A vakok közül sokan szégyenlik, hogy segítséget kell kérniük

Az októberi Fehér bot napja minden évben ráirányítja a figyelmet a látásproblémával küzdők életére, így Heves vármegyében a vakok és gyengénlátók életének mindennapi gondjaira. Biró Miklós, a Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesülete (VGYHME) elnöke arról beszélt portálunknak, hogy a Fehér bot napja alkalmából az Egri Lenkey János Általános Iskolában szervezett egyesületi program tapasztalata szerint a diákok meglepődtek, mennyire önállóan lehet élni az akár súlyos látásproblémával. Mint mondta, ez a rácsodálkozás igaz a felnőttekre is, de nagy gond, hogy általában az emberek nem tudják, hogyan tudnak igazán segíteni vak, illetve gyengénlátó társaiknak. 

– Sokkal többen küzdenek a problémával, mint akik az egyesületünk tagjai. Magyarországon a statisztika szerint 80-90 ezer ember súlyosabban látássérült. Nagyon szigorú törvényi feltételei vannak, hogy kik lehetnek a tagjaink: ők a gyengénlátók, az alig látók, illetve a teljesen vakok, az úgynevezett sötétvakok. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a látásképességük a mintegy 30 százalékos maradék látástól a nulláig terjed. Csak ezen kritériumnak megfelelő személyt vehetünk fel tagjaink közé, az egyesületi igazolványunk ugyanis hatósági igazolvány. Csak megközelítően tippeljük, hogy Heves vármegyében 900-1000 ember biztosan belefér ebbe a körbe, ám nekünk csupán mintegy 350 tagunk van, jellemzően nők többen lépnek soraink közé. A többi 600-650 embernél komoly probléma a túlzott büszkeség a segítségkérésre. Szégyenérzet tapasztalható az állapotuk miatt, amit nem tudunk megmagyarázni. Az idősebb korosztálynál ez nagyon jellemző, el is mondanak szomorú történeteket arról, hogy például a faluban a mai napig nem merik felvállalni a látáscsökkenésüket, nem veszik elő a fehér botot. Gyakran nem is hiszik el nekik mások a bajt, mert otthon, a saját környezetükben jól mozognak. A szégyenérzetet, sajnos, sokszor önmaguk kreálják, talán előítéletet tételeznek fel másoktól a vakokkal szemben – kezdte Biró Miklós.

Az egyesületi elnök három éve szinte egyik pillanatról a másikra vált alig látóvá.

– Nem tudtam, mik a lehetőségeim, kihez fordulhatnék. A szemészorvos elküldött ide az egyesületbe. Itt megtudtam egyrészt azt, milyen támogatást, jogi segítséget kaphatok, milyen lehetőségeim vannak. Másrészt, ami rendkívül fontos, hogy itt sorstársak vannak. Ki érti meg jobban, milyen vaknak lenni hirtelen, mint aki benne él. Harmadszor, van egy technikai oldala is az életünknek. A fehér botról én is tudtam, azonban annak jó kezelése valójában egy tudomány. A használatát lehet tanulni. De megtudtam azt is, hogy az egyszerű digitális nagyítóktól kezdve – például egy pohárba téve jelzi benne a víz szintjét – a beszélő eszközökig, például a beszélő mérlegig sokféle segítő eszköz létezik és beszerezhető. Ebben is tudunk segíteni a hozzánk fordulóknak. Olvasáshoz létezik olyan nagyítógép, ami még az esetleg zavaró színprofilt is átállítja – sorolta Biró Miklós. 

Mint mondta, nagyon sokan időskori látásvesztésben szenvednek, számukra a digitalizációs kor technikája sok fejtörést okozna látóként is.

– Most rendeztük be a számítógéptermünket, hamarosan indulnak a tanítások. Akiknek ez eddig kimaradt az életéből, vagy vakon nem tudják használni, azoknak lesz itt speciális képzés. Emellett ott vannak a mobileszközök, a telefon, a tablet. Fontos tudniuk a látáskorlátozottaknak, hogy kaphatnak rajtuk keresztül üzenetet, miként tudnak rá válaszolni. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) van egy újítása: a régi, úgynevezett távszemet integrálták egy világméretű szoftverbe: ez a Be My Eyes, ahol a mesterséges intelligenciát is segítségül hívhatja egy vak. Ha megakad valahol, operátortól kérhet segítséget. Ez is a tanítóprogramunk része – részletezte Biró Miklós.

Heves vármegyében a vakok és gyengénlátók egyesülete is segíthető az adó 1 százalékának felajánlásával 

Az egyesület működésének anyagi feltételei nehezek. 

