Európa és Magyarország gazdaságának is változnia kell Bod Péter Ákos szerint

A Magyar Közgazdasági Társaság Heves Megyei Szervezetének meghívására Bod Péter Ákos egyetemi tanár, az MTA doktora, az MKT alelnöke tartott előadást Egerben október 7-én. Az előadás előtt készíthettünk interjút az egykori miniszterrel, jegybankelnökkel az utóbbi évek gazdasági folyamatairól, illetve Magyarország és az Európai uniós gazdasági kilátásairól.

- Az elmúlt években Magyarországon a makrogazdasági számok jól alakultak, mostanában leromlottak. Milyen gazdasági folyamatok, döntések vezettek ehhez?
- Valóban, 2019-ig nagyon sikeres időszak volt Európában és nálunk is. Jött a Covid, és utána a helyreállítás, ami egy nagyon nehéz újrakezdést jelentett, inflációval, nehéz volt újraindítani a leállt folyamatokat. Eltűntek hajók, kapitányok, a kikötői személyzet, olajtermelés, ez akkora inflációs lökést adott az egész világon, amit megszenvedtek azok az országok, amelyek gazdasága energiaigényes, ezek közé tartozik Magyarország is, illetve amelyek gazdaságának szerkezeti átalakulása nehézkes, és nem tud könnyen alkalmazkodni. Nehéz volt a mögöttünk hagyott 3-4 év mindenhol, Európában is, Amerikában is. Még mindig az infláció témája a mostani elnökjelölti versengésnek Amerikában, pedig ott 2,5 százalék alatt van. A magyar gazdaságot ez az elmúlt 3-4 év nagyon megviselte, 2023-ban némileg visszaesett az ország termelése. Az idei év gyengén indult, amit látunk az iparból, az nem jó, sőt, a mezőgazdaságban is sok gond van. A szolgáltatásoknál az az alapvető gond, hogy az embereknek nincs elég pénze. A fogyasztás nődögél, de nem olyan ütemben, mint ahogy például a kormányzat szeretné. És miért szeretné a kormányzat? Mert a fogyasztást sok adó terheli, és ha nem hajt a magyar gazdaság, akkor a magyar államnak nem keletkezik bevétele, pedig szükség lenne rá, mert a költségvetés bizony elég cudar bőrben van most.

- Milyen gazdasági döntések nem születtek meg, amelyeknek kellett volna?
- Amik megszülettek, és nem kellett volna, amik nem születtek és kellett volna. A közgazdaságtan már kimutatta, hogy a piac működését lehetőleg nem kell olyan dologgal megzavarni, ami többe kerül, mint amennyi haszonnal jár. Az árrögzítések például ide tartoznak, tudjuk, hogy jó szándékkal, szociálpolitikai háttérrel a kormányzatok bele szoktak nyúlni az árakba, a kamatokba, de ezekről mindig kiderül utólag, nem igazából védték meg a fogyasztót. A fogyasztót az védi meg, ha a verseny rászorítja a termelőket, hogy vetélkedjenek a kegyeiért. A magyar infláció nagyon kellemetlenül Európa-bajnok volt tavaly, nem csupán a növekedési számok romlottak el. Össze is függ a kettő, az infláció letöréséhez magas kamatszint kellett, az pedig nem tesz jót a beruházásoknak. A kormányzatnak jól kell megválasztania a beavatkozást, ha szociálpolitikát akar csinálni, akkor adja oda pénzt a rászorulóknak. A gazdaságot pedig bízza rá a gazdasági szereplőkre, kényszerítse ki persze a versenyt, szedje be az adókat, és működtesse a közszolgáltatásokat, járjanak a vonatok, legyen orvos, legyen kémiatanár az iskolában. A többit igazából rá kell bízni a gazdaságra.

- Milyen döntéseket kell meghozni a gazdaság stabilizálására, növelésére a következő években?
- Nagyon nehéz időszak van most Európában, elkerülhetetlen a zöld átállás az autóiparban is. De a kínai verseny veszélyezteti a spanyol, az olasz, a német, a kelet-európai autóipart. Most tömbösödés zajlik, ami nem jó. A magyar politika el is mondja, hogy ez nem jó. Nagyon kellemetlen az exportnak kitett és importra is szoruló országnak, mint Magyarország, de végig kell gondolni a hatalmi, döntési helyzetben levőknek, hogy erőltessék tovább azt az utat, amin elindult például a magyar ipar az akkumulátorgyártással és feldolgozással. Mert azért kiderült lassan, és ez teljesen jogos elvárás az európai intézmények részéről: aki akkumulátort gyárt, az utána hasznosítsa is újra. Amikor döntés születik, akkor végig kell gondolni, mi lesz öt-tíz év múlva, amikor vissza kell szállítani ezeket újrafelhasználásra. Ilyen döntések sorozata kell, hogy megszülessen most, mert a világ úgy változik, hogy a nagy tömbök láthatóan kezdenek összeütközni. Ha a magyar gazdaság közéjük szorulna, az nagyon nagy probléma volna. Ezért úgy kell elhelyezkedni, hogy az európai, egyébként nagy piacon megtaláljuk a számításunkat. Ez egy 440 milliós piac, azt mondani, hogy a magyar gazdaság ezt kinőtte, komolytalan. Nekünk úgy kell megtalálnunk a helyünket, hogy jó állások, jó fizető munkahelyek legyenek itt, a magyar termékek beépüljenek az értékláncba. Egy magyar cég Kínát nem tudja letarolni, de be tud dolgozni olyan értékláncokba, és ez még túl fogja élni a vámháborúkat is. Az összeütköző kereskedelmi tömbökben ha az egyik elkezdi, akkor nagyon nehéz leállítani a folyamatot. Azt nem lehet mondani, hogy mi szeretjük a békességet, és maradjunk így, mert így nem lehet maradni. Ilyen döntések sorozata előtt áll most a gazdasági vezetés. Közgazdászként nagyon fontosnak tartom, hogy meghallgassák a szakmai véleményeket, a közgazdasági társaság véleményét például, és osszanak-szorozzanak, mert ami igaz volt öt évvel ezelőtt, azok már nem azok, vagy nem lesznek egy-két év múlva.

