2018.05.25. 09:42
A gólyák közt is vannak vezéregyéniségek
Nagy Máté és kutatótársai szerint a vezető alkatú gólyák feltérképezik a légáramlatokat, az alkalmazkodni hajlamosabbak pedig követik őket. A madarak magatartásformája vonulási útjuk végállomását is előre jelzi.
Nagy Máté, az MTA-ELTE Statisztikus és Biológiai Fizika Kutatócsoportjának tagja és német munkatársai minden eddiginél alaposabban vizsgálták e költöző madarakat, eredményeiket pedig a Science folyóiratban publikálták. Minderről a Magyar Tudományos Akadémia honlapja számolt be csütörtökön.
A kutak több mint 60 gólyafiókára rögzítettek jeladókat, melyek sűrű időközönként küldtek adatokat madarak pontos helyzetéről és mozgásuk módjáról, tehát arról, hogy a gólya éppen siklik, gyorsan irányt változtat, vagy csapkod a szárnyaival.
Míg a szárnycsapások komoly izommunkát és energiabefektetést igényelnek, a siklás ilyen szempontból sokkal „olcsóbb”, de a magasságot újra és újra vissza kell nyerni. Ezt a madarak a termikek, vagyis a felszálló légáramlatok erejével érik el.
A kutatási adatokból kiderült, hogy a gólyák két, jól elkülöníthető „személyiségtípusba” sorolhatók: vannak köztük vezetők és követők. (A fenti videóban kék színnel jelezték a vezető, illetve piros színnel a követő típusú állatot.) A vezetők ügyesen találják meg a levegőben a legerősebb felszálló légáramlatokat. Ezek a madarak éppen ezért kissé szabálytalan útvonalon repülnek, hiszen folyamatosan próbálják feltérképezni a lehetőségeket.
A követők viszont nem bajlódnak a kísérletezéssel, hanem kivárják, míg a vezetők megtalálják a legerősebb felfelé szálló áramlatot, és a nyomukba szegődnek. Emelkedésük útvonala ezért sokkal szabályosabb, viszont erős szárnycsapásokkal kell tartaniuk a tempót a vezetőkkel.
E két viselkedésmód azt is meghatározza, hogy meddig jutnak el a gólyák a vonulás során. Mint a Max Planck Ornitológiai Intézet által készített videógrafikán is látható, míg a vezetők Nyugat-Afrika felé veszik az irányt, a követők általában megállnak Spanyolországban, jó, ha fele akkora távolságot megtéve, mint a termikek „letapogatásában” jártasabb társaik. Az összefüggés annyira erős, hogy elég pár percnyi repülést megvizsgálni a vonulás során, és kiderül, hogy a madár Afrikába tart-e, vagy megelégszik az Ibériai-félszigettel.
A borítókép forrása: Pixabay