Jó Bekölcén élni, a falu díszpolgára nyolcvan éve tudja

– 1990-ben lett ­polgármester, tudta-e akkor, mire vállalkozik?

– Az motivált, hogy a lakosság a tudtom nélkül jelölt, s nagyon sokan voltak a támogatók. Velem nem is beszéltek, s az udvariasság okán elvállaltam a jelöltséget. Akkor még lehetett így jelölni, csak a végén hívtak be, elfogadom-e. Mivel annyi támogatást kaptam, elvállaltam. Egyébként a borsodnádasdi lemezgyárban dolgoztam 41 évig. Az első időszakban társadalmi munkában láttam el a polgármesteri teendőket a vállalati műszak után, de a képviselők segítségével el tudtam végezni a feladatai­mat. A következő négy évtől főállásban voltam polgármester.

– Mennyit fejlődött a falu abban a tizenkét esztendőben?

– Mindenki, aki 1990-ig vezető volt, a lehetőségeken belül a falu fejlődését szolgálta, ahogy én is, ám csak egyszer lehet gázvezetéket, szennyvízelvezető rendszert építeni. Ez a feladat nekem jutott. A falu szépítésében is voltak elmaradások, az árkok például rendezetlenek voltak, de ezeket mind meg tudtuk csinálni. A tanácsi rendszerben nem volt közhasznú munkás, nem volt annyi munkanélküli, ezért nem is volt lehetőség ilyen munkák elvégzésre. Ez adottság volt a mi időszakunkban, hogy volt a munkára ember. Nagyon sok fejlesztés volt a faluban. Körjegyzőségszékhely voltunk, de nem volt orvosunk, építettünk rendelőt, szolgálati lakást, s lett orvosuk, úgyhogy nagy fejlődésen ment keresztül Bekölce.

– Mennyi munkát és ­mennyi örömet adott a polgármesterség?

– Sok munkát adott a tizenkét év, de öröm volt a testülettel együtt dolgozni, nagy segítséget kaptam tőlük, a legnehezebb időszakban is támogattak. Ingyen végezték a munkájukat, ez anyagilag is nagy segítség volt a falu fejlődéséhez. Szerettem csinálni, bár a nagy munkákhoz, fejlesztésekhez képest mini dolgok miatt hatalmi harc kezdődött, amely az utolsó másfél évet megnehezítette. Történt közben családi tragédia is.

– Hogy telnek a nyugdíjas évek?

– Azóta a családdal, unokával megvagyunk, jó egészségben. Most töltöttem be a nyolcvanadikat, s nagy ajándékot kaptam. Az utolsó másfél évért, ami nagyon megviselt, ez a kitüntetés kárpótolt.

– Milyen érzés egy falu első díszpolgárának lenni?

– Nagyon jól érzem magam, nagyon megtisztelő, hogy több mint tizenöt év kihagyás után még mindig emlékeznek arra a tevékenységre, amit még polgármesterként végeztem.

– Mit tanácsol a falu jövőjén munkálkodóknak?

– Bekölcéért kell dolgozni, együtt, egymással, egymásért, s előbb-utóbb meglesz a gyümölcse. Remélem, marad a vezetés, olyan testületet s olyan lakossági támogatást kívánok a falunak, amilyen nekem volt annak idején. Akkor Bekölce fejlődése töretlen marad, élhetőbbé, szebbé válik a település. Alapvetően minden megvan a községben, de azt szeretném, ha a lakosság nem fogyna tovább és a környéken olyan munkalehetőségre tennénk szert, ami a fiatalokat itt tartaná. Én már nyolcvan éve tudom, tapasztalom, hogy jó itt élni.