Jogerős: sosem szabadulhat a két lányát álmukban megölő aszódi gyilkos

Az emberölés bűntette miatt L. T. ellen indult büntetőügyben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak a büntetés enyhítéséért, a feltételes szabadságra bocsáthatóság érdekében bejelentett védelmi fellebbezéseket, ezért pénteki ítéletével csupán a cselekmény jogi minősítését pontosította, egyebekben azonban a Fővárosi Törvényszék tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabó ítéletét helybenhagyta. Ezzel az eljárás jogerősen befejeződött, közölte a Fővárosi Ítélőtábla.

A Budapest Környéki Törvényszék 2023. november 23-án kihirdetett ítéletével L.T. vádlottat – ötszörösen is súlyosabban minősülő – emberölés bűntette miatt fegyházban letöltendő életfogytig tartó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta, és kötelezte a több mint 12 millió forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás lényege szerint 2015-2016 folyamán a vádlott és felesége házassága megromlott, elhidegültek egymástól, kapcsolatuk elmérgesedett. Két közös lányukkal a feleség 2018-ban elköltözött a férfitól. Mivel a gyermekekkel való kapcsolattartásról nem tudtak megegyezni, ennek rendezése miatt a hatósághoz fordultak és kölcsönösen fel is jelentették egymást. 2022 áprilisában a Gödöllői Járásbíróság felbontotta a házasságot, a gyermekeket az édesanyjuknál helyezte el, míg a vádlott részére kéthetente személyes kapcsolattartást biztosított, aki ezt követően elhatározta, hogy a válás és a gyermekek elhelyezése miatt bosszút áll, majd végez magával. Terve megvalósításához vásárolt egy baltát, majd 2022. május 20-án a testvérének, egy ügyvédnek, illetve a Gödöllői Járásbíróságnak is leveleket fogalmazott meg, melyekben kifejtette, hogy tervét nem tartja helyesnek, azonban az őt ért igazságtalanságok rákényszerítik annak megvalósítására.

2022. május 20-án mindkét lány nála tartózkodott. Miután elmentek lefeküdni és elaludtak, a férfi egy szúró eszközzel, illetve egy baltával rájuk támadt, halálos sérüléseket okozva nekik. A gyermekek a helyszínen életüket vesztették, apjuk másnap délelőtt öngyilkosságot kísérelt meg – sikertelenül.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott enyhébb büntetésért, míg a védője határozott idejű szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A korlátozott felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le az eljárást. A megállapított tényállásból, melynek megalapozottságát az ítélőtábla nem vizsgálhatta, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A cselekményét is javarészt törvényesen minősítette előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen és védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének - közölték.

Az elkövetés eszközeként használt balta, az elkövetés módja, a vádlott kijelentései és a cselekmény utáni magatartása kétséget sem hagy a felől, hogy szándéka alvó lányai megölésére irányult. Az elkövetés eszközének beszerzése, a tettéről szóló leveleinek tartalma, az elkövetés körülményei mind azt támasztják alá, hogy tettét előre kitervelte. A sértetteknek esélye sem volt mások segítségére számítani, a vádlott pedig zavartalanul végrehajthatta tervét. Az utána teljesen összeszedetten megvalósított további magatartásából szintén következtetni lehet eltökéltségére. A vádlott bosszút akart állni azért, hogy a hatóságok helyt adtak a volt felesége kérésének, illetve a számára kedvezőtlen döntés érvényesülését akarta megakadályozni. A hozzá ragaszkodó, és a szülők megromlott kapcsolatának egyébként is áldozataivá vált gyermekei életének az elvétele olyan mélységesen elítélendő, morálisan menthetetlen megtorlás, amely késztetés a társadalom erkölcsi értékrendjével teljesen összeegyeztethetetlen. Az aljas indok mellett így az aljas cél is aggálytalanul megállapítható volt. A vádlott személyes bosszúja által vezérelve, az erre a célra beszerzett baltával mérhetetlen embertelenséggel és brutalitással kivégezte alvó gyermekeit, így az ölési cselekményt különös kegyetlenséggel, több emberen és védekezésre képtelen személyek sérelmére valósította meg.