- Ilyen gazdasági tömbösödés a korábbi évszázadokban volt-e, de legalábbis hasonló méretű gazdasági tömbök között?
- A gyerekkoromban, amikor Magyarország a KGST tagja volt, üzletelt azért Nyugat-Európával, de éreztük a bőrünkön, hogy mennyivel nehezebb technológiához jutni, mennyivel nehezebb a piacon megjelenni, úgyhogy nagyon szeretne az ember nem két szék között a földre esni. Az Európai Uniónak végig kell gondolnia, hol van lemaradva, mert egy-két területen le van maradva, s hol vannak nagyon jó pozíciói. Én nem temetem Európát, ez a fél kontinens a világ termelésének 16-17 százalékát adja. Újra kell osztani, szorozni, számolni, a közgazdászokra nagyon nagy szükség van, mert ha valami nem gazdaságos, az nem lesz sikeres.

- Mihez kellene nyúlnia az Európának, hogyha nyersanyaga kevés?
- A német iparra mondják, hogy döglődik, hiszen berendezkedett a viszonylag olcsó energiára, s át kell állni kisebb energiaigényű termékekre. Pályám kezdetén, az 1970-es években volt egy olajársokk, és nagyon keserves volt az átállás, de megtörtént. Hasonló zajlik most is, az energiaellátás nehéz, az oroszokról való leválás bonyolult és költséges. Ezt egyszer meg kell csinálni, és ahhoz az kell, hogy az energiafogyasztás kisebb legyen a közlekedésben, a lakásállományban, az ipari termelésben. Aki energia helyett agybeli kapacitásokkal tud versenyezni, azt nem viseli meg az, ha az energia ára kilő. Egy jól működő tervező cégnek, jogi irodának, IT fejlesztő csoportnak az energiaköltsége egy százalék, az alumíniumiparban és más iparágakban 40 százalék. Amennyiben az európai gazdaság, benne a magyar a nagyobb hozzáadott értékű, modernebb és kevesebb anyagot igénylő termékekre áll át, akkor ezeket a megrázkódtatásokat ha nem is könnyen, megoldja. Ezért óvják a közgazdászok a döntéshozókat például az akkumulátoriparhoz hasonló nagy energia-, anyag-, víz-, és szállításigényű termékekre álljanak rá, amelyeknél kicsi a hozzáadott érték, nincs rajta nagy nyereség. Ha a termékeink jelentős része versenyképes, sok benne a szellemi tartalom, az innováció, új, érdekes és beilleszkedik az új trendekbe, akkor ezeket a nehéz éveket át fogjuk vészelni könnyen. Most egyelőre azt látom, hogy a magyar gazdaság idén talán másfél százalékkal növekszik, bár négy volt betervezve. A magyar gazdaságban probléma van, és ha nem termel jövedelmet, akkor a magyar államnak is problémája van. Most vágják lefelé azokat a kiadási tételeket, amikről azt gondolják, azokra nem futja és emelnek bizonyos bevételi tételeket, azok viszont meg fognak jelenni a mi árainkban. Nem lesz könnyű év a 2025-ös sem. Mindig nagyon óvatosan nézem azokat a bejelentéseket, milyen hatalmas növekedési ütem lesz, mert az ahhoz szükséges feltételek jelentős részét nem látom teljesülni.

- Jövőre váltás lesz a jegybank élén, mire számít a gazdaságirányításban?
- Amikor a jegybank, az elnök és apparátusa felemeli a hangját, az az én szememben jó hír. Azt jelenti, hogy komolyan veszi a küldetését, hogy az infláció ne szaladjon el. Ha benne lennénk az euróövezetben, sokkal egyszerűbb lenne, mert akkor csak ott kellene ülni Frankfurtban, és együtt dönteni a többiekkel. Most van egy elég törékeny magyar forint. Aki most jön, az ha a jegybanktörvényt komolyan veszi, akkor, ha a kormány inflációs döntést szeretne hozni, fölteszi a kezét. Hogy ezt négyszemközt óvatosan, vagy a nyilvánosság előtt teszi meg, ez attól függ, hogy milyen a helyzet. Ha valaki azt hallja, hogy vitatkoznak a közgazdászok, azzal semmi gond nincsen. Jelzi a jegybankelnök, hogy szép gondolat az iparpolitika, de ha megtolja az árszintet, akkor neki védekeznie kell. Bárki jön, a helyzetet elemezni fogja, az adatokat látja, a törvény pedig elég világos, föl kell lépni az infláció ellen. Az inflációnak halálhírét költötték, de sajnos nem igaz. Ez a 3-4 százalék, ami nálunk van, eleve több, mint a nyugat-európai, de azt várom sajnos, hogy föl fog még kúszni, mert belépnek bizonyos költségtételek, a világban is lehetnek változások, az olajár is följebb mehet. Rossz termés esetén a terményárak, béremelés esetén a költségtényezők nőhetnek. Az infláció, mint probléma nem múlt el, nem lesz mérhető a 2023-as botrányosan nagy kézszámjegyűhöz, de azért a jegybanknak lesz mit csinálnia jövőre is.