2023.09.29. 19:55
Visszakaphatja kőműves szerszámát a Sas úti kalapácsos gyilkosság elítéltje
Főként amerikai filmekből ismerjük azt a jelenetet, hogy amikor elfognak egy bűnelkövetőt a hatóság embere azonnal ismerteti a gyanúsított jogait, egyebek között a hallgatás jogát. Ezt a jogot a magyar jogrendszer is tartalmazza, sőt a büntetőper során a vádlottal a bíró a vallomás megtagadásának lehetősége mellett azt is közli: nem köteles igazat mondani. Egy dolgot nem tehet a vádlott, mást hamisan nem vádolhat.
Az Egri Törvényszéken K. Gergő és társai ellen emberölés és más bűncselekmények miatt folyó büntetőperben az elsőrendű vádlott szisztematikusan gyakorolta is a "hazudozás jogát". Azonban a kihirdetett ítélet – 10 évet kell fegyházban töltenie, s ugyanennyi időre tiltották el a közügyek gyakorlásától is – szóbeli indoklása szerint nem sokra ment a terhelt a bűnössége tagadásával, illetve azon állításaival, amelyekkel hárítani próbálta az elkövetői vádat, a bíróság pontról pontra megcáfolta K. vallomásait. Talán nem véletlen, hogy az ügy három terheltje közül egyedül ő nem volt hajlandó alávetni magát a poligráfos vizsgálatnak. (Közismert, hogy a hazugságvizsgálatot csak akkor lehet elvégezni, ha abba a vádlott beleegyezik.)
Az Egri Törvényszék megállapítása szerint magát az emberölést 2015. december 23-án követték el. Nyomozást 2020. április 8-án rendeltek el M. Zoltán azon bejelentését követően, mi szerint kúttisztítás során csontmaradványokra bukkantak, nylonba, plédbe csomagolt emberi holttest került elő, ami több éve a kútban lehetett már. Az elhalálozás időpontjának, valamint a sértett kilétének megállapításához voltak támpontok: a tetemen lévő Nike melegítő zsebéből három pénzérme és gyógyszer is előkerült. A pénzérmék közül a 100 forintos 2015-os kiadású volt, míg a tabletták arról árulkodtak, hogy szervátültetett betegről van szó.
Pontosan egy hónappal később, 2020. május 8-án megállapították, hogy ki is volt az áldozat, s hamarosan fény derült a ház bérlőinek kilétére is. A 2010-es évek elején Ausztriába költöző tulajdonos 2013-ban kötött szerződést B. Alexandrával, aki egy ideig K. Gergő élettársa volt. A tulajdonos 2015. decemberében – mert nem fizették a bérletet – hazajött, s üresen állt a ház. Azt is megtudta: az ingatlant 2015. tavaszán hagyták el a bérlői. A nyomozás kiderítette 2020-ban, hogy B. Sándor másodrendű vádlott használta az ingatlant, aki álnéven bujkált jogerős, letöltendő börtönbüntetése elől. K. Gergő 2015. augusztuságban, szeptemberében költözött a házba.
Az elsőrendű vádlott kihallgatásai során azt állította, hogy a sértett R. Tiborral mindössze egyszer találkozott. A tárgyaláson október-novemberre tette ennek az időpontját. Az elkövetést K. végig tagadta. Azt állította, hogy Pápán dolgozott a NATO központban, ezért karácsonykor nem is találkozhatott a sértettel. Sőt! Arról sem tudott, hogy meghalt, úgy tudta, börtönben van.
– A bizonyítékok tükrében azonban szinte minden vonatkozásban megdőlt a vádlott vallomása – jelentette ki az ítélet indoklásában a tanácsvezető bíró.
Mint kiderült a pápai bázison csak 2018. július 1-től voltak meg visszamenőlegesen az adatok. Ugyanakkor a panzió – amelyben a vádlott Pápán lakott – tulajdonosa azt vallotta, hogy K. Gergő 2016. január 16-án foglalt szállást nála telefonon, s januárban is foglalta el azt. Azt pedig, hogy nem is tudott a terhelt R. haláláról több tanú is cáfolta. Például az áldozat fiának az apja után való érdeklődésére azt mondta ifj. R. Tibornak, hogy ne is foglalkozzon azzal, hol van, "ahol most van úgysem fogják keresni, megtalálni". Egy másik embernek pedig így reagált: "Arra befizetek, hogy valaki megtalálja azt az embert... annyira beteg, hogy nem fog kijönni a börtönből."
Az ítélet indoklása szerint az elsőrendű vádlott tudott a bűncselekményről, figyelemmel kísérte a nyomozást, mindent megtett azért, hogy őt magát ne találják meg. Később ugyan arra hivatkozott, hogy az elől a 23 napi fogház elől bujkált, amit egy szabálysértési bírság átváltása miatt róttak rá. Csakhogy a vádlottat 2020. május 15-én fogták el, a bírságot fogházra átváltoztató jogerős határozatot pedig öt nappal később, május 20-án bocsájtották ki. Arra is hivatkozott K., hogy a másod- és harmadrendű vádlottak összefogtak ellene. Irigylik tőle, hogy ő egy jólétet alapozott meg magának.
– Miféle jólét az, amikor az elévülési idő öt évéig bujkálni akar valaki 23 nap fogház miatt – tette föl a költői kérdést a bíró.
Az ítélet rendelkező része a kiszabott büntetéseken túl is tartalmaz további érdekességeket. Ezek közé sorolható, hogy azt a kőműves kalapácsot, amelyet az elkövetés vélt eszközeként foglalta le a hatóság a bíróság visszaadni rendelte tulajdonosának, K-nak. Az elkövetés eszközét visszaadni tiltja a törvény, de erről a kalapácsról nem sikerült olyan adatot nyerni, ami igazolta volna, hogy ezzel a szerszámmal mérték a halálos ütést a sértett fejére. A harmadrendű vádlott – ő felfüggesztett börtönbüntetést kapott – szempontjából problémát jelenthet, hogy több, mint három millió forint bűnügyi költség megfizetését egyetemlegesen rendelte el a törvényszék. Míg a másik két vádlott büntetését tölti, addig a feltételesen szabadlábon hagyott férfitól behajthatja az állam akár a teljes összeget is.
(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)