Zene és érzelmek

2019.02.19. 21:00

Vincze Lillát a bátyja nevelte fel

Bár nem látszott a képernyőn, A Dal első adása nagyon megérintette Lilla lelkét. Nyeldeste a könnyeit, hogy ebből semmit ne lássanak a tévénézők. Ennek ellenére lubickol az új szerepében.

Forrás: Hot! / Vasárnap Reggel

Mostanában keveset lehetett hallani a Napoleon Boulevard énekeséről, ezért sokan felkapták a fejüket, amikor meghallották, hogy Lilla zsűritag lesz A Dal idei versenyében. Ám a sok, ma már híres előadót – például Singh Vikit, Danics Dórát és Csemer Bogit – oktatott sztár nagyon élvezi új szerepét. A hot! magazinnak azt is elárulta, hogy nem sokat gondolkodott, mielőtt igent mondott a megkeresésre.

„Nagyon örültem a megtisztelő felkérésnek, hogy szerepeljek A Dal zsűrijében. Úgy érzem, jó szívvel és lelkiismerettel, sokszínű szakmai ízléssel segíthetek a döntéshozatalban. Kezdő előadóként álltam a másik oldalon is, az Interpop Fesztiválon, amit 1986-ban meg is nyertünk a zenekarommal. Ajándék az élettől, a közönségtől, a szakmától, hogy még énekelhetek, generációkat taníthatok, művészeti klubot vezetek és zenei táborokat szervezek” – magyarázta Lilla.

„Jó látni, ahogy csillognak a szemek, jön az ihlet, a tiszta gondolat,

mert a zene önterápia és boldogsághalmaz: erősíti a személyiséget, a karaktert.

Csak egy hálátlan feladatunk lesz: a végső döntés” – jegyezte meg az énekesnő.

Vincze Lilla

„Legszívesebben zokogtam volna”

A Júlia nem akar a földön járni előadója nem csupán a munkában tud kemény döntéseket hozni. Ha például úgy érzi, hogy nem tökéletes az élete, ha nem olyan emberek veszik körül, akikkel összepasszol, akkor megteszi azt, ami elkerülhetetlen.

„Ha valami nem tetszik, továbblépek, még akkor is, ha nagyon nehéz. Ilyenkor belülről szenvedek. És ha valami megérint, akkor nagyon el tudok érzékenyülni, ám ezt nem mutatom ki. Például amikor hallgattam Oláh Gergő Hozzád bújnék című, árva gyerekekről szóló dalát, majd még két hasonlóan érzelmes dalt,

hihetetlen önfegyelem kellett, hogy ne sírjak és ne törjek össze ott helyben”

– emlékezett az énekesnő.

„Ilyenkor jó az énekléshez használt levegőtechnika, a mély légzés. Bár a könnyeim nem csordultak ki, a szememen látszott, hogy meg voltam rendülve. Legszívesebben zokogtam volna, és a dalokat újrahallgatva otthon már semmi sem akadályozott meg abban, hogy a felszínre törjenek az érzelmeim” – vallotta be Vincze Lilla.

„Azt csináljuk, amit gyerekként megálmodtunk”

A dalok mély és soha nem múló sebeket szakítottak fel benne. Lillának ugyanis van olyan emléke, amely mindig fájdalmat okoz neki.

„Tízéves voltam, amikor édesanyám és édesapám egy éven belül tragikus hirtelenséggel meghalt. A bátyám, Laci, a ma már Ybl-díjas építész nevelt fel, ezért örökre hálás vagyok neki.

Hihetetlenül szoros kötelék alakult ki köztünk, és ez azzal sem lazult, hogy már saját családja van. Nagyon szeretem a kislányát, Zórát. Közel lakunk egymáshoz, gyakran találkozunk. A mai napig felnézek rá, és örülök neki, hogy mind a ketten azt csináljuk, amit gyerekként megálmodtunk” – gondolkodott el az énekesnő.

Szalonesteket tart

Húsz év szünet után, 2010-ben tért vissza a színpadra egykori együttesével, a Napoleon Boulevard-ral. Ám nem csak a zenekarral lép fel: beszélgetős szaloneseteket vezet a Benczúr Házban, a legközelebbit február 21-én tartja.

Borítókép: Vincze Lilla

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!