Több mint 660 kilométert „tekert le” öt nap alatt

Péter júliusban, előre kidolgozott terv alapján pattant nyeregbe, hogy csaknem egy hetet a járgányán töltsön, de már útja első óráiban nehézségekkel kellett szembenéznie.

– A Dunakanyarban éreztem, hogy sajog a térdem, de nem adtam fel. Az első nap Győrig jutottam, ahogy az a tervemben is szerepelt – kezdte beszámolóját. – Vác és Nagymaros között kerékpárúton közlekedtem, majd komppal átkeltem a Dunán és az 1-es főúton haladtam az aznapi cél felé. A 170 letekert kilométer után egy kempingben szálltam meg. A legnagyobb kihívást az első etap jelentette számomra, ugyanis nagy hőség volt, végig tűzött a nap, emellett pedig ez volt a leghosszabb táv, amit egyhuzamban megtettem.

Másnap Pozsonyon keresztül majdnem Bécsig jutott. Elmondása szerint, ekkor „csupán” száz kilométert ment, viszont az erős szembeszél miatt­ ez megerőltető volt, sokkal többnek tűnt a tényleges teljesítménynél.

– Rajkától végig kerékpárút vezetett Ausztriáig, így nem kellett forgalmas autóutat igénybe vennem – folytatta élményei felidézését. – Harmadnap már csak húsz kilométert kellett tekerni az osztrák fővárosig, ahol néhány fotó után azonnal célba is vettem Schönbühel­ an der Donau-t, ahol ismét egy kemping nyújtott éjjeli menedéket. Erre most – az időjárás kedvezőtlenebbé fordulása okán – igencsak szükség volt, ugyanis egész éjjel szakadt az eső. Másnap hosszú töprengés után végül elindultam, de a nap végére bőrig áztam.

Ezen a napon a körülmények dacára is sikerült kilencven kilométert megtennie. A túra negyedik napját egy panzióban zárta.

– Mindenem elázott, szükségem volt egy kényelmes szállásra, ahol kipihenhettem magam, hogy behozhassam a lemaradást. Az utolsó napon, bár már igencsak fáradtan, de Linzen keresztül elértem a német nagyvárost, Passaut…

Szirmai Péter a visszaútra már megkettőzte a kerekek számát, mivel autóval utazott vissza Magyarországra.

– A szeles és esős időjárási körülmények olykor meglehetősen próbára tették az elszántságomat, de végül csak megcsináltam! A ­megannyi látnivaló, a szép kastélyok, apátságok és szerpentinek kárpótoltak mindenért – összegezte a túrán tapasztaltakat a két keréken több száz kilométert megtett sportoló. – Tavaly már jártam a Fekete-­erdőben, jövőre pedig szeretnék egészen a Duna forrásáig eljutni, ahonnan végig bicikliút vezet a ­hollandiai Rotterdamig­…– sejttette terveit a biciklista.

Csesznik Natália, Tari Ottó