Felmentették a nőt, pedig az orvosszakértő 84 szúrást számlált a boncoláskor

A Heves Megyei Hírlap 2000. januárjában közzétett információja szerint a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsának még 1998-ban meghozott, jogos védelem miatti felmentő ítéletét K. S-né, M. S. ügyében. Az akkor 29 éves asszonyt erős felindulásból elkövetett emberöléssel vádolta a megyei főügyészség.

Arra a bizonyos, 1998-as ítélethirdetésre a három kiskorú gyermekét már egyedül nevelő özvegy feketében érkezett a Heves Megyei Bíróságra: benne járt még a gyászévben. Az ítélet indoklásából kiderült aztán, hogy a szörnyű tettét nem valami elvetemült gonoszság motiválta, saját és gyermeke életét kellett védelmeznie. Így látta ezt a büntetőtanács, ezért jogos védelem miatt K. S-nét felmentette az erős felindulásból elkövetett emberölés bűntettének vádja alól.

Maga a cselekmény 1997. november 17-ének kora reggeli órájában történt, amikor is egy 20 centiméteres pengehosszúságú fanyelű késsel szurkálta halálra K-t. A sértett boncoláskor 84 szúrt sebet számolt össze az igazságügyi orvos szakértő, s a cselekménynek részese volt az immár jogerősen is felmentett nő 12 éves fia is.

A végkifejletkor a férfi anyaszült meztelenül, késsel a kezében üldözte az asszonyt az utcán. Amikor utolérte, tovább folytatta volna a szurkálást, amit már a lakásban elkezdett. Ekkor anya és fia közös erővel vették el tőle a kést, majd M. S. csak szúrt és szúrt. Legkevesebb hatvanszor.

Az első fokon felmentő ítéletet hozó megyei bíróság úgy látta: téves a vádhatóság azon álláspontja, miszerint megszűnt volna a támadás folyamatossága akkor, amikor az apától sikerült elvenni a támadás eszközét. A férfi elszántan ölni akart, és még akkor sem hagyott fel szándékával, amikor tőle elvették a kést, hiszen puszta kézzel is meg akarta fojtani kiszemelt áldozatát. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot elfogadva hozott helybenhagyó végzést.

De, hogy miként is kezdődött a tragédiába torkolló éjszaka? Annak idején a helyi sajtó is beszámolt róla, hogy a családban folytonosak voltak a verések és viszálykodások. Ennek ellenére az 1997. november 16-i este viszonylag békésnek mondható „családi” körülmények között telt Abasáron. Az apa és az anya három gyermekükkel tévézett és beszélgetett, majd lefeküdtek aludni. Éjszaka a 12 éves fiú fájlalta valamelyik testrészét, ezért bekéredzkedett szülei ágyába. Örök talány marad, hogy mi indíttatta K. S-t másnapra virradóan, hogy úgy mezítelenül, ahogyan korábban aludt, kést ragadjon.

Az ítéleti tényállás szerint a fiú riadt fel arra a jelenetre, amint apja anyja fölött áll, és azt mondja: „Most megdöglesz! Te, és utána a gyerekek.” Az asszony ösztönösen elfordult, így a döfés a felkarját érte. Ami ezután történt, az a legdurvább horrorfilmek rendezőit is elborzasztotta volna: a megtámadott nő védekezésül megmarkolta a pengét, a fiú pedig segítségért indulva meglátta az asztalon az apjától kapott bicskát. Azzal hátulról tarkótájon szúrta az ölni akaró embert.

Az anyja egy szál hálóingben, papucsban kimenekült a lakásból. A kerítésen volt kénytelen átmászni, mert a kapu zárva volt. Férje mintegy negyvenméteres üldözés után érte be, és az elcsúszó asszonyára vetődött. Odaért a fiú is, és a halálos veszedelemben lévő anyját védve többször is szúrt. A kés kiesett a férfi kezéből, amit az asszony megragadott, és gyors egymásutánban több tucatszor férjébe döfte.

Az ügyészségnek az első fokon eljáró bíróság előtt kifejtett álláspontjára is figyelemmel a tanácsvezető bíró az ítélet indoklásában részletesen is kifejtette: téves az ügyészség azon álláspontja, miszerint megszűnt volna a támadás folyamatossága akkor, amikor az apától sikerült elvenni a támadás eszközét. A férfi elszántan ölni akart, amit alátámaszt az a tény, hogy a novemberi hidegben ruhátlanul, késsel a kezében, közterületen hosszan üldözte feleségét, és még akkor sem hagyott fel szándékával, amikor tőle elvették a kést, hiszen puszta kézzel is meg akarta fojtani kiszemelt áldozatát.

A felmentő ítélet talán nem volt minden külső szemlélő, hírolvasó számára érthető. Különösen azért nem, mert még gyilkossági ügyekben „tájékozott” szakemberek számára is megdöbbentő körülmények között végzett férjével az asszony: a boncoláskor összeszámolt 84 szúrt seb közül tizennyolc volt életveszélyes, olyan, ami a 31 éves férfi halálához együttesen vezetett, de külön-külön is az életébe kerülhetett volna.

Az orvosszakértői megállapítás szerint a sértett a jobb oldali állkapocsszeglet alatt áthatoló szúrt-metszett sebesülést szenvedett, melyek közül egy megsértette a fejverőeret, az ádámcsutka környékén lévő hat sebesülés fele nemcsak súlyos, de életveszélyes is volt: sértette a nyaki visszereket, a légcsövet, a nyelőcsövet és a gégét. Sérült a nyak bal oldali fejverőere, ami szintén hozzájárult a halál bekövetkeztéhez. K. S-t a fentieken kívül a mellkasán huszonegy, a hátán húsz szúrás érte. Ezek közül tizenhárom a mellüregbe hatolt és tüdőt sértett.

„Az elhalt valamennyi sérülését élő állapotban szenvedte el, halála azonban az életveszélyesnek minősíthető sérülések következtében néhány perc múlva beállt. Életét az azonnali orvosi segítség sem menthette volna meg” – volt olvasható a szakvéleményben. 

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)