Petrás János: Magyarország a zászlóshajó

Rendhagyó interjút készített Petrás Jánossal, a Kárpátia zenekar frontemberével a nemzetről, a zenéről és Európa jövőjéről a 888.hu.

Egyszer még 2010 előtt Veszprémben voltam Kárpátia-koncerten – ahova egyébként beszöktem, bocsánat utólag is. Akkoriban volt egy ilyen általános düh az emberekben. A Kárpátia ekkor egyfajta dühöt képviselt, amire szerintem az embereknek szüksége volt. Ez a düh azóta még mindig megvan?

Szerintem a Kárpátia nem dühöt képviselt, hanem egy olyan belső harcot, amit minden egyes nemzetnek saját magának meg kell megvívnia. A nemzet egyfajta lelkiismerete voltunk és vagyunk mind a mai napig. Mindig megpróbáljuk úgy meghatározni magunkat, hogy nem valami ellen, hanem valami mellett állunk. A magyarságunk, a történelmünk, a kultúránk mellett, ami szerintem minden nemzetnek kötelessége, hogy azt megőrizze, illetve tovább vigye.

Ennek akkoriban volt egy ilyen romantikus hangulata, hogy olyan jelszavakat, jelképeket lehetett skandálni vagy felmutatni, amit akkor úgymond tilos volt.

És még egy pár évig tilos volt, igen. Azért dolgoztunk, hogy ne legyen tilos. Ma is van még rengeteg olyan tabu, amit még továbbra is döntögetni kell. Én nagyon örülök például, hogy eltűnt a politikából ez a politikailag korrekt beszéd. Ez minden szempontból borzasztó volt. Nem lehetett egy normális kerek mondatot úgy végigmondani vagy végighallgatni, hogy ne legyen benne valamilyen kétértelműség, sokan nem merték kimondani azt, amit valóban gondoltak. Nekünk ugyebár nem kell túlságosan sokat bajlódni ezzel, mi mindig feketén-fehérén kimondjuk azt, amire gondolunk. Talán ebben lehetett egy olyasfajta düh, vagy az akkori társadalmi közbeszédnek egyfajta ellenpólusa, ami most már hála a Jóistennek kezd kiveszni.

Mennyire tartod fontosnak, hogy a zene, a művészet reagáljon a mindennapok, a politika vagy a világ történéseire?

Szerintem ez mindig is így volt. Ha visszatekintünk, akkor azt látjuk, hogy a művészet mindig is lereagálta az akkori történéseket, bármelyik kort is vesszük. Ez a mi esetünkben azért is van – mint ahogy mondtam –, mert mi egyfajta lelkiismeret is vagyunk. Emiatt lehet, hogy mi ezeket az apróbb rezgéseket előbb megérezzük, mint azok, akik nem foglalkoznak a művészetek ilyen-olyan ágával. A zene pedig művészet és valahol irodalom is – ha tetszik, ha nem.

Az eddigi lemezeiteken is mindig hangsúlyos elemként jelent meg a magyarságtudat és a magyar kultúra erősítése. Az Europicával ez most egyfajta európai térbe is került. Ennek bárhogy is nézzük, a keresztény kultúra a kötőanyaga. Mennyire fontos szerinted az, hogy ezt megtartsuk?

Hirtelen nem tudok más, párhuzamos fontosságú dolgot felhozni mondjuk amellett, hogy reprodukáljuk magunkat. Tehát ez a kettő az, ami kulcsfontosságú szerintem. Egyik nincs a másik nélkül. Ha nem tartjuk meg a kultúránkat, akkor egy idő múlva nem tudjuk reprodukálni magunkat. Mert ugye van a férfi meg a nő meg az izé… Lásd már Németországban is. Ott azt úgy nehéz.

Az európai elit, valamint a baloldali értelmiség szerint azonban minden kultúra egyenlő, ez jön át az üzeneteikből. Szerintük ugyebár nem kell megvédenünk a saját kultúránkat, hiszen nincs értékbeli különbség mondjuk a kereszténység és az iszlám között.