– Három lábon állunk. Egyrészt közvetlenül az MVGYOSZ-en keresztül leosztva kapunk állami támogatásokat taglétszámtól, programoktól, a végzett munkától függően. A működési költségeinket ez nagyjából fedezi. A második láb az, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató munkahelyként is szereplünk. Minden dolgozónk ilyen, ami az állami rehabilitációs támogatásokból leosztott pénzekkel működik. Erre pályázunk minden évben, kapunk rá keretet. Ez azért nagyon fontos, mert olyanokat is tudunk alkalmazni, akik nem csak lelkesedésből dolgoznak nálunk, de a megélhetésükhöz szükséges a munkavégzés. A harmadik láb a támogatások. A tagdíj azonban csak "aprópénz". Az adó 1 százaléka nagyon sokat jelentene, de sajnos kevés folyik be belőle. Mi nagyon becsüljük és köszönjük a párezer forintos támogatásokat is, ám igazi minőségi előrelépést az jelentene, ha néhány nagyadózót megnyernénk a vakok segítése nemes ügyének – emelte ki Biró Miklós.

Az elnök arról is szólt, hogy rengeteg tervük van, s ő nem ismeri azt, hogy egy álmom nem valósul meg. 

– Szeretnénk a világhálón jobban megmutatni magunkat, de nem a fejünket szomorúan lógatva. Ellenkezőleg, pozitívabb életszemléletet szeretnénk közvetíteni. Megmutatni, hogy vakok vagyunk, de szabadok – ez a szlogen tetszik nekünk. A nagytermünk az informatikai tanítás helye és közösségi tér. A maradék részen vitrinekben a vakok segédeszközeit szeretnénk bemutatni. A támogatók, az anyagiak függvényében egy szabadulószobát is tervezünk itt kialakítani. Ez lenne az állandó szemléletformálás helyszíne látóknak. Teljes sötétségben kell majd feladatokat megoldaniuk a kijutáshoz, miközben a világtalanok mindennapi problémáival szembesülnek. November végére talán már működik az újdonságunk, a telefonos információ-szolgáltatás menürendszer alapján. A vakok és gyengénlátók esetében ugyanis a weboldalunk önmagában kevés. Aki nem tudja, hogy kell elolvasni a weboldalt, az épp az infóvonalról tudhatja meg. Az informatikában kevésbé járatos, esetleg idősebb tagjaink a klasszikus menürendszert könnyebben használják. Az újdonsága, hogy a menübe hangalapon a friss híreket is beletesszük. Úgy is nevezhetjük, ez lesz a weboldalunk hangzó változata telefonon – magyarázta Biró Miklós.

A vakok és gyengénlátók élete önálló, de a látók sokat tudnak segíteni, emelte ki az elnök. Ám nem feltétlenül abban, amiről gondolják, tette hozzá.

– Őszintén szólva a zebrán átkelés ma már a legkisebb problémánk. Kérjük a látókat, jöjjenek el hozzánk, nézzék meg, mit csinálunk, hogy képet kapjanak, miben van szükségünk segítségre. Ez gyakran csupán havi egy óra időt igényelne tőlük egy jó célért. A látók például segíthetik a weboldalunk készítését, a Facebook-oldalunk menedzselését, képi tartalommal láthatnák el azokat, mert a látó olvasóinknak fontos a kép is. Egy látó bátoríthatja a környezetében élő látáskorlátozottat, hogy ne húzódjon be a házába: hetente egyszer csatlakozzon az online csoportunkba. A látó havonta egyszer elhozhatja autón közénk a vak ismerősét. Egy látó ember akár felolvashatja az aznapi legérdekesebb híreket, és a felvételt a látáskorlátozottak meg tudják hallgatni – összegezte Biró Miklós.

Tőzsérné Hanzó Zsuzsanna elnökségi tag, kulturális felelős a kibeszélő csoportjukról beszélt, ahol hetente online találkoznak az egyesületi tagok. 

– Ez az csoport azért jött létre, hogy ki tudjuk beszélni magunkból a látássérültséggel kapcsolatos problémákat. Nagyon sokszor téma, hogy mi éri az egyes embereket közlekedés közben, a háztartásban. Hogyan oldunk meg egyes dolgokat. Szoktunk nevetni, amikor elmeséljük, hogy például tej helyett narancslévek sűríti be valaki az ételt. Előfordulnak ilyen bakik, és mindnyájunknak jó szembesülni azzal, hogy mással is megtörténnek ilyenek. Megoszlik az állapotunk terhe, és könnyebb lesz. Nagyobb részben tehát lelki támasz ez, de praktikus dolgok is szóba kerülnek – tette hozzá Tőzsérné Hanzó Zsuzsanna.