A táblabíróság szerint a büntetéskiszabási körülményeket a törvényszék teljeskörűen feltárta, és azokat helyesen, a súlyuknak megfelelően értékelte. Okkal állapította meg, hogy a 18 év alatti gyermekek sérelmére történő elkövetés súlya még nagyobb, a vádlott éppen azon sértettek életére tört, akiket szülőként óvnia, védelmeznie kellett volna. Az elsőfokú bíróság a cselekmény tárgyi súlyával is összevetve a büntetési célokkal összhangban, helyesen választotta meg a büntetés nemét és annak mértéke is törvényes. Az emberölés ötszörösen súlyosabban minősülő, adott bűncselekmény kategórián belül is kiemelkedően magas tárgyi súlya, a hideg számítással, megfontoltan, a saját, alvó gyermekei sérelmére bosszúvágyból, különös kegyetlenséggel történő elkövetés, a vádlott személyének rendkívüli veszélyessége és az enyhítő körülmények szinte teljes hiánya miatt fel sem merülhetett határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása. Egyedül ez a büntetés lehet alkalmas a másodfokú tanács álláspontja szerint is a büntetési célok érvényre juttatására, ez áll arányban a vádlott tettével, bűnösségének súlyosabb fokával és a büntetéskiszabási tényezőkkel.

Így csak azt kellett mérlegelni, hogy a vádlott érdemes-e a feltételes szabadság kedvezményére. 

A vádlott két védekezésre képtelen kiskorú gyermekét azért ölte meg rendkívüli brutalitással és előre kitervelve, hogy az édesanyjukon és a számára kedvezőtlen határozatot hozó hatóságokon bosszút álljon, egyúttal elrettentő példát mutasson azoknak a döntéshozóknak, akik nem olyan szempontok szerint járnak el gyermekelhelyezési ügyekben, amelyeket ő helyesnek tart, és azoknak az anyáknak, akik az apákkal szemben ilyen ügyekben fellépnek. A vádlott tettében megmutatkozó kíméletlenség és önzés, az emberi élet semmibevétele mélyen megvetendő. Emellett a vádlott egyszer sem juttatta semmilyen formában kifejezésre, hogy tettének súlyával és visszafordíthatatlan következményeivel legalább utólag szembenézett volna, és azt akár a legkisebb mértékben megbánta volna. 

A cselekmény utáni önsértése valódi öngyilkossági kísérletként nem értékelhető, a tárgyalási megnyilvánulásaival is egybevetve az nem a megbánással függött össze. A gyerekeket mindössze bosszúja eszközének tekintette, őket olyan tárgyként kezelte, akik saját sérelmeiért feláldozhatók, és akiknek az élete elvételében mind a mai napig nem lát nagyobb problémát annál, mint hogy emiatt felelősségre vonják őt és börtönbe kerül. Jól jellemzi ezt a hozzáállást az aszódi kettős gyilkos védekezési taktikaként jellemezhető emlékezetvesztésre hivatkozása, valamint az, hogy a bizonyítási eljárás során csak a szakértőktől kért bocsánatot, amiért ügyével foglalkozniuk kellett. Az eljárás során egyetlen olyan körülmény sem vált ismertté, amely a feltételes szabadságból való kizáráshoz vezető érvekkel szemben hatna. 

A védő által hivatkozottak közül az, hogy a törvény szerinti negyven éves felülvizsgálati határidő a védencével szemben túlzó mértékű és embertelen, annak objektív jellegénél, és éppen e szabály megalkotásához vezető okoknál fogva nem értelmezhető. Az pedig, hogy a saját lányai életét még a felnőtté válásuk előtt elvevő vádlott arra hivatkozzon, hogy jár neki még egy esély a feltételes szabadság formájában, akkor lenne méltányolható, ha ezért tett volna valamit. A védői érvekkel szemben a másodfokon eljárt ítélőtáblai tanács sem látott semmilyen reményt arra, hogy a feltételes szabadság lehetőségével biztosított célokat valóra válthatja. Az ilyen elkövetőt a másodfokú tanács álláspontja szerint is végleg ki kell vonni a társadalomból, és annak védelme érdekében a feltételes szabadság kedvezményéből ki kell zárni.