Az európai elit időről időre deviáns. A történelem már sokszor bizonyította, hogy átcsaphat egy olyan dologba, ami a teremtő erőből egy magát felzabáló, önpusztító lénnyé válik. Lásd például a Római Birodalmat.

Az Europica lemeznek az lett a címe, hogy Part One, tehát első rész. 2018-ban lesz ennek folytatása, vagy minek lesz folytatása? A Kárpátiának vagy az Europicának…?

Mindkettőnek lesz. A Kárpátia most van éppen keverés alatt, úgyhogy az május környékén megjelenik. Az Europicával igazából most kinyitottunk egy ajtót, és azért lett az a neve, hogy első rész, mert meghagytuk magunknak a jogot, hogy legyen majd második is. Hogy pontosan mikor, az még nincs kikalkulálva. Nagyon nagy falat volt ez nekünk, nagyon sokat dolgoztunk vele. Egyszer-kétszer álltunk olyan ponton, hogy basszus, a francnak kezdtünk bele, mert nagyon-nagyon nehéz volt. De amennyi megy az egyik serpenyőbe, addig a másikban is van valami, és amíg pozitív dolgok vannak többségben, addig ez jó.

Magyarország szerinted most merre tart Európában? Hova tartunk szerinted?

Szerintem ebben a pillanatban Magyarország a zászlóshajó, Magyarországot követi mindenki. Én ezt látom.

De ez sokszor nem így jön le, nem?

Ha azt vesszük, hogy a mainstream média Nyugaton mit tart igaznak meg követendőnek, és amúgy meg mi a valóság, az nem nagyon van egymással köszönőviszonyban. Attól függetlenül, mert most nem akarok egyetlen zenekart sem megbántani, de XY zenekarról jó sokat írnak, mi nálunk meg koncertre járnak. Nekem ez jobb. Remélem értitek, hogy mire gondolok. Az a fontosabb, ami a valóság, nem pedig az, amit a valóságtól elrugaszkodott, Európát egy ilyen Amerikai Egyesült Államok víziójába kergető politikai elit mond, amely most a leghangosabb – még ha nem is mondja mindenki úgy, olyan feketén-fehéren, mint Gyurcsány. A píszí mögött meglapul az Európai Egyesült Államok víziója, én legalábbis ezt olvasom ki. Szerintem ez nem követendő, és attól, hogy ők tőlünk hangosabbak, még nem biztos, hogy igazat beszélnek.

Minden albumotok valamilyen nemzeti témát feszeget. Az új album miről fog szólni?

Hmmm…

Ne spoilerezzünk?

Most még ne. Megvannak a dalok, folynak a stúdiómunkálatok, de addig felesleges erről beszélni, amíg nem hallották az anyagot az emberek és a szövegek sincsenek kint.

Akkor mi a fő csapásirány?

Elmondhatom a lemez címét. Amúgy tegnap lett kész, tegnap fixáltuk le a dolgot. Az új album címe: Isten kegyelméből.

Tehát kicsit vallási irányba megy el a dolog?

Isten kegyelméből van minden.

Ez mondjuk igaz. Kaptatok egy kitüntetést 2013-ban, de a mainstream média próbálta úgy feltüntetni a dolgot, hogy valami hiba történt és természetesen nemtetszésüket fejezték ki, támadtak titeket ez ügyben. Úgy adták elő az egészet, mintha rossz együttest tüntettek volna ki.

De hát nem is az együttest tüntették ki, hanem Petrás Jánost, amire különben én úgy gondolok, hogy a zenekar kapta meg a tízéves elismerését. Az egész zenekar érdemelte ki, és az a közösség, aki minket mindig is támogatott.

Foglalkozol a politikával napi szinten?

Gyerekkoromban édesapám folyton vette az újságokat. Nekem pedig folyamatosan tisztába kellett lennem a napi történésekkel. Én ebbe nőttem bele. Ez nekem teljesen természetes gyerekkoromtól fogva, hogy foglalkozom vele. El kell olvasni mindent. És ugye olvasni kell a másik részét is a dolgoknak, nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali részét is.

Borítókép: A Kárpátia zenekar koncertje a székelyföldi Borzonton 2013. augusztus 9-én. 

Forrás: MTI Fotó/Haáz Sándor