2019.03.13. 09:40
Piactér épülhet az elbontott parádsasvári üveggyár helyén
A végéhez közelednek a bontási munkálatok a több mint tíz esztendeje bezárt gyár területén.
Lassan az utolsó romokat is elszállítják
Fotó: Kovács Anna
Piactér épülhet az elbontott üveggyár helyén idén nyáron – tudtuk meg Holló Henriktől, a település polgármesterétől. A kis faluban évek óta várnak arra, hogy megtudják, a rendszerváltás után bezárt, korábban nemzetközi hírnévnek örvendő, nagy múltú üveggyár területén vajon milyen új létesítmény valósulhat meg. A sasváriak évekig nosztalgiával, vegyes szomorúsággal nézték, miként mennek tönkre az egykori gyár épületei a szemük láttára. Sok hír is szárnyra kapott az elmúlt években, egyebek között arról, hogy kalandpark épülhet itt. Ami jelenleg biztos, hogy hetek óta nagy erőkkel bontják a régi épületeket, s ezt követően egy tereprendezési folyamat veszi kezdetét.
Az ezredfordulóig, a közel 300 éves múltú üveggyár bezárásáig több száz helybeli és környéken élő embernek adott munkát. A világhírű parádi kristály azonban a rendszerváltozás után hirtelen piacképtelen árunak bizonyult, a termelés leállt.
Az üzem fénykorában, az 1970-es években, a parádi üveget világszerte ismerték és keresték. Egymást érték a megrendelések, a gyár a teljesítőképessége határát súrolta, ontotta magából a szebbnél szebb alkotásokat. Kiváló üvegtervező iparművészek, felkészült mesterek gondoskodtak arról, hogy nemzetközileg is elismertté és keresetté váljanak a parádi üvegcsodák. Aztán eljött az az időszak, ami a gyárak, üzemek és egyéb vállalatok tucatjának halálát okozták az 1990-es évek piaci változásai.
A fénykorában 600 embert foglalkoztató manufaktúra a rendszerváltozás után, a privatizáció idején többszöri tulajdonosváltáson átesve, fokozatosan leépült: előbb a külföldi piacokat veszítette el a kedvelt ólomüveggyártás leállításával, majd a belföldi vevők nagy része is inkább az olcsóbb, túlnyomórészt kínai termékeket részesítette előnyben. A termelés folyamatosan csökkent.
A kétezres évek elején a gyár már „az utolsókat rúgta”, minimális szinten, alig száz emberrel működött, ami az utolsó időszakban már nem érte el a harminc dolgozót sem. Végül a történelmi jelentőségű üzem nem érhette meg a 300. évét, 2005-ben, 297 évesen zárt be.