Ady jelleme nem bélyegzi meg költészetét

Ady Endrével kapcsolatban az ECHO TV Bayer Show című műsorában elhangzott: aki a nyugatos költők legnagyobbjait nem értékeli a maguk helyén, az vagy nem ért az irodalomhoz, vagy elfogult. Bayer Zsolt műsorvezető Takaró Mihály irodalomtörténésszel beszélgetett Adyról, a Nyugatról, valamint a XX. század elején és napjainkban is fellángoló kultúrharcról.

A szakértő szerint Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád és Ady nemcsak magyar, hanem az európai- és a világirodalom szempontjából is jelentős költő volt.

„Ady legnagyobb versei nemcsak a magyar költészetben, hanem annak egy speciális változatában, az istenes költészetben is nagyon jelentős mérföldkövet jelentenek,

hiszen 1908 és 1912 között minden egyes kötetének nyitóciklusa istenes vers volt” – mutatott rá az irodalomtörténész.

Takaró Mihály közlése szerint a költő maga rendkívül ellentmondásos figura volt, de ezt egy irodalomtörténésznek verselemzéskor nem szabad figyelembe vennie. Ám egész más a helyzet akkor, ha az irodalmi kánonban betöltött helyét, szerepét nézzük: ez esetben kötelező ezt megtenni.

„Nem véletlenül alakult ki Ady-kultusz és

nem véletlen, hogy halálának 10. évfordulóján hatalmas polémia tört ki a személye körül,

amelyben a különvéleményt legkarakteresebben Kosztolányi Dezső fejtette ki, aki megírta, szerinte miért nem jó költő Ady, és ezt három komoly pontban össze is foglalta” – emlékeztetett Takaró Mihály.

Az irodalomtörténész elmondta: Ady 1908-ban nagy döntés előtt állt, hogy kinek lesz a zászlóshajója, majd végül megtagadta addigi mentorait, hiszen 1908-ban Ady Endre nem a konzervatív Új Időknek, hanem városi liberális világnézet szócsövének, a Nyugatnak lett végül a zászlóshajója.

Takaró Mihály kiemelte azt is, hogy a magyar társadalmat és kulturális gondolkodást hosszú ideje megosztó népi-urbánus vita nem az 1920-as években indult. Mint mondta, 1908-ban a Nyugat indulásával vette kezdetét az az irodalomkritikai szembenállás, ami a magyar líra teljes megújulását eredményezte. 1909-től kezdődött egy irodalomkritikai háború – fejtette ki a szakértő, majd hozzátette: a Nyugat szerzői annulláltak minden megjelent, nemzeti témájú magyar színdarabot. 1918-ban ezzel szemben lép fel a jobboldali irodalomkritikai Magyar Figyelő, és ugyanezt megteszi a másik oldal szerzőivel.

Takaró Mihály rámutatott, hogy innen kezdődik egy látszólag irodalomkritikai, műkritikai köntösbe bújtatott vita, ami kulminálódott a kér világháború között. A szakértő nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy be kell-e „temetni az árkokat”, ugyanis meglátása szerint, ha ez mégis megtörténne, akkor az az írók és költők önfeladásához vezetne.

A teljes beszélgetés:

https://stream.echotv.hu/videos/2018/11/1080/20181125_bayer.MP4

Borítókép: Ady Endre. Forrás: oszk.hu