Bezárták a bankba az oda visszatérő csalót

– Amit elkövettem, már megbántam, de az nagyon csábítónak látszott. Főleg akkor, amikor elsőre oly könnyen kiadták nekem a pénzt. A vallomás egy 20 esztendős egri fiatalembertől származik, aki nem tett mást, mint hogy kihasználta egy bizonyos pénzintézet szarvashibáját. A csaló ügyéről a Heves Megyei Hírlap a 1990. december 13-i számában adott hírt. 

A különös történet két nappal korábban délután játszódott le a városban lévő bankfiókban. Az ember azt hihetné, egy film forgatókönyvéről van szó. 
– Aznap délután kettő körül jött be a fiatalember – mondta tanúvallomásában a pénztá­roshölgy. – Elég nyugodtnak tűnt. Beadta az értékjegyet, ami 100 ezer forintról szólt. 
Kiszámoltam az összeg kamatát, majd áttettem a kifizetőhöz. Az illető meg is kapta az egészet, majd sietve távozott. Amikor ki akartam vezetni a füzetemből a kifizetést, akkor döbbentem rá, hogy a papír csak 10 ezer forintról rendelkezik! 

Ekkor a bank alkalmazottja szólt a kollégáinak, majd értesítették gyanújukról a rendőrséget is. Ilyen „szerencse” csak keveseknek adatik meg: a jámbor ifjú fél négykor visszatért. Másik ablaknál próbálkozott. Benyújtotta az újabb 100 ezres értékjegyet, ám a személyi igazolványa nem volt nála. A kiadók már előre megbeszélték, mit tesznek: húzták az időt. Egyikük kisettenkedett, s kívülről bezárta az ajtót. A fiú a készülődésből hamar rájött, hogy közel a lebukás.

Már menekülni sem tudott a csaló.

– Szeptemberben váltottam két 10 ezer és egy 50 ezer forintos értékjegyet a megtakarított pénzemből – magyarázta meghallgatásakor Sz. Attila. – Gondolkodtam azon, hogyan lehetne több pénzre szert tenni. Elővettem az értékjegyet, nézegettem, s rájöttem, mennyire egyszerű meghamisítani ezt az okmányt! Fogtam az írógépünket, s ­hibajavítóval kiigazítottam a 10 ezret 100 ezerre.

Az első sikerén felbátorodva tért vissza a bankba – pechjére. Ellene csalás bűntettének alapos gyanúja miatt folytatták az eljárást. 
Az eset nem tűnik nagy ügynek. Van egy ifjú, aki élelmesen kideríti, miként használhatja ki egy hivatal rendkívüli primitivizmusra utaló hibáját. Az okiraton minden szöveg nyomtatott, kivéve az érték megnevezését. Azt írógéppel rótták rá! Úgy, hogy azonnal átírható, és senki nem veszi észre… 

Gondoljunk bele, hogy egy, a pénzügyi előírásokra fittyet hányó értékpapír mennyi ­visszaélésre, bűntettre ad lehetőséget! Az illetékes bankszerv nevét csak a rájuk való tekintettel nem írtuk ki. Egyelőre…