Megújult templomot áldott meg az érsek Tófalun

Méltóképpen ünnepelték meg a felújítást a Tarna völgyében fekvő településen. Szentháromság vasárnapján búcsúi szentmise keretében áldotta meg a megszépült katolikus templomot az Egri Főegyházmegye érseke, dr. Ternyák Csaba. A június 16-i eseményen a római katolikus közösséghez tartozó falubelieken túl Ignácz Szabolcs polgármester társaságában ott láttunk a szertartáson több közéleti szereplőt, így Horváth Lászlót, a térség országgyűlési képviselőjét, illetve Herman István korábbi honatyát, ahogy a szomszédos Aldebrő polgármesterét, dr. Wingendorf Jánost is.

A búcsúi szentmisén részt vevő Horváth László a Hírlapnak azt mondta, hogy ez a templom ennek a kis falunak az életében az összefogás, a hit erejének és a megújulásnak a szimbóluma, hiszen 1944-ben a németek lebombázták, amikor a települést hadszíntérré tették.

– Mindennek örülünk, ami megújul, de különösen nagy az öröm, amikor egy templom újulhat meg. Az pedig egy másik különlegessége volt ennek a szép vasárnapi délutánnak, hogy dr. Ternyák Csaba személyében először járt egri érsek a faluban – így fogalmazott a honatya.

A szentmisét megelőzően megkérdeztünk több helybelit, akik egyöntetűen arról számoltak be: örülnek annak, hogy a hívők közössége mostantól egy igazán megszépült templomban gyakorolhatja a vallását. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a háborúban a németek felrobbantották az épületet, amit Tarnai Béla akkori kántor irányításával építettek újjá 1949-re.

Az általunk megszólítottak közül Várkonyi Ervinné, a Tófaluért Alapítvány kuratóriumának tagja például büszkén említette, hogy éppen az ő szülei voltak azok, akik az újjáépített templomban először esküdhettek hűséget egymásnak.

Orosz Tiborné arra emlékezett vissza, hogy a háború után a nagyszülei is azon helybeliek közé tartoztak, akik elkezdték az újjáépítést, mégpedig a saját két kezükkel és lóval, szekérrel.

Magáért beszél, hogy a szentháromságot ábrázoló oltárképet is egy tófalusi művészember, mégpedig Takács István festette. Oroszné azért is hálás, mert tudomása szerint most kaptak először külső segítséget a régóta esedékes munkálatokhoz.

A szintén tősgyökeres tófalusi Tóth Józsefné különösen azért örül, mert az újjáépítés óta nem volt lehetőség az épület megújítására. Ő is megemlítette nagyszüleik példáját, ugyanis nekik köszönhetik, hogy újra állt a templom már 1949-ben. Szükség volt az ő hitükre, mint ahogyan a mai katolikusokéra is nagy szükség van.

– Ha a hit nem tart össze bennünket, akkor mi tartson egyben? – tette fel a költői kérdést Tóth Józsefné, aki nyolc éven keresztül harangozóként szolgálta a helybeli egyházközséget.

Az újjáépítéshez a Tófaluért Alapítvány társadalmi munkával járult hozzá, mint ahogyan a mostani ünnepi eseményen is segédkeznek a vendéglátásban a kuratórium tagjai. A lélek után a test is jóllakhatott az alkalmon. Süteményekkel, szendviccsel, rétesekkel készültek – tudtuk meg az alapítvány elnökétől, Váczy Lajostól.