A frissen felszerelt egri tűzoltó már átesett a tűzkeresztségen

A tiszthelyettesek öt hónapos képzése a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Katasztrófavédelmi Oktatási Központjában megtartott kibocsátó ünnepséggel zárult február elején, a képzésen öt Heves vármegyei tűzoltó is részt vett, erről korábban írtunk. Közülük elsőként Heves Máté Norberttel beszélgettünk, aki az Egri Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság beavatkozó állományát, beosztott tűzoltóként erősíti néhány napja.

A húszéves fiatal az egri Kossuth Zsuzsanna Technikumban tanult, ott volt katasztrófavédelmi alapok oktatás.
– Itt tetszett meg a gondolat, hogy a tűzoltói pályát válasszam, bár csak nagyon az alapokkal ismertettek meg bennünket, mégis megragadt – mondta.

Azt is elmondta, hogy korábban nem tervezte, hogy ezt a pályát választja, az iskolai alapok, egyéb ismeretek terelték erre az útra.
– A legfőbb motivációm az, hogy másokon segíthetek, illetve ismerősök történeteiből tudom, milyen összetartó közösséget képeznek a tűzoltók, s ez így összeadódva jelentette számomra azt, hogy így döntsek. Feltettük neki azt a kérdést is, családi és baráti körében nem tartották-e vissza, nem féltik-e. Elmondta, a középiskolából egy barátja is ugyanúgy döntött, mint ő, sőt, együtt szereltek fel a parancsnokságon.
– Persze, a családtagjaim aggódnak, az én feladatom pedig az, hogy megnyugtassam őket – húzta alá.

A legelső nap legelső perceiről is beszélgettünk. Az első szolgálati nap mint mondta, nagyon szokatlan volt, de mivel mindenki nagyon barátságos volt, s befogadó a közösség, így a nap végén nyugodtan ment haza.
– Természetesen volt bennem egy kis félsz, hiszen még fiatal vagyok, tartottam tőle, hogy ez visszaüthet, de ezt megcáfolták a kollégák az első pillanattól – mesélte. A nap nagyon tartalmas volt, megismerkedett a többiekkel, a szertárral, az összes málhával, mindennel.

A fiatal tűzoltó már átesett a tűzkeresztségen, megtörtént az első riasztása és bevetése is, Sátára kellett vonulni egy tarlótűzhöz.
– Megszólalt a jelzés, kiderült, hogy melyik szer megy, s benne voltam. Pont lenn voltam a szertárban, s az első percben nem akartam elhinni, hogy nekem is menni kell. Felöltöztem, felültem a szerre, vártam a többieket, s elindultunk. Hosszú út volt, 45 perc volt még kékkel is. S amikor megláttam a tüzet, akkor fogtam fel, hogy itt most nekem is oltani kell. Nyilván ijesztő és szokatlan volt, de ment minden flottul, eloltottuk – részletezte.

Elmesélte, amikor nagyon gyorsan utazott a tűzoltóautón, végig mosolygott, nagyon jó érzés volt, de tűzoltás is remek dolog elmondása szerint. Ahogy fogalmazott, látni a megkönnyebbült arcokat ott a helyszínen, hogy sikerült eloltani a tüzet, hálás érzéssel töltötte el. Felmerült az is a beszélgetés során, hogy egy tűzoltó munkájában benne van, hogy esetleg haláleseteknél is be kell avatkozni.
– Erre nem lehet készülni, ezt mondták a többiek is. Ha történik valami hasonló, itt egymás közt, szolgálati csoporton belül próbálnak túllendülni mindezeken. Elgondolkodtam magam is ezen, de ez ezzel jár, ezt tudomásul kell venni – mondta.

Végül azt mondta, bár még csak pár napja felszerelt tűzoltó, ha előre tekint mondjuk húsz évet, ugyanitt látja magát, itt képzeli el a jövőt.