Újoncok az egri tűzoltóságon: huszonévesen és negyven felettiként kezdtek +videó

A tiszthelyettesek öt hónapos képzése a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Katasztrófavédelmi Oktatási Központjában megtartott kibocsátó ünnepséggel zárult február elején, a képzésen öt Heves vármegyei tűzoltó is részt vett, erről korábban írtunk. Az újoncok közül ezúttal Csók Lajossal és Hajnal Marcell Zoltánnal beszélgettünk, korábban, Heves Máté Norbert volt vendégünk.

Két különböző korosztály, két különböző életút, újoncok, a közös pont náluk az egri tűzoltóság. Csók Lajos 41 éves, három fiút nevel feleségével, s kacifántos úton jutott el a tűzoltóságig.
– Egri születésű vagyok, itt nőttem fel, s az eredeti szakmám bútorasztalos. Ezelőtt a Mátrai Vízműnél dolgoztam. Régóta tűzoltó szerettem volna lenni, de mindig közbeszólt az élet, mást sodort elém – mondta.

Elmesélte, hogy amikor húszéves volt, jelentkezett ide, de akkor nem hívták vissza. Eltelt jó néhány év, akkor újrapróbálkozott, akkor érettségi hiányában – amit azóta teljesített – nem sikerült. A legutolsó jelentkezésénél már minden feltétel adott volt, így most, 41 éves korára szerelt fel.
– Azt azért kiemelem, hogy ha a feleségem nincs mellettem, akkor nem teszem ezt. Az ő támogatásával ülünk most itt – hangsúlyozta.

Mint mondta, nyolc-tíz évvel ezelőtt tudatosult benne véglegesen, hogy tűzoltóként dolgozna a legszívesebben. Ez egy konkrét esethez köthető. Egy baleset szemtanúja volt, ahol azt látta, senki nem segített, csak ő. Szerencsére, nem történt súlyos dolog, s ekkor határozta el, hogy neki száz százalékban ezt kell tennie hivatásszerűen is.

Hajnal Marcell Zoltán a fiatalabb generáció tagja, 23 éves, Tiszafüreden él.
– A középiskola elvégzése után egyetemre jelentkeztem Debrecenbe sport- és rekreációs szakra, s ezt jelenleg is folytatok, s tavasszal reményeim szerint be is fejezek– mondta.

A szakmában már édesapja 25 éve dolgozik, innen merítkezett.
– Kisgyermekként rengeteg időt töltöttem a tűzoltóságon, akkor varázsolt el ennek a légköre. Ez volt az egyik ok, a másik pedig az, hogy szeretek másoknak segíteni – hangsúlyozta.

A tűzoltólét nem egy kockázatoktól mentes életforma, hivatás. Felmerül a kérdés, hogy kinek kinek a szülei, társa, barátja hogy viszonyul a munkájukhoz. Csók Lajos elmondta, gyermekei nagyon büszkék, a felesége bár nem mutatja aggódik, s ennek ellenére maximális hátteret biztosít férjének. A fiatalabb társa ahogy elmondta, édesapja tűzoltó, így ő tudja, mit vállalt.
– Édesanyám persze nagyon féltő típus, gyakran kell nyugtatni, de ebben is segít apukám, együtt próbáljuk meg megbeszélni vele, hogy nem lesz semmi baj – részletezte.

Újoncok, s már vonultak

Az első szolgálati napjuk nem volt eseménytelen, már vonulniuk is kellett.
– Izgalommal teli volt – jegyezték meg mindketten. A vonulásról elmondták, minden percét élvezték, belecseppentek a közepébe. A két tűzoltó egyöntetűen úgy mesélt az esetről, hogy szinte nem is fogták fel a megszólaló riasztást, csúsztak le, ugrottak a szerelésbe, az autóba, s történt minden a maga módján, dolgozott bennük az adrenalin. Azt is kiemelték, rettentően támogató közegbe érkeztek, a tűzoltóság közössége kiváló.

Érdekes, hogy mindketten újoncok, s bár van köztünk húsz évnyi korkülönbség, ez nem érződik, sok a közös pont bennük, nagyon tisztelik és kedvelik egymást, s a végcél is ugyanaz, a tűzoltóságon belül maradni a jövőben, s itt helyt állni a lehető legjobban.