Bényi Ildikó: az Önök kérték vezetése hálás feladat

Az Önök kérték háziasszonya a Vasárnap Reggelnek mesélt arról, hogy miért érezte fontosnak felnőtt fejjel két újabb végzettség megszerzését, hogyan lett tanársegéd az ELTE-n, mi mindent köszönhet Grétsy Lászlónak, és nagylányáról, valamint a vele való baráti kapcsolatáról is.

Tavaly jubilált a Duna Televízió Önök kérték című műsora: a huszadik évfordulót ünnepelhették a nézők, a szerkesztők, a műsorkészítők. Huszonegy éve vezeti a műsort, hogyan érintette ez az évforduló?

A legnépszerűbb műsorszámokból készítettünk egy jubileumi adást, és visszatekintettünk az elmúlt évtizedekre. Megható volt. Ahogyan az ünnepi adást szerkesztettük, az lepett meg a legjobban, hogy milyen hamar eltelt ez a 20 év. Természetesen más teendőim is voltak ez idő alatt, de ez a műsor volt a bázis, az állandóság. Az újabb és újabb kérések és vendégek miatt pedig megunhatatlan.

Kívánságokat teljesíteni jó érzés?

Hálás feladat. Ha nem is jó tündér vagyok, de valóban színes, néha meglepő, olykor bizalmas kérésekkel fordulnak hozzánk. Kérték a segítségünket nyugdíjügyintézésben, lánykérésben, de a leghihetetlenebb az volt, amikor abban bízott egy néző, hogy az űrhajója tervét el tudjuk juttatni az illetékes szervekhez. Az egyetlen konfliktusforrás az lehet, ha nem úgy és nem akkor tolmácsoljuk egy néző üzenetét, amikor és ahogyan szeretné. De az adás felvételről megy, és ha valaki nagyon későn ír nekünk, akkor azt már nem tudjuk betenni az adott epizódba. Időben el kell készíteni az adásmenetet, hiszen minden néző igényét megpróbáljuk kielégíteni, így nem adhatunk csak verset, csak kabarét vagy csak nótát.

Említette, hogy az Önök kérték az állandóság az életében, mivel foglalkozott még?

Évekig dolgoztam például a Dankó Rádióban is, nagyon szerettem. Vezethettem a Dankó Klubot is a Thália Stúdióban. Imádta a közönség. Nagyon sokféle műfajban dolgozhattam, a gazdasági híradótól kezdve a lottósorsoláson keresztül a könyvbemutatókig. Elfogadom az élet által nyújtott lehetőségeket. Sosem keresem a munkát, mindig megtalál. Úgy alakult, hogy a szellemi igényemet is kielégítette mindig az aktuális munkám, ha pedig valami más érdekelt, akkor beültem az iskolapadba, és tanultam.

Magyar-orosz szakon végzett, de tanított is például az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, pedig egy régebbi interjúban említette, hogy különösebben sosem akart tanítani.

Ez így van, de első éves főiskolásként megismertem Grétsy László tanár urat, aki olyan elementáris hatással volt rám, hogy bár addig az irodalom érdekelt, de neki hála a nyelvészet került a fókuszba. Annyira megszerettem Grétsy tanár úr pozitivitását, a tanítási módszereit, hogy már diákként jelentkeztem a nyelvészeti tanszékre demonstrátornak. Diplomaosztó után pedig visszahívott Grétsy tanár úr tanársegédnek, ez nagyon megtisztelő volt. A főiskolán pedig a két számomra legkedvesebb területtel, beszédműveléssel és helyesírással foglalkozhattam. Ezzel párhuzamosan pedig már rádióztam is.

Nemcsak tanárként került az iskolapad közelébe, hanem az alapképzettsége mellé még két diplomát szerzett. Miért szeretett volna protokollt és mediációt tanulni?

A protokoll egy szerteágazó tudomány, hiába tudtam sokat róla a munkámnak hála, mégis sok kérdés volt bennem. Amikor a Közszolgálati Egyetemen megláttam ezt a képzést, nem volt kérdés, hogy szeretném elvégezni. Óriási hasznát veszem ennek a tudásnak.

Hosszú évek óta dolgozik különböző rendezvények háziasszonyaként, mégis egyetemi szinten is rendszerezni akarta, bővíteni a tudását. Maximalista?

