125 éve halt meg Erkel Ferenc

1893. június 15-én hunyt el Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak.

Erkel Ferenc 1810. november 7-én született Gyulán, német eredetű zenészcsaládban. Gimnáziumi és zenei tanulmányait Nagyváradon, majd Pozsonyban végezte, ahol egész életére meghatározó élményt jelentett számára Bihari János verbunkos zenéje és a városban fellépő Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka. Tizennyolc évesen került Kolozsvárra zenetanárnak, ahol zongoraművészként és zeneszerzőként is ismert lett, szerzeményeibe a polihisztor Brassai Sámuel biztatására emelt be magyaros motívumokat. Pesten 1834-ben mutatkozott be, egy évvel később véglegesen itt telepedett le, de szülővárosába, főként nyaranta, gyakran visszatért.

1835-ben a Budai Magyar Színjátszó Társulathoz szerződött karmesternek, innen a Pesti Magyar Színházhoz hívták, ahol 1838 januárjában vezényelt először. Két év múlva itt mutatták be első operáját, a Bátori Máriát; ennek színlapján nevezték először Nemzeti Színháznak az intézményt.

A Bátori Mária zenetörténeti jelentőségét az adja, hogy magyar mű volt, magyar nyelven, magyar énekesekkel, 2002-ben ez a mű nyitotta meg az Erkel-operák kritikai kiadásának sorát.

A szövegkönyvet Dugonics András színműve alapján Egressy Béni írta, az ősbemutatón István herceget a zeneszerző öccse, Erkel József alakította. A témát Erkel, miként a későbbiekben is, a magyar történelemből merítette, de feldolgozása már ekkor sem felelt meg a hivatalosságnak. Pályafutása alkonyán Podmaniczky Frigyes báró, az Operaház intendánsa szemére is vetette az idős mesternek: „Annyi dalműve közül egy sem volt, amelyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni. Király- vagy királynégyilkolás, az aristocratia elleni zendülés, nemzetiségi harcok s torzsalkodás nélkül nem lehetett egyetlen librettója sem.”

Erkel 1843-ban nem indulhatott a Szózat megzenésítésére kiírt pályázaton, mert a zsűri tagja volt, de Egressy Béni győztes kompozícióját ő hangszerelte zenekarra. A következő évben viszont megnyerte a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot: a 13 beérkezett pályamunka közül választotta ki a zsűri, melynek tagjai voltak Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede. Nemzeti imánkat azóta Erkel zenéjével énekeljük. Ugyancsak 1844-ben született – Egressy szövegkönyvére – első jelentős operája, egyben az első magyar nemzeti opera, a Hunyadi László, 1848. március 15-én este a zenedráma Meghalt a cselszövő című kórusát énekelték a Nemzeti Színházban.

A szabadságharc leverése utáni időszak a személyes csapások miatt is élete legnehezebb időszakának bizonyult: elvesztette édesapját, lányát és öccsét, házassága felbomlott, komorrá és rideggé vált. Erkel, aki kiváló sakkozó is volt, ezekben az években a pesti sakk-kör és a Filharmóniai Társaság életre hívásán fáradozott. Az elsőt nem engedték a Bach-huszárok, de a zenei társulat 1853-ban megkezdhette működését, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (BFTZ) volt az első magyar hivatásos szimfonikus együttes.

Az önkényuralom enyhültével, 1861-ben került színre a Katona József drámája alapján, Egressy Béni szövegkönyvére készült Bánk bán, melynek zenéjét a legenda szerint a gyulai Almásy-kastély parkjában, egy öreg fa alatt szerezte. Legnagyobb történelmi operánk bemutatója hatalmas sikert aratott, egyben a zsarnokság elleni tiltakozássá vált, Bánk Hazám, hazám című áriája önálló életre kelt.

Erkel későbbi operái, a Sarolta, a Dózsa György, a Brankovics György, a Névtelen hősök már nem tettek szert ilyen népszerűségre. A komponista hetvenöt éves volt, amikor az újonnan felépült Operaházban bemutatták kilencedik operáját, az István királyt. Az intézmény megnyitására rendelt, de csak a következő évben bemutatott művet 1885-ben tizenháromszor játszották, de – hatalmas költségigénye miatt – eredeti formájában csak Erkel születésének bicentenáriumán, 2010-ben Komáromban szólaltatták meg újra. Az opera 2013-ban államalapító szent királyunk halálának 975. és szentté avatásának 930. évfordulóján a margitszigeti szabadtéri színpadon kelt ismét életre, helyreállított változata 2014-ben jelent meg CD-n. Utolsó operáját Jókai Mór nyomán Kemény Simonról kezdte írni, de már nem jutott a munka végére.

Erkel kiváló karmester is volt: az Operaház ünnepélyes megnyitásán 1884-ben ő vezényelte a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását. Ő dirigálta nálunk először Beethoven kilencedik és Schumann első szimfóniáját, az operák közül Beethoven Fidelióját és Wagner Tannhäuserét. Ő emelte be a magyar operába a verbunkost, a csárdást és a népies műdalt, operáinak több áriája „népdallá” lett. Erkel használt először cimbalmot operazenekarban, a Bánk bán bemutatóján a szólamot tizenöt éves Sándor fia játszotta, mert a zenekar tagjai közül senki sem értett a hangszerhez.

A zeneszerzőt 1865-ben „az országos daláregylet örökös főkarmesterévé” választották. Az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia első igazgatójaként kilenc tárgyat oktatott, olykor Liszt Ferencet helyettesítve. Karmesteri működésének ötvenedik évfordulóját fényes külsőségek közepette ülték meg, utoljára nyolcvanadik születésnapján lépett színpadra, Mozart d-moll zongoraversenyét játszotta. 1888-ban Gyula díszpolgára lett.

Erkel Ferenc 1893. június 15-én halt meg Budapesten. Gyulán 2011-ben adták át felújított szülő- és emlékházát, a város több intézménye is nevét őrzi, s 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt. A nevét viselő budapesti Erkel Színház a hatéves felújítást követően 2013-ban Erkel születésnapján nyílt meg hivatalosan, és az ő nevét viseli az egyik legrangosabb magyar zenei díj.

Forrás: az MTVA Sajtóadatbankja

Borítókép: Canzi Heller: Erkel Ferenc. Forrás: Wikimedia