Egy igazi regénynek nagy témáról kell szólnia, a vers pedig legyen személyes ügy

Horváth László Imrének néhány hete jelentek meg Nézd havasak a fák, tél van, valamint a Helyőrség Maszadában című kötetei. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. gondozásában, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia program keretében kiadott új könyvei kapcsán az író-költővel a Liget készített interjút.

„A magam részéről két formát tartok közelinek, a verset és a regényt. Ezek számomra egyébként meglehetősen összefüggenek, Kundera is regényköltészetről beszél esszéiben regényírás kapcsán” – mondja Horváth László Imre. „Általában alanyi költészettel kezd az ember, szerelmes lesz kamaszkorában, és később is jó párszor, és írja a verseit több-kevesebb sikerrel.

A versírás jó felkészülés a regényírói pályára, mert a regényszöveget is éppen olyan akkurátusan, szöszmötölve, mondatról mondatra írja, és főleg javítja az ember jobb esetben, mint a versét. A csalás, hogy rengeteg idő van rá, a regényíró pedig ott kezdődik, hogy életstratégiaként egy-egy könyv elkészültét legalább egy vagy több évben látja, érzi és képes végrehajtani, amihez szívósság kell”

- folytatja a szerző.

Saját prózaírói és költői munkásságáról így vall az alkotó: „Manapság már kizárólag regényprojektekben gondolkodom, évente egy-két verset, ha írok, ha befut valami igazán kész versötlet, ezt amúgy nagyon szeretem, igazi ünnep elpepecselni. Tehát már nem kérdés a forma, regényekhez keresek témát, a regényben pedig az a jó, hogy igazán nagy témája lehet, mint a szerelem, a háború vagy a szabadság, az anyaság stb., ezek bombasztikusan hangzanak, főleg ilyen flegmán felsorolva, de egy igazi regénynek nagy témákról kell szólnia. A mostani regénynek, amin dolgozom, az emberi civilizáció fejlődése, a halhatatlanság, az idő, a hatalom, a vallás természete és a művészet lényege stb. témái vannak.”

Horváth László Imre: Régimódi vers

(Hajnal Annának és B.Á.-nak)

Egyik nap a folyók visszafele folynak

nem hullámzik többé óceán

a kékes bolygó elhagyja a holdat

nem kell a sápadt, gonosz gardedám.

Másik nap nem gondol esőre többé a sivatag,

barlangok hogy raknának mélyükben tüzet

falaikra színes képeket fessenek

így maradnak, csak hiányok, üregek

bennük a csend a semmibe harap

Szobám, a vakolat, fény, por, bútorok

körüláll, rám néz, egyben s részletekben

azt hazudja, otthon vagyok, bár egyedül fekszem.

Becsap mint kiáltást az elvágott torok,

azon működik, cselez minden

egyszer szégyelljem kimondani neved

azon dolgozik a világ

hogy próbáljam nélküled

ne legyek az, aki most vagyok.

A kevés fényízű, lágy

pillanatot feleszik

érdes percek és napok.

Rám, mint életedre vigyázz,

nem leszek, ha nem vagy,

eltűnök, ha hagyod.

A Nézd havasak a fák, tél van című kisregény már 2011-ben napvilágot látott, most viszont egy bővített kiadást vehet kezébe az olvasó: a regény után egy verses blokkot tartalmazó rész következik. A kötet bővítéséről Horváth László Imre elmondta: „A két rész tükrözi egymást, akad olyan vers, amire konkrét utalás történik a regényben, vagy a megírása körülményei olvashatóak, mások pedig az egész történet utóéletét rögzítik, hiszen az nem fejeződött be a regény végén, ha az események le is zárultak, még jó pár év volt számomra, amíg magamban megemésztettem őket, néhány vers ezt tartalmazza. A próza és a versek is magukban hordozhatják az irodalom, az írás egy nagyon hasznos hozadékát, a terápiás jelleget, ebben is összefüggenek. Meglehetősen gyakori indulási pozíció egy életműben, hogy az ember valamelyik saját traumáját dolgozza fel az első próbálkozásaival. Ez önmagában persze nem lenne elég ahhoz, hogy regénynek vagy versnek tekintsük az eredményt, egy kész műnek viszont ad némi pikantériát.”

A Helyőrség Maszadában című regény ajánlója szerint a történet ott kezdődik, ahol a történelem véget ér: poszttraumás sokktól szenvedő maroknyi ember, katonák, rabszolgák, tábori szajhák, civil és nem civil, ártatlan és nem ártatlan túlélők próbálják folytatni az életet, miután Kr. u. 73-ban a rómaiak a zsidó lázadók utolsó erődjében helyőrséget hagynak a várban. A szerző így jellemzi könyvének szereplőit:

„Ezek a figurák számomra azért érdekesek, mert mindenkori figurák. A helyszínt és az időt én éppen a Josephus Flavius által leírt nagy zsidó háborúban láttam meg olyan fókuszban, amelyből regényt írtam, de eközben gondoltam például a napjainkban is tomboló szíriai polgárháborúra, éppen Aleppó ostroma zajlott, amikor írtam a könyvet, valamint történészként tudok annyit a háborúkról, hogy az emberi nyomorúság az összesben eléri ezt a fajta szingularitást, azaz felfoghatatlan mértéket. Cormac McCarthy Az út című regénye (és többi műve is) nagyon inspiráló volt számomra ugyanezen okokból, és a maszadai eseményekben azt a lehetőséget láttam, hogy úgy írjak posztapokaliptikus regényt, hogy az konkrét történelmi szituációba illeszthető legyen.

Hiszen az apokalipszis már nagyon sokszor lezajlott. Érdekes, hogy amiről Josephus Flavius ír, Jeruzsálem ostroma egyébként a nagy magyar prédikátoroknak is kedvelt citátuma volt, ezzel ábrázolták a végítéletet, Pázmány Péter és protestáns ellenfelei egyaránt a pusztuló Jeruzsálemnek látták Magyarországot. Egy téma, a háború témájának kidolgozására adott alkalmat ez a közeg, és én úgy látom a regényeimet, igazság szerint mindenféle műalkotást, mint egy afféle matematikai dolgozatot. A Helyőrség Maszadában figuráival és motívumaival egy matematikai dolgozat a háború természetéről, borzalmainak mélységéről.”

Horváth az Előretolt Helyőrség Íróakadémia mentoraként végzett munkájáról is mesélt: „A mentoráltjaim tehetséges fiatal írók. Jelenleg két sráccal dolgozom együtt, lényegében úgy érzem magam, mintha beültem volna egy időgépbe, és a huszonhárom éves saját magammal beszélgethetnék. (...) Két pályakezdő tanítványommal nagy szerencsém van, amit két fajsúlyos verseskötetük is bizonyít majd ősszel, amellett Regős Mátyás már regényt is ír, Polgár Kristóffal meg közösen írunk regényt, mindkettő nagyon érdekes projekt. Tehát nem kell tanítani őket, hanem közösen, baráti hangulatban dolgozunk a könyveiken-projektjeiken, én ehhez egy kiforrottabb kritikai látásmódot, plusz tizenöt év mindenféle tapasztalatát tudom hozzátenni, meg lelkesedést és támogatást. Az íróakadémia rendszere nagyon hasznos, néhány év alatt ennek komoly gyümölcsei lesznek.”

Borítókép forrása: Facebook