Túlságosan is, de ez már nem fog megváltozni. Évtizedes rutinnal is ugyanúgy felkészülök a műsoromba érkező vendégek életútjából, mint az első adásokkor. Mindenkit más nyugtat meg az adások előtt, engem az, ha felkészült vagyok. Így is vannak előre nem látható bizonytalanságok, azt nem engedhetem meg magamnak, hogy amire lehet készülni, arra ne készüljek. Így is volt arra példa, hogy nem tudtam elérni, hogy a vendég feloldódjon. Már olyan voltam, mint egy búgócsiga, de akkor sem tudtam magammal ragadni. Ezt igazán nagy kudarcként éltem meg.

Hétköznapi dolgokban is ennyire fegyelmezett? Az öt perccel előbb, mint fél órával később érő típus?

Szó szerint. Sokszor, ha megyek valahova, a bejárat előtt ülök a kocsiban, mert hamarabb érkeztem. Rám ne kelljen várnia senkinek. De én sem szeretek másra várni, nem szeretem a késős embereket, és azokat sem, akik ígérnek valamit, de nem tartják be. Előfordult, hogy emiatt barátban is csalódtam. Ez lehet, hogy merevség, de ilyen vagyok.

A maximalista, a hibalehetőségeket kiküszöbölő embereknek szokott lenni B terve. Ön is ilyen?

Még ha C van, az sem baj. A szeretteim miatt sokat aggódom, de egzisztenciális félelmeim sosem voltak. Diplomaosztó után is azt gondoltam, ha kapok állást Budapesten, akkor maradok, ha nem, akkor visszamegyek a szüleimhez, és gazdálkodni fogok.

Bátor kijelentés, hogy nincs önben egzisztenciális félelem.

Nem tudom elképzelni, hogy alakulhat úgy az életem, hogy ne legyen munkám. Az egót néha félre kell tenni. Szerintem, aki akar dolgozni, tud is, legfeljebb az a kérdés, hogy örömet szerez-e neki, amit csinál.

A szép beszéd mindig vonzotta?

Gyerekkorom óta egyértelmű volt, hogy ez az én utam. Egy percig sem volt kérdéses számomra a pályaválasztás, mindig is bemondónő szerettem volna lenni.

A szép beszéd adomány is, de a legtöbb embernél azért csiszolni kell kezdetben a beszédtechnikát.

Folyamatosan kell. Idővel is elrenyhülhet a beszéd. A mai napig járok beszédtanárhoz, kell a külső kontroll. Akkor is nagy segítség, ha az ember hangszalagjait megtámadja valamilyen vírus, és a regenerálódásban is sokat segít a tanár. A tévében és a rádióban mikrofonengedélyre is szükség van, hogy az ember műsort vezethessen.

Mondta, hogy szeret tanulni, akkor ezeket a beszédórákat is élvezi?

Egy jó tanár kicsit pszichológus is. A beszédtanárom, Milus Mariann rendkívül jó érzékkel veszi észre, hogy éppen mi okoz problémát, és pillanatok alatt átlendít rajta. A közelmúltban nagyon komoly hangproblémáim voltak, nyár végén egyszerűen nem tudtam megszólalni. Orvostól orvosig jártam, de Mariann is fogta a kezemet, és támogatott. Szükségem is volt rá, a világ omlott össze bennem, hogy a munkaeszközöm cserben hagyhat. Mariann pedig nemcsak a gyógyulásban támogatott, hanem technikákat is tanított, hogyan előzhetem meg, hogy ez még egyszer bekövetkezzen.

Az első közös interjúnkat még a Kismama magazinban készítettük, amikor a kislánya pici volt. Fanni időközben felnőtt nő lett. Szerette volna, ha barátnői kapcsolatuk lesz, megvalósult ez az álma?

Fanni 21 éves egyetemista, és igen, hála Istennek megvalósult. Voltak nehézségek, mint más családokban is, de fantasztikus a kapcsolatunk. Bízunk egymásban. Feltétel nélkül, és szerintem ez a legfontosabb.

Kereknek tűnik az élete.

Az, de édesanyám elvesztése a mai napig fáj. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, és a hiányával megtanultam együtt élni, de az űr megmarad, nem tudja pótolni senki és semmi.

Borítókép: Bényi Ildikó műsorvezető a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén.

Forrás: MTVA Fotó/Zih Zsolt