Magyarországnak az euróra volna szüksége Bod Péter Ákos szerint

A Magyar Közgazdasági Társaság Heves Megyei Szervezetének meghívására Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, az MTA doktora, az MKT alelnöke tartott előadást Egerben, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanárainak és hallgatóinak október 7-én. Előadása a Viharos idők gazdasági döntései Magyarországon és Európában címet viselte, amelyben arra kereste a választ, tanultak-e a közgazdászok, az emberek és a döntéshozók a válságokból és mi a helyzet a magyar gazdasággal.

Kifejtette, minden generációnak megvan a maga gazdasági válsága. A világ gazdasága ciklikus, vannak felívelő időszakok, amelyeket recesszió követ. Magyarország GDP-je tavaly 0,9 százalékkal csökkent, idén másfél százalékkal nőhet. Szót ejtett az anticiklikus gazdaságpolitikáról, amikor a jegybank a növekvő gazdaságot hűti, a csökkenőt pedig fűti. Felidézte a 2008-as válságot, amely nem érintett minden országot egyformán, a németnél nagyobb mértékben zuhant a magyar, de a régióban voltak növekedést elérő államok is. A 2010-2019 közötti konjunktúrában is voltak csökkenést hozó magyar évek, majd a Covid sokk jelentett hullámvölgyet, s jött az orosz-ukrán háború és az infláció is. Bod Péter Ákos szerint válságjelekkor sok múlik a döntéshozókon, hogy annak félelmetessé válásakor hogyan reagálnak. Lehet, hogy a prognózis romlást jelez előre, de közben megoldódik a probléma, jöhet pánik, túlreagálás is, amikor a javulást nem hiszik el, pesszimisták a döntéshozók. Ilyenkor fordul elő, hogy például túl sok lélegeztetőgépet vásárolnak. A másik véglet a túlzott optimizmus, illetve a vacakolás.

A közgazdász szerint mindig vannak új generációk, akik nem éltek át hasonlót, így például nem hiszik el, hogy lehet nagy infláció, pedig erre volt példa az 1990-es években és most is, illetve világrekorder volt az 1945-ös magyar hiperinfláció. De előfordult a közelmúltban a fizikai hiány (várni kell az autóra), amikor drágulnak az áruk, hiszen raktárkapacitást kell tartani. A piac ezekre reagál, de korrigál is.

Bod Péter Ákos szerint a válságot követően sok kérdést tettek föl, miért nem jelezték, látták előre a közgazdászok. Számos kutatás is volt, amelyek a fősodorba is bekerültek. Nagy kérdés, miért nem segít a tudás, miért születnek rossz döntések. A közgazdász szerint számítanak a statisztikák, amelyek alapján meghozzák azokat, de azok egyrészt mutathatnak túl jó képet, s nem a jelen állapotot, hanem a múltat ábrázolják.

A professzor szerint a magyar gazdaság teljesítménye mindig ingadozó volt, szerkezeti, pénzügyi gyengeségei vannak. Az utóbbi két év nagy növekedési tervei nem teljesültek, elfogyott a pénz is, amely beruházások leállításához vezetett, de nem mindegy, milyeneket állítanak le, hiszen ettől is függ a növekedés. A helyzetet elemezve elmondta, az állam eladósodottsága a GDP 75 százalékára rúg, nagy probléma, hogy a kormányok 1990. óta mindig hiánnyal tervezik a költségvetést, sosem értek el többletet, jellemző az év végi költekezés. A uniós 3 százalék alatti hiányt akkor tartották be, amikor muszáj volt, mert szükség volt a támogatásokra. A Covid alatti lazítást kihasználta a gazdaságirányítás. Messze vagyunk az euróövezeti 60 százalék alatti kívánalomtól és az alaptörvényben foglalt 50 százalék alatti adósságrátától is. Az államháztartást rontani mindig könnyebb, mint javítani, a célokban foglaltakat betartani akarat kérdése szerinte.

