A világ egyik legjobb vörösboráról is meséltek Lőrincz Györgyék az Arénában

Nem lehet, hogy mindig csak jó történjen az emberrel és csak olyan dolog, amit akar, de a rossz is nyerhet később értelmet, fontos tehát annak elfogadása Lőrincz György borász, a St. Andrea Szőlőbirtok tulajdonosa szerint. Az Inforádió beszélgetésében kifejtette, úgy látja, a mostani pozitívnak vélt dolgok is visszaüthetnek később. A borász beszélt arról is, hogy úgy kell hozzáállniuk a gazdálkodáshoz, az élethez, hogy megteszik, ami tőlük telik és a többit Istenre bízzák. Vannak feladatok, amelyek meghaladják az erejüket.

Lőrincz György szerint nehéz évjáraton vannak túl, a csapadék- és páraviszonyok már korán kedveztek a betegségeknek. A végjáték volt a legizgalmasabb, a szüreti időszak alakulása. Volt eső, kellett is ősszel, de érettek is a gyümölcsök. A fehérszőlők esetében azt gondolták, jó időpontban szüreteltek, de gazdagabb, cukrosabb lett a gyümölcs. Leírja az évet az, hogy nem az sikerült, amit vártak. Ízletesebbek lesznek a borok, de ennek meglesz az értelme, lehetséges, hogy két év múlva ez lesz a divat, pont ilyeneket keresnek majd a fogyasztók.

Lőrincz György beszélt arról is, hogy bizonyos borok mennek ki a divatból, ezeket sajnálják. Húsz éve egy komoly fehérbor más volt, mint most: vastag, hordósabb, érett, zsíros, magasabb alkoholtartalmú helyett ma feszes, tiszta, moderált alkoholtartalmú, óvatosabb hordózású fehéreket keresnek. Más a felfogás és így kell versenyezniük, de pici stílusváltáson keresztül is a saját termőhelyet kell megmutatniuk. Hogy megmaradjon a karakter, ahhoz egyedi, erős borvidék, termőterület szükséges.

Ifj. Lőrincz György megemlítette, 21 éves pincészet, a termőterületekkel elkezdtek megismerkedni. Alacsony hozammal és érett gyümölccsel dolgoznak, így jól össze tudják hasonlítani a területeket. Az egyik gazdagabb borra lehet alkalmas, a másik könnyedebb, gyümölcsösebbre. Ezeket próbálják magukban rangsorolni, a cél, értékes gyümölcsök szüretelése és finom borok készítése. Minden szőlőfajtát külön érlelnek és azután döntenek arról, hogyan álljanak össze a borok, meglátásuk szerint szinte mindig jobb a házasítás, így ötvözik az alapanyagok előnyös tulajdonságait. Boraikkal a régiót szeretnék kifejezni, amelyek egyedi üzeneteket hordoznak a Kárpát-medencéből és Egerből. A bikavérben a kékfrankosra alapoznak, ezt lehet feldíszíteni úgy, hogy valami utánozhatatlan bor szülessen meg.

A termőhelyekről még többször is szó esett a beszélgetés során, például meg kell őrizni a helyet, a talajt, s ez komplex feladat lesz. A termelő jövője a dűlőjében van, ezt gondozza, vigyáz rá. Ugyanakkor minden Isten akaratának megfelelően történik majd.

A klímaváltozással az Egri borvidéken is számolni kell, egyre szárazabb és talán melegebb vidékké kezd válni a régió, és nem tudják, hogy milyen dinamikájú ez a változás. Meg kell határozniuk, hogy mely szőlőfajták és mely változatok teljesítenek jól az új körülmények között. Az utóbbi években már változó körülmények közt dolgoztak, így már látnak valamit abból a borászok, a meglévő fajták hogyan bizonyítanak.

Idén egyébként a pincészet Agapé nevű egri bikavérét a világ egyik legismertebb borszakírója, James Suckling világklasszisnak nevezte. A beszélgetés háromnegyed órás és sok témáról is beszélgetnek, itt lehet meghallgatni.