Golyóálló mellényes polgárőrök a rendőrökkel együtt keresték a fegyveres bankrablót Kompolton

Akkor éjjel közös szolgálatot teljesített Tóth Tamás, a Füzesabonyi Rendőrkapitányság kápolnai körzeti megbízottja és Blahó László, a Kompolti Polgárőr Egyesület vezetője. Nem sokkal éjfél után arról értesítették őket, hogy tűz keletkezett az egyik káli porta melléképületében. A helyszínre érve azt látták, hogy lángokban áll egy hűtőszekrény. Az oltást az tette különösen veszélyessé, hogy a háziak gázpalackokat is tároltak bent, gyorsan kellett hát cselekedni. Először a palackokat vitték ki, s helyezték biztonságba, majd vödörszámra öntötték a vizet a tűz fészkére. Ezzel sikerült megfékezniük az egyre terjedő lángokat. Ha öt percet késlekednek, akkor porrá ég minden…

Félelmetesnek tűnt, de nem volt idejük megijedni.

– Utólag döbbentem csak rá, hogy mi történhetett volna, ha felrobban valamelyik gázpalack – mutat körbe a korábbi eset helyszínén a polgárőr, aki elgondolkodva jegyzi meg, hogy a felesége és két nagy fia várta haza otthon.

Csaknem másfél évtizede szinte egy időben két meghatározó dolog történt Blahó László életében. Egyrészt akkor nősült, s az évek során a gyerekekkel bővülő családja támogató hátteret biztosított az önkéntes szolgálat ellátásához. Másrészt akkor fogalmazódott meg benne, hogy – nemcsak önkormányzati képviselőként –, tennie kell valamit szülőfaluja közbiztonságának a javítása érdekében.

– Nem volt kirívó a helyzet, de időnként történt egy-egy betörés, kisebb-nagyobb lopás, ami nyugtalanította a helybelieket – indokolja az akkori döntését, ami után a település polgármesterével összefogva megalakították az önkéntes bűnmegelőző csapatot. Tizenhárman kezdték, ma negyvenkét tagot számlál az egyesület.

– Aki csak egyetlen órát is áldoz a szabadidejéből, annak meg kell köszönni azt – vélekedik tisztelettel társairól a közösség lelkes vezetője. – Kijut ugyanis a jóból és a rosszból egyaránt. Jóleső érzés, hogy hálásak az emberek, s számunkra az ő elismerésük a legnagyobb fizetség.

Ami pedig a szolgálat árnyoldalát illeti, gyakorta akadnak olyan helyzetek, amelyek próbára teszik az embert. Számára ilyen volt például, amikor egy földön fekvő, eszméletlen nőhöz riasztották. Gyorsan mentőt hívott, majd hosszú percig próbálta újraéleszteni, ami végül a kiérkező mentőknek sem sikerült.

– Utána azon gyötrődtem, hogy jól csináltam-e, lehetett volna-e többet tenni érte – vetődik fel benne a kérdés még ma is.

Ilyen szempontból minden esetnek vannak tanulságai, amelyek biztonságosabbá, szakszerűbbé teszik a szolgálatot. Elkelt a tapasztalat akkor is, amikor a falut járó házalókkal, kerékpár- és fatolvajokkal gyűlt meg a bajuk, vagy amikor – dacolva a vírusjárvány veszélyeivel – a rászoruló helybeliek segítségére siettek. Olyan is volt, hogy a vasúti sínekről emeltek le, s részesítettek elsősegélyben egy ittas embert, egy másik részeget a fulladástól mentettek meg, mert arccal a sárba borulva feküdt az utcán. Emlékezetes az is, amikor golyóálló mellényt kellett ölteniük, mert a rendőrökkel együtt keresték az Egerben történt bankrablás fegyveres tettesét.

– Amíg egyetlen bűncselekmény is történik a faluban, a Tarna menti térségben vagy a füzesabonyi járás településein, ahová rendszeresen elszólít bennünket a szolgálat, addig nekünk dolgunk lesz – jelöli meg a feladatukat Blahó László, akit a tavaly végzett példamutató bűnmegelőző tevékenységéért Az év polgárőre kitüntetésben részesítettek Budapesten az ORFK Teve utcai székházában.

– Ezt az elismerést én kaptam ugyan, de a társaim munkája is benne van – mutatja a rangos érmét, amit a korábban neki, illetve az egyesületnek adományozott kitüntetések, dicsérő oklevelek között őriz.