Bod Péter Ákos szót ejtett az inflációról is, amely fakadt részint a forint árfolyamából, belső okokból is. Nálunk volt elfojtott infláció is, amely aztán később nagyra nőtt, beavatkoztak az árakba is, de árhivatal híján improvizatív döntések születtek, s ártottak a vásárlóknak.

Előadása vége felé szólt az euró hazai bevezetéséről is, jelenleg ugyanis egyik feltételnek sem felel meg a magyar gazdaság: magas az infláció, az államháztartási deficit, az államadósság, a kamatszint, hiányoznak jogszabályok is. Ugyanakkor Magyarország aláírta korábban, hogy az euróövezet tagja akar lenni, de ez alól bizonyos ideig felmentést kapott. A forint túlzottan volatilis, nem stabil, mint a cseh korona, vagy a lengyel złoty, vagy éppen a román lej. A románok be szeretnék vezetni az eurót, a másik két ország a stabil valutájával kitarthat, Magyarországnak viszont euróra volna szüksége. Bod Péter Ákos szerint ugyan lenne átváltási veszteség, de jó lenne a lakosságnak, amelynek nem kellene az exportáló cégek érdekeit nézni, nem kell, hogy érdekelje, hogy a német tulajdonos így olcsóbban tud dolgoztatni magyar embereket. Az árfolyam-ingadozás versenyhátrányt jelent, a forintot pedig nem kell leértékelni, magától is leértékelődik, a saját valuta pedig növeli az országkockázatot is. Az eurozónába tartozni védernyőt, bizalmi pozíciót jelentene az országnak, amelynek befektetési besorolása jelenleg nem túl jó.

Tanulságként Bod Péter Ákos összefoglalta, a társadalom és a politika nem nagyon tanult a múltbeli hibákból. Folyamatos az inflációs hajlam, magas az eladósodottság, függünk egy főpiactól és néhány ágazattól, valamint túlzott a központosítás is, akárcsak régebben. A hazai gazdaság annak ellenére, vagy éppen azért fordulhat lassabban, mint a térség más országaiban, mert túl gyorsan születnek döntések. Ezek hatására a cégek visszafogottan innoválnak, tartalékot képeznek, óvatosak, túlélési stratégiákat működtetnek. Szerinte a gazdaságtudomány fejlődik, a gyakorlattal van baj, amikor meghaladott tanokat követnek a megvalósítók. A frissek azonban egy idő után utat törnek maguknak.

A kérdések válaszok között előkerült a rendszerváltás utáni gazdaságpolitika, amikor akadémikusok voltak a kormányban, s másként képzelték el a jövőt: volt aki magas minőségű termékek gyártását, más az olcsó minőségi munkaerőt javasolta. Utóbbi valósult meg, ennek is köszönhető, hogy elhagyta az országot 600 ezer ember. Kérdésre válaszolva elmondta, szerinte a kapitalizmusnál jobbat még nem találtak ki, a magyar kapitalizmussal viszont nem elégedett. Harmincnégy éve szociális piacgazdaságot szerettek volna kialakítani, válságot is kellett kezelniük, s úgy kellett átvezetniük az országot a piacgazdaságba, hogy ahhoz nem volt tankönyv. A periféria nem könnyű terep, NB II-ből kellene magasabb ligába lépni. Úgy gondolja, a magyar privatizáció a cseh, lengyel, vagy oroszhoz képest jól sikerült, az iparpolitika egy ideig működött, de 2025-ben már nem összeszerelni kellene. A hazai munkaerő-politika rosszabb volt a térség országaihoz képest. A rendszerváltó országok akkoriban nem figyeltek egymásra, nem tanultak egymástól.

Úgy gondolja, Magyarországnak az euróövezeti tagság nagy segítség lenne, s mivel Európában kölcsönös szívességeken múlnak a dolgok, erre is hangsúlyt kell helyezni.

Podcast-csatornánkat az Apple-termékeiden bárhova magaddal viheted. Kövess minket ott, vagy a Spotify-on.