2023.12.20. 14:52
Különleges régészeti leletet találtak Visegrádon
Visegrádon egy 700 esztendős aranyozott ezüstékszer került elő egy régészeti feltárás során, miközben a Vatikáni Könyvtár egyik kódexének mostanáig titokzatos főszereplőjét egy Árpád-házi hercegnővel azonosították a szakemberek.
Nem zárható ki, hogy a megtalált ékszer tulajdonosa egykor maga Piaszt Erzsébet királyné, I. Károly (Róbert) hitvese lehetett
Akár Piaszt Erzsébet királyné ruháját is ékesíthette az a 700 éves aranyozott ezüstékszer, amit az egykori visegrádi királyi palota régészeti feltárásánál találtak a szakemberek – tájékoztatta a Várkapitányság Kommunikációs Irodája szerdán az MTI-t.
Fémkereső segítette a kutatást
A Visegrád Reneszánsza fejlesztési program előkészítő régészeti kutatásai során az első visegrádi királyi palota legépebben fennmaradt épülete és egy különleges Anjou-kori ékszer került elő – írták a közleményében, amely szerint a királyi palota egykori Szent Györgynek szentelt palotakápolnája közelében, a Várhegy lábánál állt a most feltárt nagyméretű Anjou-kori udvarház. Egy 13. század végi, városi faház helyén, I. Károly (Róbert) korában, egy emeletes, feltehetően toronyszerű formát mutató kőépület épült fel. Mellette, a korabeli udvarszinten egy aranyozott, ezüstből öntött ruhakapocs párt találtak a szakemberek fémkeresős eljárással.
A finoman megmunkált, áttört dísztű, mindössze 3,5 centiméter széles kapocspár valaha egy előkelő hölgy ruháját díszíthette. Ilyen kicsiny és díszes kapcsokat ugyanis a női ruhák nyakkivágásának összefogására használtak a középkorban.
Divatjuk a 16. századig fennmaradt, ám a most előkerült visegrádi darab a korai, 14. század első feléből való példányok közé tartozik.
Keltezését nemcsak a rajta látható minuszkulás (négyvonalas) betűforma és jellegzetes hatkaréjos rozetta alakja, de lelőhelyének rétegviszonyai is bizonyítják.
Még az sem zárható ki, hogy tulajdonosa egykor maga Piaszt Erzsébet királyné, I. Károly (Róbert) hitvese lehetett, ugyanis a feltárt épület feltehetően az ő házának épült
– írták.
Több forrás említi
A közlemény szerint az 1340-es évek közepén az özvegy anyakirályné önálló visegrádi kúriáját több forrás is megemlíti. Károly halála után az épületet jelentősen kibővítették és emeletes házzá alakították. Később, a 14. század második felében a ma is álló királyi palota felépítésével az özvegy anyakirályné alighanem új lakosztályt kapott a palotában, ezért a régi királynéi házat megint átalakították. Bontására csak a 14. század végén, Mária királyné korában került sor. Később a közelben Zsigmond király megépítette a ferencesek kolostorát, de a régi királynéi kúria területe beépítetlen maradt, így ma már ez az egyetlen bemutatható épülete a korai Anjou-kori visegrádi királyi rezidenciának.
A régészeti feltárást a Várkapitányság megbízásából, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának és Nemzeti Régészeti Intézetének munkatársai végezték el.
A Visegrád Reneszánsza fejlesztési program részeként a Várkapitányság munkatársai korhű formában építik újjá Visegrád történelmi épületeit. A rekonstrukció leglátványosabb eleme a fellegvár és a királyi palota megújítása lesz, áll a közleményben.
Árpád-házi hercegnőt azonosítottak egy vatikáni kódex titokzatos főszereplőjeként
Több mint százéves tudományos vitára tett pontot Peter Schreiner, a bizánci kor szakértője, aki a magyarországi Anna hercegnővel azonosította a Vatikáni Könyvtár egyik kódexe mostanáig titokzatos főszereplőjét – jelentette a La Repubblica olasz napilap vasárnap az MTI közlése szerint. Az újság kulturális rovata nagy terjedelmű cikkben adta hírül az úgynevezett bizánci királylány titkának megfejtését.
Mostanáig ismeretlen volt a neve és a származása annak a királylánynak, aki a Vatikáni Könyvtár egyik görög nyelvű, sokat kutatott kódexe főszereplőjeként volt ismert.
Az 1272-re datált kézirat csupán annyit árult el, hogy egy nyugati hercegnőről van szó, aki egy keleti, bizánci trónörököshöz ment feleségül.
A kódexet a 17. századtól a vatikáni könyvtáros, Leone Allacci kezdte el tanulmányozni, majd 1901-ben a német Josef Strzygowski írt róla, de nem jutott el a történelmi szereplő pontos azonosításáig.
A rejtélyt Peter Schreiner bizantinológus, a kor egyik legismertebb kutatója, a kölni egyetem professzora oldotta meg, aki a titokzatos hercegnő személyét és a kézirat keletkezésének pontos körülményeit is felfedte.
A hercegnő szerinte nem más, mint magyarországi Anna, V. István lánya, aki 1272-ben érkezett Konstantinápolyba, hogy feleségül menjen a későbbi II. Andronikoszhoz.
Nászajándék lehetett a vers
A hét pergamenlevélből álló kézirattöredék tulajdonképpen egy középkori verses-képes album, amely részletes leírást ad a leánykérésről, a Konstantinápolyba való érkezésről, a házassági szertartásról. A középpontban a külföldről érkezett hercegnő szerepel, aki a bizánci császár fiának felesége lett.
Anna hercegnő alig tizenhárom évesen ment férjhez, és a kódexben megőrzött vers, valamint annak illusztrációi nászajándék gyanánt készültek rögtön az esküvő után.
Anna annak a II. Andronikosznak az oldalán élte le életét, aki a keleti birodalom felvirágoztatásáról, reneszánszáról ismert. A tudományos eredményeket a Collegium Hungaricum római magyar kulturális intézetben mutatták be a Vatikáni Könyvtárral közösen megrendezett konferencián.
A kézirat széleskörű tudományos bemutatása és feldolgozása 2024-ben jelenik meg a Vatikáni Könyvtár sorozatában tizenhét európai kutató hozzájárulásával, Peter Schreiner, valamint Németh András, a könyvtár görög kézirati kurátora és Vasiliki Tsamakda művészettörténész szerkesztésében.
A kéziratot idén az MTA Könyvtár és információs Központ támogatásával restaurálták.
