik meg, hogy nem azért kerülnek ennyibe a termékek, mert ezzel őrülten meg szeretnénk szedni magunkat, hanem mert ennyibe kerül az előállításuk. Persze tisztában vagyok vele, hogy egy külföldi könnyebben megteheti magának, hogy drágább terméket vásároljon.

Azt is hozzá kell tenni, hogy a hazai vásárlók sokkal bátortalanabbak, kevésbé fogékonyak az extrémebb dolgokra. Ezenkívül jó három év lemaradásunk van a nyugati országokhoz képest, ami ott most újdonságnak számít, és elkezdik hordani, az nálunk három év csúszással jelenik meg, majd kerül be a köztudatba.

Egy hazai dizájnvásáron átlagban tízezer forintot költenek, kint ez 2-300€ körül mozog. Nagyon sokan ott szerzik be például karácsonyra az ajándékokat. Külföldön a vásárok két-három napig tartanak, amit ki is használnak az érdeklődők. A vevő az első nap megérkezik, körbenéz. Vesz egy pár zoknit, majd másnap visszajön a vásárra, abban járkál, kipróbálja. Utolsó nap visszatér, azt mondja, tetszik neki, vesz belőle még hat párat. Már az is előfordult, hogy hozzám hasonló kiállítóval találkoztam Linzben, megvett egy párat, és azt mondta, ha jövő ilyenkor is hordható zokni lesz, vesz még belőle. Egy évre rá ismét találkoztunk és megvette az egész kollekciót.

Külföldön a vásároknak nagyobb hagyománya van?

Persze. Külföldön, Németországban, Ausztriában szinte minden hétvégén rendeznek. És nemcsak a nagyobb városokban, kisebb vidéki településeken is. Pénteken délután nyílnak és vasárnap este zárnak. A vásárokra belépőt kell váltani, amit nem vásárolhatnak le, de így is van 10-20 ezer ember. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy kint vasárnap zárva vannak az üzletek, így hétvégi programként szívesen látogatják a vásárokat.

Miért pont Nebouxii?

Igen, ez egy elég vicces sztori. A legtöbben azt állítják, hogy egy szép reggelen felébredtek, és tudták, mi lesz a termék neve. Na, nekem fogalmam sem volt. Egy hétig böngésztem a neten, mindent beütöttem, színeslábú rovar, állat, árnyék. Aztán megtaláltam a kéklábú szula nevű madarat, majd rám tört a boldogság. Majd pont azon a héten egy táskatervező magyar csajszi kidobott egy új kollekciót, aminek sula volt a neve. Sokk. Pont akkor. Aztán rákerestem a madár latin nevére, ami a Sula nebouxii. Ezt elküldtem az egyik marketinges ismerősömnek, aki azt mondta, hogy ilyen barom nevet egy márkának még életében nem hallott, így előadtam neki a háttérsztorit. Úgy már azt mondta, maradhat. Na, pontosan ezért tartom fontosnak, hogy ismerjük meg a hátteret. Az sok mindent megmagyaráz.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!