Negyvenöt éve kezdődött Egerben a számítástechnika oktatása

A Dunától keletre elsőként indult az akkor Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában a középiskolai számítástechnikai szakképzés. A képzést a Művelődési Minisztérium kísérletként indította három iskolában – Budapesten, Zalaegerszegen és Egerben. A lehetőséget az iskola addigi eredményei elismerésének tekintették.

Akkoriban a számítástechnika távol volt a mindennapi gondolkodástól, más szakterületről kellett átcsábítani a tanulókat. A városban szakmai háttérként jelentős támaszt jelentett az akkor már négy éve meglévő számítástechnikai apparátus a KSH megyei igazgatóságán, ahol az iskola volt tanára, Láng András volt az osztályvezető, és a tanárképző főiskolán már hat éve működő számítástechnikai csoport, élén dr. Perge Imre főiskolai tanárral, s a Finomszerelvénygyárban dr. Csőke Lajossal, a főiskola számítástechnikai tanszékének későbbi vezetőjével.

A szaktanár biztosítása nem volt egyszerű. A debreceni egyetemről érkezett frissdiplomás Doka Gyulát a minden tekintetben reményt keltő első év után családi célok Gyöngyösre vezették, így Snekszer Károlyra maradt a szaktanári feladat, aki vállalta a számítástechnikai képzettség megszerzését is. Nem érezhette magát egyedül, mert dr. Csicsai József igazgató a KSH és a főiskola szakvezetőivel rendszeres kapcsolatot tartott, támogatta az oktatást.

Milyen volt a számítógép?

A szocialista kormány 1970-ben hirdette meg a számítástechnikai programot, amelynek keretében indult meg a hazai számítástechnika fejlesztése. Ez kiterjedt a vállalati alkalmazások fejlesztésére, terjesztésére, a felsőfokú intézményekben az oktatás bevezetésére. A középiskolákba a kísérleti oktatás bevezetésével, a célnak megfelelő, régebbi gyártmányokat telepítettek. E gépeken a tudomány akkori állásának is megfelelő programozási módszereket meg lehetett tanítani. Az iskola a minisztériumtól egy keletnémet gyártmányú Cellatron ser 2c típusú gépet kapott.

A tantestület részéről is nagy érdeklődés kísérte e vállalkozást, amelyre az is okot adott, hogy a tanári fluktuáció miatt ennek az osztálynak a négy év alatt négy osztályfőnöke volt. A szaktárgyak tanítását Snekszer Károly egyedül oldotta meg, elfogadva a segítséget. Tanulóival jó viszonya volt, bár a Doka tanár úrral kialakult kapcsolatot nehéz lett volna felülmúlni. Nem is volt rá szükség.

Milyenek voltak a tanulók?

Akik vállalták az új kihívást, tudták, a jövő szakmáját tanulják, ezért is jöttek Ko­má­di­tól Nagyvisnyóig. Jó tanulók és jól neveltek voltak. Programozásból 4,2; szervezési ismeretekből 4,4 átlag volt, de a többi tárgyból sem volt rájuk panasz. Hamar összeállt a közösségi szellem, az osztály félévenként megszervezte a klubdélutánt, ahova színházi eleganciában jöttek.

Négy év elteltével sikeres érettségi vizsgát tettek, és számítógép-programozó, és szervező szakképesítést szereztek. Az iskola igyekezett minden tanuló útját segíteni. A 36 diák közül 17-en továbbtanultak, 19-en munkahelyen kívántak elhelyezkedni, de ilyen létszámot az egri négy szakterület nem volt képes befogadni, ezért Egerben mindössze heten kezdhették el a szakmai pályát, a többieknek Miskolcon, Ózdon, Szolnokon, Bábolnán, Budapesten találtak helyet. Néhányan más szakterületen vállaltak munkát.

Milyen volt a találkozó?

Kiemelt hangsúlyt kapott az emlékek felidézése mellett az életút, amit az osztály tagjai 41 év alatt megtettek, s hogy miként tudták a számítástechnikai tanulmányaikat hasznosítani.

A találkozó szervezője – mint mindig – Pajtásné Gál Erika körültekintően jelölte meg az osztályfőnöki óra formáját is. A „tanulók” névsor szerint álltak ki a „felelőhelyre”, és szemben állva az osztállyal, mondták el beszámolójukat. Erika megnyitotta az ünnepséget, és elsőként megemlékezett azokról, akik már soha nem jöhetnek el...

Erika gondosan figyel arra, hogy az összejöveteleken rendszeresen megjelenő három osztályfőnök közül ki vezesse az osztályfőnöki órát. A korábbi alkalmakkor Doka Gyula, Snekszer Károlyné után most Snekszer Károlyt kérte fel a feladatra.

A „tanulók” beszámolója:

Nagyon értékesnek tartjuk, hogy azok, akik nem tanultak tovább, mindenki folyamatosan dolgozott. Többen ma is ugyanazon munkahelyen és felnőttképzésben végezték el az egyetemet vagy főiskolát, majd vezető beosztást érdemeltek. Így találunk informatikus mérnököt, és humánerőforrás-menedzsert. A hölgyek már nyugdíjasok, és a család mindenütt együtt van.

Akik a továbbtanulást választották, mindenki sikeresen felvételizett. A főiskolai években jelentős előnyt jelentett a számítástechnika tudása. A diploma megszerzése után az első tanulóévek után mindegyiket vezetői beosztásba sorolták. A felsőfokúak pályagörbéje a takarékszövetkezeti vezetőtől a NAV régióigazgatóig terjed, de többen sikeres vállalkozók lettek.

A számítástechnika robbanásszerű fejlődését mindenki követni tudta, és mindenki igyekezett a számítástechnika közelében maradni. Külön értékes, hogy a más városba „delegáltak” is eredményesen helytálltak.

Ajánlóképünk illusztráció Fotó: Shutterstock