2024.09.06. 12:30
Ukrajnával szemben választott minket a vb-bronzérmes focista, volt edzője szerint több volt benne
Mindössze 35 évesen döntött úgy Koman Vladimir, hogy véget vet a labdarúgó-pályafutásának. A magyar labdarúgás egykori ígéretéért sokan aggódtak, hogy ne az ukrán válogatottat válassza, de szerencsére nem így történt. Tizenöt éve ő volt annak az U20-as válogatottnak a csapatkapitánya és legjobb játékosa, amely világbajnoki bronzérmes lett Egyiptomban. A magyar középpályás visszavonulása azt a kérdést is felveti, hogy annak a korosztálynak a tagjai beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket. Az akkori csapat edzője, a későbbi szövetségi kapitány Egervári Sándor szerint több oka is van, hogy nem mindannyian futottak be szép karriert.
Koman Vladimir
Forrás: Nemzeti Sport
Fotó: Szabó Miklós
A korábbi 36-szoros magyar válogatott focista, Koman Vladimir a közösségi oldalán jelentette be visszavonulását a múlt hét elején – írta meg korábban az Origo. A magyar labdarúgás egyik legnagyobb ígéretéért a pályafutása elején sokan aggódtak, hogy a nemzetisége, illetve az állampolgársága miatt felnőttként akár az ukrán válogatottat is választhatná – nem túlzás, kisebb hisztéria kerekedett ebből. A kétezres évek derekán komoly témája volt ez a magyar labdarúgásnak, de szerencsére nem így történt.
Majdnem ukrán lett
A Haladásban nevelkedett Koman Vladimir ugyanis 1989. március 16-án az akkor még létező Szovjetunióban, az Ukrajnához tartozó Ungváron született, kisgyerek volt, amikor családja Szombathelyre költözött, ő pedig mindössze 15 éves múlt, amikor bemutatkozhatott az akkor NB II-es Haladásban. Később csapatkapitánya lett az U17-es válogatottnak, de akkor már az olasz Sampdoria futballistájaként utazott haza az edzőtáborokba – derült ki a Magyar Nemzet oldaláról.
Az erőteljesen fiatalító Várhidi Péter szövetségi kapitányra akkoriban a média nagy nyomást helyezett, hogy Koman Vladimir ne az U19-esek, hanem a felnőttek között játsszon, mert akkor végérvényesen eldőlne a sorsa, ám ő erre nem volt hajlandó annak ellenére sem, hogy a fiatal futballista rendszeresen pályára lépett az olasz élvonalban. Aztán eljött 2009 ősze, az egyiptomi U20-as világbajnokság, és Egervári Sándornál is Koman Vladimir volt a csapatkapitány, majd ő lett a nagy siker, a bronzérem egyik legfontosabb letéteményese.
Több volt benne
A nemzeti együttes borzalmasan kezdett, kikapott 3–0-ra Hondurastól, utána viszont magára talált.
A vereség után többen is zokon vették, hogy bíráltam sokak hozzáállását, hogy azt hitték, az ellenfél nem tud futballozni, és simán legyőzzük
– idézte fel a történteket a Magyar Nemzetnek adott interjújában Egervári Sándor, a csapat edzője, későbbi szövetségi kapitány.
Voli (Koman beceneve) akkor Gulácsi Péterrel együtt összehívta a csapatot, megkérte, hogy a játékosokon kívül senki se legyen ott a megbeszélésen, és tudtommal egy kemény beszéddel, nekem igazat adva helyretette a társakat, és ettől kiegyenesedtünk. Igazi vezér volt, akire felnéztek a többiek
– mondta el az egykori szövetségi kapitány, akinek lemondása után az „Egervári-bébinek” becézett játékosra Pintér Attila és Dárdai Pál is számított.
Egervári Sándor azt mondta, neki ugyan nincs hiányérzete Koman Vladimirrel kapcsolatban, de szerinte több volt benne.
Az átigazolások során nem mindig a legjobb döntést hozta. Nem volt mellette olyan ember, aki igazán segítette volna, a menedzserek pedig a legtöbbször nem a játékosok, hanem a saját maguk érdekeit nézik. És ez nemcsak Volira, hanem korosztályának sok tagjára is igaz
– mondta a volt szövetségi kapitány. A 2009-es U20-as vb-n szerepelt csapat 21 tagjából egyébként tizenegyen jutottak el a felnőtt nemzeti csapatig, de csak öten érték el, illetve lépték túl a tízes határt. Egervári Sándor erre azt mondja, hogy az arány egyáltalán nem rossz, bár jobb is lehetett volna. Néhány játékos pályafutását sérülések nehezítették, mások egyszerűen eltűntek a süllyesztőben.
Többen rosszul választottak klubot, saját magukat sem menedzselték megfelelően, a klubváltásoknál nem feltétlenül a fejlődésük, hanem a zsebük érdekeit nézték. Mások itthon nem kapták meg a lehetőséget a felnőttek között a bizonyításra, a klubok inkább légiósokban bíztak, ezért a magyar fiatalok megrekedtek. És azt is el kell mondani, hogy az U20-as válogatott stabil tagjai közül is többen komoly hiányosságokkal küszködtek, nem voltak elég gyorsak, agresszívak vagy erőteljesek, és ez is gátja lehetett annak, hogy felnőttként igazán jó futballistává váljanak
– beszélt a Magyar Nemzetnek egykori játékosai különböző életútjairól Egervári Sándor.