Visszatért Bornemisza drámája a Térszínházba

Merész vállalkozásnak tűnhet egy XVI. századi magyar szakrális drámát eredeti szövegkönyv szerint színpadra vinni, de Bucz Hunor rendező meg merte tenni, mi nézők pedig egy felejthetetlen színházi élményt nyertünk. A Magyar Elektra előadásán jártunk a Térszínházban.

Az ógörög mitológia egy gyöngyszemét dolgozza fel Szophoklész Elektrája, amelyet Bornemisza Péter 1558-ban lefordított, kiegészített és a korszellemnek megfelelően átírt. A pogány elemek helyett a keresztény erkölcs került előtérbe, és új karakterként Parasistusban testesülnek meg a török térnyerés idején megjelenő haszonlesők. Bornemisza születésének 485. évfordulója alkalmából Bucz Hunor ismét színpadra vitte a darabot, a Térszínház társulatával.

A trójai háború után járunk, Agamemnón király győztesen tér haza, de ennek nem mindenki örül, a hitvesi ágyban már átvették a helyét. Felesége, Clitemnestra és szeretője Aegistusz azonban nem éri be ennyivel, a trón is kell nekik, ezért meggyilkolják. Itt veszi fel a fonalat a Magyar Elektra, igazi családi drámaként bővelkedik izgalmakban és fordulatokban.

Elektra szerepében Papp Annamária átérezhetővé teszi a félárván maradt lány belső, és családjával folytatott küzdelmét, végig követhetjük, miként szül bosszúvágyat benne sérült igazságérzete. Az archaikus nyelvezettől Bornemisza korában érezhetjük magunkat, de a hangulatot lekövető elektronikus zene nagyon is maivá teszi a darabot, egészen sajátos atmoszférát teremtve a színpadon.

Ó ki nagy bűn édesatyádrúl elfeledkezned, és a te dögös anyádnak szolgálnod! Nem ezt fogadtad vala énnekem, hanem mindenben együtt keseregnél velem; nem hogy atyám mellett támadnál, lám te is reá voltál – mondja Elektra csalódottan húgának, Chrisotemisnek. A dramaturgiailag remekül komponált párbeszédek során kirajzolódik a karakterek jellemképe, a mindvégig hiteles színészi játék pedig a darab végére eléri, hogy a néző is elégtételre vágyjon.

Bucz Hunor rendezése igazolja, hogy érdemes visszanyúlni nagyjainkhoz, és a port alaposan letörölve újra színpadra vinni az egykori remekeket. Még csak posztmodern panír sem kell rá, mert tökéletesen működik, úgy, ahogy van.

Borítókép: Elektra és Oresztész, valamint a Mester. Elektra: Papp Annamária, Orestes: Kovács Ákos, Mester: Téglás Márton.