Beteg anyjukra gyújtották a házat: kísérteties a hasonlóság a hajdani bűnügyekben

Padlóba beivódott égéstermék, lángoktól harapdált és elszíneződött ágyterítő, papírpernye. Ezek voltak egyebek között a bűnjelei annak a közvéleményt felkavaró bűnténynek, amely negyven esztendeje, 1983 szeptemberének utolsó napján történt. Az elkövető személyiségét a szakvélemény árulta el: idült alkoholista volt. A Heves Megyei Főügyészség vádirata szerint a hatvani 47 éves N. Gy. folytonos mámoros állapota miatt gyakran összetűzésbe került a környezetében élőkkel. Lopásai miatt háromszor el is ítélte őt a bíróság. A felesége elvált tőle, ezután csaknem másfél évtizedig együtt élt az agytrombózis következtében járóképtelenné vált idős édesanyjával, akivel azonban nem törődött, s ha a férfi felöntött a garatra, rendre szidta a közvetlen hozzátartozóját. Tanúk mondták el, hogy kapatosan sokszor ordította a szülőjének, hogy „mikor döglesz már meg”?! Nyájas hangon csak akkor szólt hozzá, ha alkoholszomjának csillapítására már sehonnan sem tudott előkeríteni pénzt. Amikor az asszony nem adott neki, a fia újra üvöltözött.

A bűntény napján, 1983. szeptember 30-án, a férfi alkalmi munkát vállalt, amiért szeszes italt kapott fizetségként. Megbízták műanyag zsákok vásárlásával, ám elpilledt az alkoholtól, hazament pihenni. Az ágyban fekve rágyújtott, az égő gyufát eldobta a szobában. A helyiség közepére hajított műanyag zsákok lángra lobbantak, a tüzet a szomszédok oltották el homokkal, salakkal. Felkeltették N. Gy.-t, aki magához térve a bódulatából pénzt követelt az anyjától, ám nem kapott. Haragjában elhatározta, hogy rágyújtja a házat a mozgásképtelen asszonyra. Az egyik ágyon felhalmozott használt ruhákat meggyújtotta, majd kívülről kulccsal bezárta a bejárati ajtót, s távozott. Édesanyja az egyik széket a másik mellé téve vonszolta magát az ajtóhoz, s a zörgetésére, kiáltásaira figyelt fel az arra haladó szomszéd, aki szerencsére hamar megfékezte a lángokat. Az eljárás során a terhelt végig tagadta a bűnösségét, azt közölte, a zsákok és a ruhák is véletlenül gyulladtak meg. 

– Lehet, hogy az eldobott cigaretta vagy gyufa miatt lett a tűz – vallotta a bíróság előtt –, de nem volt szándékomban megölni az anyámat. Egyébként is, amikor elmentem otthonról, ott semmiféle tűz, füst nem volt. A tűzvédelmi és a vegyész szakértő szakvéleményei, s a tanúvallomások alapján a bíróság azonban csak részben fogadta el a vádlott védekezését.

Megállapította, hogy a második tüzet a férfi szándékosan idézte elő. Ám a tettével nem csak édesanyja életét sodorta halálos veszedelembe, hiszen a lakás deszkából készült mennyezete is meggyulladhatott volna, s a tűz a tetőszerkezetre átterjedve a többi hét lakást is elpusztíthatta volna. Kísértetiesen hasonló deliktum történt 37 évvel később, 2020 augusztusában vármegyénkben, ezúttal Gyöngyösön, amint azt megírtuk lapunkban. A terhelt fél évtizede élt együtt egy társasházban a nyugdíjas édesanyjával, aki járókerettel tudott csak mozogni. Őt ápolta a lánya, de gyakran veszekedtek. A vádlott a bíróság indokolása szerint ittasan, öngyilkossági szándékkal meggyújtotta a szobájában lévő függönyt. A tűz átterjedt az ágyneműre, a könyvespolc és a ruhásszekrény is lángra kapott. Leszakadt az álmennyezet, átégett a padlóburkolat, elégtek az ajtó- és ablakkeretek. A felszabadult égéstermék átterjedt a sértett által lakott szobára és fürdőszobára is. Oda menekült az idős asszony, ám ott beleesett a zuhanyfülkébe, nem tudott felkelni, segítséget kérni. Az égési sebeibe a helyszínen belehalt. A lánya elhagyta az égő lakást, s leült a lépcsőházban. Nem szólt a tűzoltóknak, másoktól sem kért segítséget.

A megérkező rendőrökkel azt sem közölte, hogy a lakásban hol van a szülője. A füst a lépcsőházban is áramlott, így a többi lakásból kimenekülők ki voltak téve a füstmérgezés veszélyének.